A felvidéki magyarság régi álma – és követelése – teljesült ma, 2017. április 21-én: Dunaszerdahely és Révkomárom vasútállomásán az államnyelv mellett magyarul is kiírták a település nevét.
A helységnévtáblákat Bugár Béla, a pozsonyi parlament alelnöke és Érsek Árpád közlekedési miniszter leplezte le – az előbbi egyben a Híd-Most magyar–szlovák vegyes párt elnöke, a minisztert pedig ugyanez a párt delegálta Robert Fico koalíciós kormányába.
Bartalos Éva felvétele
Az ünnepélyes eseményt közvetlenül nem előzte meg látványosabb politikai küzdelem. Azt, hogy a vegyes lakosságú településeken – ahol a kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot – az utóbbiak nyelvén is fel kell tüntetni a hely nevét, már korábban elfogadta a szlovák politikai vezetés, a kormány pedig kibocsátotta a végrehajtási rendeletet. Elsőként egy kelet-szlovákiai kis állomásra írták ki a szlovák mellé a magyar nevet is, s miután a „hejszlovák” szélsőjobboldali radikálisok nem léptek fel érdemben a „példátlan” jelenséggel szemben, a tárca nekiláthatott a rendelet teljes végrehajtásának.
Ennek értelmében szeptember végéig 55 vegyes lakosságú településen kétnyelvűsítik az állomásokat – 54-ben magyarul és egy helyen ruszinul jelenik meg a helységnév.
Érsek Árpád miniszter meg is fogalmazta: „Hiszem, hogy a kétnyelvű táblák hozzásegítenek az utazók jobb tájékoztatásához, s egyúttal pozitív hatást gyakorolnak a nemzetiségileg vegyes területek lakosainak együttélésére.”
A szlovák államvezetés az utóbbi időben mintha nagyobb figyelmet fordítana a nemzetiségekre, s ezen belül is a magyarokra. Április elején Andrej Kiska köztársasági elnök Somorján magyar és szlovák gimnazistákkal folytatott kötetlen beszélgetést, tíz napra rá Robert Fico miniszterelnök kereste fel a somorjai diákokat, majd Egyházaskarcsán találkozott a csallóközi régió polgármestereivel, s hallgatta meg – olykor kritikus – véleményüket. Fico a jelenlegi szlovák–magyar államközi kapcsolatokat dicsérte – ezeknek valóban lehet közük ahhoz, hogy Pozsonyból langyosabb szelek fújdogálnak az ország déli sávja felé. Természetesen hatása lehet a szlovák belpolitika ilyetén alakulására annak, hogy Bugárék pártja tagja a kormánynak, s ha minden esetben nem is, de sikerül előrevinnie a felvidéki magyarság számára különösen fontos ügyeket. A Magyar Koalíció Pártja, amelyet Budapest minden erővel támogat, s amely – ismételten kívül maradva a pozsonyi törvényhozáson – a Híd párt afféle „háztáji” ellenzéke, most ismét választás előtt áll: nagy mentorához hasonlóan az „Aki nincs velem, az nincs!”-állásponthoz tartja magát, vagy folytatja keservesen megkezdett kapcsolatépítését a „hidasokkal”.