A közismert szavakkal agyvérzés vagy szélütés, nemzetközi szóval stroke (sztrók) világnapjának központi témája a megelőzés. Szakemberek állítják, hogy kockázatok elkerülésében, csökkentésében a (statisztika szerinti) érintettek is sokat tehetnek, miáltal megkímélik önmagukat, családjukat, a társadalmat a legtöbbször súlyos és maradandó következményektől.
Sztrók az esetek nagy többségében akkor alakul ki, amikor az agy egy részén elzáródik valamelyik ér, és emiatt megszűnik az érintett terület vérellátása. A vérellátási zavar okozta oxigénhiány miatt az agy sejtjei károsodnak, és attól függően, hogy az agyi erek mely szakasza volt elzárva a vérellátástól, és mennyi időn belül érkezett meg a szakszerű segítség, különböző súlyosságú következményei lehetnek az agyvérzésnek. Az egészen enyhe, alig észlelhető tünetektől a mozgás- vagy beszédkészséget érintő súlyos károsodásig, széles skálán mozoghatnak a szélütés tünetei és következményei; a legsúlyosabb esetben halállal is végződhet ez a veszedelmes állapot.
A fejlett országokban a sztrók a harmadik leggyakoribb halálozási ok a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségeket követően, egyben az egyik leggyakoribb oka a felnőttkori rokkantságnak. Átlagosan minden hatodik ember szenved el élete során szélütést[1]. Az agyvérzés különösen nagy valószínűséggel fordul(hat) elő 45 éves kor után. A tünetek és szövődmények kialakulása szempontjából döntő, hogy a strók keletkezésétől számítva mennyi idő után kezdődik meg a beteg ellátása, szakorvosi kezelése. Az idő múlása akár versenyfutás lehet a halállal – az életért. Minél előbb kezdődik meg a beteg kezelése, annál nagyobb az esélye arra, hogy elkerülje a súlyos szövődményeket.
A szélütést okozó kockázatok többsége (életvitel, étkezési szokások, gyógyszeres kezelések) ismert. A legfontosabb a megelőzésre törekvés, amelyben segíthet a „sztrókzűrés”: az orvosi tájékoztatás, a helyes életmódra törekvés. Az agyvérzés kialakulásának valószínűségét növelik a szívritmuszavarok (pitvarfibrilláció) és más szívbetegségek, az agyi erek szűkülete, a vér fokozott alvadékonysága. Az elhízás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint is hajlamosító tényező, mi több egy friss műtét is kockázat, ok lehet.
A sztrókról, éppen a gyakorisága okán, bőséges ismerettel rendelkezik az orvostudomány, és nemcsak a már bekövetkezett esemény kezeléséről tudnak a szakemberek sokat, hanem a megelőzés lehetőségeiről is.
A szélütés gyakorisága indokolja, hogy a lehető legtöbben tisztában legyenek azzal, hogy mit kell tenni, ha sztrókgyanús esetet észlelnek. Az agyvérzés tünetei lehetnek:
- hirtelen fellépő féloldali végtaggyengeség, bénulás,
- ernyedt, zsibbadt arcfél (arcizmok, kar, láb bénulása az egyik testfélen),
- hirtelen kialakuló beszédértési vagy hangképzési zavar (afázia), szóformálási nehézség,
- hirtelen bekövetkező látászavar, kettőslátás, látótérkiesés, látásvesztés.
Ha bizonytalanok vagyunk a tünetek felismerésében, akkor néhány egyszerű feladatot érdemes elvégeztetni a beteggel:
- Mosolyogjon, vagy mutassa fogait! Arcának egyik fele ernyedt, aszimmetrikussá vált?
- Emelje fel vízszintesig mindkét karját! Gyengébbnek érzi valamelyik karját?
- Ismételjen meg egy egyszerű mondatot! Összefolynak a szavai? Helytelenül ismétel? Nem talál egyes kifejezéseket?
Ne feledjük, hogy mindössze 4,5 óra áll rendelkezésre az optimális kezelés megkezdéséig!
Sztrók gyanúja esetén azonnal mentőt kell hívni, és a kiérkező segítségnek pontosan el kell mondani az észlelt tüneteket, hogy megkezdhesse a szakszerű betegellátást.