A Civitas Intézet Gazdasági és Társadalomtudományi Kutató Zrt. és a Transparency International Magyarország Alapítvány közös kiadásában jelent meg a Korrupció Magyarországon 2010–2018 alcímet viselő Fekete könyv. A tanulmányt a Civitas Intézet megbízásából Martin József Péter, a Transparency International Magyarország Alapítvány ügyvezető igazgatója, Nagy Gabriella, a Transparency International közpénzügyi programvezetője és Ligeti Miklós, a Transparency International jogi vezetője készítette. A tanulmány második részében található esetleírások elkészítésében közreműködött a K-Monitor Közhasznú Egyesület, az esetleírások a K-Monitor Közhasznú Egyesület adatbázisán alapulnak.
A látvány-csapatsport (jégkorong, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás és vízilabda, valamint 2017 nyara óta a röplabda is) szervezeteinek támogatására 2011-ben létrehozott és pontatlan, ámde közkeletű elnevezéssel „Tao-támogatásnak” nevezett rendszer a cégek adózás előtti nyereségének egy részét irányítja – az államkassza helyett – a sportszervezetek kasszájába.
Nem szponzori megoldásról van szó, ezért ellenszolgáltatás hiányában az ösztönzi a cégeket a látvány-csapatsport szervezeteinek támogatására, hogy a támogatás összegével csökkenthetik a társasági nyereségadó-befizetéseiket. Vagyis a cégek az adózás előtti eredményük és nem az adózott, tiszta nyereségük terhére utalják át a Tao-támogatást a látvány-csapatsport szervezeteinek. Ezáltal a Tao-támogatások az állami adóbevételek veszteségét eredményezik, méghozzá évről évre egyre nagyobb mértékben.
A vállalatok 2012-ben 39,6 milliárd forintot, 2013-ban 41,9 milliárd forintot, 2014-ben 66,5 milliárd forintot, 2015-ben 77,5 milliárd forintot, 2016-ban pedig 135,1 milliárd forintot juttattak a kedvezményezett sportszervezeteknek. Az állam a 2016. év végéig összesen 360 milliárd forint összegű társaságiadó-bevételtől esett el a Tao-támogatásoknak köszönhetően. A 2017. évi költségvetés 82–92 milliárd forint közötti összegre állította be a látvány-csapatsport támogatás várható összegét, a 2018. évi Tao-támogatási előirányzat pedig 80 milliárd forintra rúg.[1] Ez azt jelenti, hogy a Tao-támogatási rendszer a múlt év végégig minimálisan 450 milliárd forinttal rövidítette meg az állami adóbevételeket, és az adóveszteség összege az idén 530 milliárd forintra emelkedhet.
A kormány a 2016. évre mindössze 64–69 milliárd forint társaságiadó-veszteséget tervezett a költségvetési törvényben, ehhez képest a látvány-csapatsport támogatás adóvesztesége két éve 135 milliárd forintot tett ki. Vagyis a Tao- támogatások eddigi rekordévében a tényleges adóveszteség kétszeresen felülmúlta a tervezett mértéket. Feltéve, hogy a 2017. és a 2018. évi költségvetések is a két évvel ezelőttihez hasonló nagyvonalúsággal alultervezték a Tao-támogatások adóveszteségét, előfordulhat, hogy a jelenlegi tudásunk szerint az idén év végéig az 530 milliárd forintos Tao-támogatási kassza a valóságban még nagyobb mértékű adóveszteséget idéz elő.
Míg idehaza tagadta, addig Brüsszelben elismerte a magyar kormány, hogy a látvány-csapatsport támogatási rendszer állami pénzből működik. Az Európai Bizottság meg is állapította, hogy a Tao-támogatási rendszer állami támogatásnak minősül.[2]
A Transparency Inernational Magyarország elsősorban azt kifogásolja e rendszer kapcsán, hogy a közpénzek átláthatatlanul kerülnek a kedvezményezett sportszervezetekhez. Ha a kormányon múlott volna, akkor a látvány-csapatsport támogatásról kizárólag azt lehetne tudni, hogy a kedvezményezett sportszervezetek évadonként összesen mekkora összegű pénzhez jutottak. Azt tehát nem titkolja a kormány, hogy mekkora adóveszteség érte az államot a Tao-támogatásnak köszönhetően, azt azonban igen, hogy mely cégek fizetik az adójuk egy részét a kincstár helyett sportcsapatoknak. Az információk titokban maradása végett a parlament adótitokká minősítette[3] a látvány-csapatsport támogatások részletadatait.
A titkolózás valószínűleg meghozta a gyümölcsét, hiszen a nyilvánosság kizárása megkönnyíthette a cégek számára a politikai szempontok érvényesítését a Tao- támogatási döntéseik során. A cégek mintha tudnák, hogy elsősorban a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező sportszervezeteknek érdemes Tao- támogatást fizetniük. Más aligha magyarázza, hogy a látvány-csapatsport támogatások megszerzésének abszolút bajnoka, az Orbán Viktor miniszterelnök falujában működő Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány az elmúlt hat év során mintegy 14 milliárd forint Tao-pénzhez jutott. Szintén kimagasló a Seszták Miklós fejlesztési miniszter hátországát jelentő Kisvárda labdarúgócsapatának, valamint az adóügyi államtitkár Tállai Andráshoz kötődő mezőkövesdi labdarúgócsapatnak a Tao-eredményessége. Hasonlóan átpolitizáltnak tűnik a kézilabda világa is, ahol Kocsis Máténak, Budapest-Józsefváros kormánypárti polgármesterének a 2015-i szövetségi elnöki megbízatását követően a korábbi 12 milliárd forintról előbb 21 milliárd forintra, majd a 2016/2017-es idényben 27 milliárd forintra emelkedett az ágazat Tao-bevétele. Az adatokból egyértelmű: a sportszervezetek Tao-támogatás vonzó képessége összefügg a politikai beágyazottságukkal.
Hiába hangsúlyozta Orbán Viktor kormányfő, hogy a Tao-támogatásokat közpénznek tartani „kommunista beidegződés”, a TI-Magyarország kitartott amellett, hogy a támogató cégek és az általuk évente az egyes sportcsapatoknak juttatott pénz összege közérdekű, így a nyilvánosságra tartozó adat. Az igazunknak a bíróságon szereztünk érvényt. A Tao-támogatást fizető vállalatok adatainak a megismeréséért pert indítottunk a kormány és a látvány-csapatsport szövetségek ellen. Mindkét pert jogerősen megnyertük, ráadásul a kormány ellen indított eljárást felülvizsgáló Kúria 2017. október 25-én immár végérvényesen a TI-Magyarország javára döntött és megfellebbezhetetlenül elrendelte a Tao- támogatások adatainak a nyilvánosságra hozatalát.
A TI-Magyarország számára jelentős sikerrel záruló perek nemcsak a látvány-csapatsport támogatások átláthatóbbá tételéhez járulnak hozzá, de rávilágítanak a jogállam állapotára is. A perben vesztes Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) állítása szerint a tőle kért adatok valójában nincsenek a birtokában. Csakhogy a Tao-támogatásokra vonatkozó jogi előírások alapján az NGM köteles az ún. támogatási igazolások beszerzésére. Az sem túl elegáns, sőt, büntetendő, ha az NGM valótlan védekezést adott elő a bíróság előtt, ám ennél is nagyobb probléma, ha tényleg nem szerzi be a Tao-támogatások kifizetésére vonatkozó adatokat. A szükséges adatok hiányában ugyanis akkor sem tudja ellenőrizni a látvány-csapatsportnak juttatott pénzeket, ha egyébként ez a szándékában állna.
Az NGM nemcsak leleplezte önmagát, amikor a Tao-támogatások adatainak a hiányával védekezett a per során, de formálisan is megtagadta a Kúria ítéletének a teljesítését. A TI-Magyarország ezért feljelentette az NGM-et a rendőrségen, és bírósági végrehajtást is kezdeményeztük a minisztérium ellen. A másik pervesztes tárca, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, bár eleinte vonakodott teljesíteni a Kúria döntését, végül nekifogott a Tao-támogatási adatok átadásának.
A TI-Magyarország szerint a Tao-támogatások rendszerét a jelen formájában meg kellene szüntetni és a már kifizetett pénzek nyomon követhetősége végett hatályon kívül kell helyezni a látvány-csapatsport támogatás részleteit adótitoknak minősítő törvényt is. A Tao-támogatások minden részletét nyilvánosságra kell hozni és ki kell vizsgálni, hogy a kedvezményezett sportszervezetek szabályosan használták-e fel a támogatást. Ki kell vizsgálni továbbá azt is, hogy a kormány az egyes cégek által a közpénzek kárára nyújtott nagylelkű sporttámogatásokat nem honorálta-e közbeszerzések vagy más állami megrendelések részrehajló odaítélésével.
[1]http://mfor.hu/cikkek/makro/360 milliard forint ennyirol mondtak le Orbanek a TAO mia tt.html?utm source=mforfooldal&utm medium=Direct
[2] Az Európai Bizottság C(2011)7287 számú jelentése, 65. pont http://ec.europa.eu/competition/state aid/cases/240466/240466 1271180 52 3.pdf.
[3] 2016. évi C. törvény.