Van-e elfogadható magyarázat arra, ha egy anya eldobja gyermekét? Ha egy férfi elcsábítja jótevője, barátja feleségét, aki ezért hamis vádakkal, hamis tanúval börtönbe juttatja? Ha egy másik férfi élettársa gyerekét rendszeresen megerőszakolja, s azt az anyja feljelentés helyett a családi béke érdekében tudomásul veszi? Ha a szerelme prostitúcióra kényszeríti a barátnőjét? (A képeket Székely Péter készítette.)
A képen: Vilmányi Benett.
Továbbá: ha az orvos nemtörődömsége miatt meghal egy betege? Ha valaki talál a szervizből eljőve az autójában több millió forintot és nem adja vissza? Vallásos zsoltárok s főbenjáró bűnök? Elítélendőek vagy éppen megbocsájthatóak?
A Radnóti Színház új bemutatóját, Székely Csaba „10” címmel látható, a Tízparancsolat ihlette, mélyen elgondolkodtató darabját Sebestyén Aba rendezte. A darab 10 magányos ember történetével ismerteti meg a nézőt. A fokozatosan kibontakozó drámák során kiderülnek egymáshoz fűződő viszonyaik. Mind a tízen megszegnek egy-egy bibliai parancsolatot, elkövetnek valamilyen bűnt.
Székely Csaba így vall e drámáról: „Kíváncsi voltam, hogyan állunk ma a keresztény erkölcsi törvényekkel, főleg, amikor kénytelenek vagyunk megszegni őket. Ezért olyan élethelyzeteket, sorsokat igyekeztem bemutatni, amelyekben az emberek, akár önhibájukon kívül, vagy mert választás elé állíttatnak, megszegik valamelyik parancsolatot. A néző pedig eldöntheti, hogy ez bűn-e, elítélendő-e.
Székely Csaba drámaíróként először 2011-ben, a POSZT Nyílt Fórum programjában tűnt fel, ahol Bányavirág című színdarabjáért a Színházi Dramaturgok Céhe neki ítélte oda a Vilmos-díjat. Pályája azóta töretlenül ível felfelé. Darabjait számos magyar színház bemutatta, ő pedig háromszor nyerte el a Színikritikusok Díját a legjobb új magyar drámáért.
Sokan a „magyar Martin McDonaghként” emlegetik Székely Csabát, és ebben a művében sem hazudtolja meg önmagát: a súlyos kérdéseket a rá jellemző fekete humorral ragadja meg, tragikus és groteszk helyzeteket vonultatva fel.
Hány ember életében okoztunk eddig maradandó károsodást? Hiszen öntudatlanul is hatással vagyunk egymásra. Képesek vagyunk mások által változni és másokon változtatni. Naponta hozunk mások által befolyásoltan döntéseket, másokkal együtt megélt élményeink hatnak gondolkodásunkra, egész életünkben kapcsolataink hálójában létezünk, vergődünk. De akkor mégis miért ennyire elementáris élményünk a magány?
Vilmányi Benett, Pál András, Martinovics Dorina és Kovács Adél.
„A próbafolyamatot úgy képzelem el, hogy a színészekkel elmerülünk ebben a témában, kifaggatjuk egymást, személyessé tesszük egymás számára a darabot. Ezt az önmagunkban való elmélyülést meg kell tennünk. Én magamnak is tartozom ezzel, hiszen csak akkor válik majd a néző számára is személyessé az előadás, ha magunk is levetkőzünk. Ha válaszolunk arra, hogy meg tudok-e felelni legalább egy parancsolatnak. Vagy háromnak. Megvizsgáltam, nem állok valami jól. Sem én, sem mi” – vallja a rendező, Sebestyén Aba. A színházból kijőve bizonyára a nézőt még sokáig foglalkoztatják a drámában felvetődött kérdések.
Nehéz bárkit is kiemelni a szereplők közül. Valamennyien magas színvonalon, igazi csapatjátékosként vettek részt a kétfelvonásos drámában.