Mottó: „Az építészet kővé vált zene…” (Johann Wolfgang von Goethe) Régóta nagy érdeklődéssel várt könyv bemutatójára került sor tegnap délután a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban: Balló László író, költő, helytörténeti kutató „Neves házak – Szombathelyi etűdök” című kötetével ismerkedhettek meg a nagy számban megjelent érdeklődők. – A sok képpel gazdagított művet ezúttal is a Szülőföld Könyvkiadó gondozta.
A most megjelent kötet a bibliotéka töredékes évének 40. bemutatója: ez is azt bizonyítja, hogy nagy szükség van az olvasásra, és mennyire gazdag a magyar könyvkínálat – mondta el köszöntőjében dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató.
Horváth Soma alpolgármester szerint Balló László (a bal oldali képen) könyvnek két fontos célja van: küldetés és felhívás. Küldetése, hogy a szombathelyi polgárok megtudják, megismerhessék, milyen csodálatos épületek között élhetnek, és ezen épületekhez milyen történetek fűződnek. A felhívás a mindenkori városvezetésnek szól, akinek feladata, hogy felelősen ápolja e gyönyörű város épített remekeit. Méltatta, hogy Balló László e könyve írása közben sem feledte költői mivoltát. A város nevében szívből ajánlja ezt a kis „helytörténeti bibliát” mindenkinek: vigyék és terjesszék a könyv üzenetét.
Immár hagyomány, hogy Szombathelyen a könyvbemutatókat helyi művészek műsorával teszik még emlékezetesebbé. Most Bujtás Ervin énekes-dalszerző előadásában felcsendült a „Szombathely” dal. Szabó Tibor, a Weöres Sándor Színház igazgatója Jászai Mari-díjas színész nagyszerű tolmácsolásában Balló László egyik szombathelyi témájú versét hallhatta a közönség.
Spiegler Tibor helytörténeti kutató, gyűjtő méltatta a „Neves házak – Szombathelyi etűdök” című kötetet, mely szerinte a költészettől távoli, ám lírai érzékenységgel megfogalmazott mű. Balló László – immár sokadik –könyve a lokálpatriotizmustól fűtött, szülővárosa értékeiért aggódó ember munkája. Értékét növelik a város állapotával kapcsolatos észrevételei. Írójának szigorú logikai rendben felsorakoztatott érvelései, lenyűgöző művészettörténeti tudása, gazdag várostörténeti ismeretei különösen értékesek.
A kötetet bemutató-méltató helytörténeti kutató számára is meglepetésként hatott a könyv olvasásakor, hogy számos, eddig elveszettnek vélt adat – nem egyszer szokatlan megvilágításban – válhatott közkinccsé a mű lapjain, köszönhetően az író kitartó és aprólékos kutató munkájának. Spiegler külön kiemelte még a mű képszerkesztőjének körültekintő gondosságát: eddig kevéssé ismert felvételeket, fotókat válogatott össze, ami még értékesebbé teszik a Balló munkáját.
Szigetváry Zoltán patikaháza épületének „felfejlődése” ízlésünk „csiszolódása” nyomán az elmúlt 150 esztendőben…
Természetesen a könyv szerzője is szólt a most megjelent munkájáról. Szomorúan állapította meg: Szombathely várossá válásának folyamatában az új és újabb fellendülési szakaszok idején a fejlesztések aránytalanul sok épített várostörténeti értéket semmisítettek meg. Éppen a városiasodás, polgáriasodás egykor volt építészeti bizonyítékai estek áldozatául a fejlesztésnek. Áttekintette a város fellendülésének három fő korszakát. Az elsőben Grandorfer építőmester házai révén alakult ki a település városias utcaképe házainak a dél-német építészetet idéző, egyemeletes, jellegzetesen tagolt homlokzata által. A 19. század második feléből fennmaradt fotográfiákon látható: akkor még legalább három, 17. századi lakóház őrizte ennek a városfejlesztési korszaknak az emlékanyagát. Napjainkban, sajnos, már egy sem látható. A gyors városfejlesztés áldozatává vált a mai Fő tér nyugati oldala házsorának közepéről Freint Mátyás patikájának épülete és a mai Kossuth Lajos utca elejéről az egyetlen, lépcsőzetes homlokzatú barokk lakóház is. Ezek az elbontások (rombolások!) hatalmas veszteségek Szombathely történetiségének emlékanyagában.
A második korszak a Szombathelyi Egyházmegye alapításának ideje, Szily János püspök és a városban 17 évig dolgozott nagyszerű, bécsi építőművész, Hefele Menyhért nevéhez fűződik. A sors iróniája, hogy abból az időből éppen Hefele lakóháza nem maradt fenn; a mai Fő tér 36. számú telkén állt 1902-ig.
Helyére, immár a harmadik fellendülési korszak idején, a nagyszerű építész, Rauscher Miksa által tervezett bankpalota épült, a tér egyik legelegánsabb eklektikus, neoreneszánsz épülete, amit – micsoda barbárság! – néhány évtized múltán megfosztottak minden díszétől és jellegtelen középületté faragták homlokzatát. Hasonlóképpen jártak a belváros legszebb épületei is: a Palace szálló épülete, a megyei kaszinó és a belváros számos építészeti ékköve vedlette le építőművészeti dekorációját, ornamentikáját a „korszerűsítés” jegyében.
Balló László elmondta: utcáról utcára haladva, koronként elemezve, majd művészeti korszakonként csoportosítva mutatja be Szombathely építészeti örökségét, a csak Szombathelyre jellemző városszerkezeti sajátosságokat.
A nagyszerű, élvezetes előadást mindvégig gazdag vetített képanyag kísérte. A könyvben a múltat 19. századi amatőr városképek és régi postai képeslapok képviselik, a mai utcákat, házakat pedig saját fényképfelvételeim jelenítik meg.
A Neves házak könyv nagyívű vázlata egy kiemelkedő dicsőséget megélt város átalakulásának, miközben a „magyar Weimarból”, a „Nyugat Királynőjéből” lendületesen fejlődő, modern várossá lett, miközben épített múltjának emlékeit – a helyiek és a Szombathelyt kedvelők nagy bánatára – jórészt elveszítette a városfejlesztés és a kellően meg nem fontolt, sok esetben szakszerűtlen „modernizálás” közben.
Végül hadd idézzem a gyönyörű könyv megálmodójának és megalkotójának, Balló Lászlónak szavait:
„Szándékom szerint e képekben gazdag kötet legyen városát, annak múltja építészeti emlékeit őrző polgártársaim kis helytörténeti bibliája, amelynek féltő szavait és fakuló emlékképeit átörökíthetik gyermekeiknek, unokáiknak, hogy a 20. század elejéig oly fényes Savaria-Szombathely építészeti öröksége a legszebb épületeket ért tragédiák dacára az itt élők számára friss emlék, örökké szívükben élő élmény maradhasson. Ennek felelősségével adom át gondolataimat kedves Olvasóimnak, remélve, hogy a városát szerető szombathelyiek kötelező érvényűként fogják kezelni e gondolatot, ezt az eszmét, és segítségemre lesznek abban, hogy városunk lakóközössége minél szélesebb körben megismerkedjék várostörténetünk igazi szépségeivel, és Szombathely vendégeinek kezéhez is eljusson ez a városunk ezer színét megcsillantó könyv.”