Katonai tiszteletadással fogadta Bécsben az osztrák kancellár Orbán Viktort. A magyar miniszterelnököt azonban ellentüntetők is fogadták, akik kifütyülték a „jobboldali ultranacionalista” politikust. A két politikus megbeszélése utáni közös sajtótájékoztatón az osztrák kancellár kijelentette: nyíltan meg tudta beszélni Orbán vitatott kijelentéseit az érintettel, és egyértelműen világossá tette: a rasszizmus semmilyen ártalmatlanítása, relativizálása nem elfogadható a számukra, visszautasítanak bármiféle rasszizmust. Ez különös felelőssége Ausztriának. A nézetkülönbségeket barátságban meg tudták beszélni és tisztázni tudták – mondta Nehammer. Ezt erősítette meg Orbán Viktor is, aki szerint egyetértettek a rasszizmus, az antiszemitizmus ügyében. Magyarországon zéró tolerancia van. 

A kulturális alapokat is be kell venni a diskurzusba. Mint Orbán mondta, ő nyíltan felszólalt a bevándorlás ellen: Magyarországnak nem szabad bevándorlóországgá válnia, és ennek így is kell maradnia. Ez kultúra kérdése. „A civilizációnkat úgy kell megőrizni, ahogy van” – mondta Orbán Viktor. A déli határokat meg kell védeni, és ebbe Szerbia is beletartozik.

„Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam” – mondta Orbán Viktor a sajtótájékoztatón szombati romániai kijelentéseivel kapcsolatban. De szerinte ezt kulturális kontextusban kell látni.

A migráció kérdéséről Nehammer azt mondta, megfogadta Orbán javaslatát, és szerveznek egy szerb–osztrák–magyar közös konferenciát a balkáni utakról érkező illegális menekültek problémájának kezelésére. Nehammer korábban úgy fogalmazott: „Azért szükségesek az ilyen kétoldalú összefogások, mert az európai menekültügyi rendszer nem működik”.

Arra az újságírói kérdésre, támogatni fogja-e Magyarország a további EU-s szankciókat, Orbán hangsúlyozta: Budapest Kirill pátriárka ügyén kívül minden uniós szankciót megszavazott. Az EU-ban közös döntések születnek („az Európai Unió nem Brüsszelben van, hanem Bécsben van, Budapesten van, Varsóban van”), Magyarország nem vétózott, csak megpróbálta saját érdekeit hozzátenni az uniós állásponthoz – állította.

Nehammer hangsúlyozta a szankciók fontosságát, lévén más országok lerohanása elfogadhatatlan. Azt elismerte, hogy a Moszkvával szembeni szankciók lassabban hatnak az orosz gazdaságra, mint azt Európában várták. Az Orosz Föderációnak nagy az ellenálló képessége, „egyszerűen időbe telik”, amíg az intézkedések hatnak. Nehammer azt hangsúlyozta, amit Orbán is mindig állít: a szankcióknak azt kell jobban sújtaniuk, aki ellen irányulnak.

Az EU sürgősségi gáztervéről szóló újságírói kérdésre Orbán azt mondta, „hogy nem vagyunk boldogok. A magyarok nem szeretik, ha jogokat vesznek el tőlük.” Minden országnak magának kell meghatározni a saját energiamixét – mondta, de tudomásul veszik ezt a tervet. Nehammer hangsúlyozta, hogy az energiaprobléma egészével kell foglalkozni. „Jó kiindulási helyzetben vagyunk Ausztriában” – állította, hozzátéve, hogy az energiabiztonságért, valamint a hatékonyságért és a megtakarításokért meg kell küzdeniük. Az Európai Bizottságnak nemcsak be kell jelentenie, hanem végre is kell hajtania, amit gondol.

Nagy volt a felháborodás a találkozó előtt

A látogatás beharangozásakor Nehammer csupán az Orbán Viktorral való összhangot emelte ki az illegális migráció elleni küzdelemben, és Magyarországot „fontos szomszédnak és partnernek” nevezte. „Várom, hogy Orbán Viktort Bécsben üdvözölhessem” – írta az ÖVP elnöke a Twitteren.

Szerdán azonban, minisztertanács ülése után a kancellár ígéretet tett arra, hogy szóvá teszi az ügyet a magyar kormányfőnél. Leszögezte: bármi, aminek köze van a bagatellizáláshoz, számunkra elfogadhatatlan.

Az Európai Parlament alelnöke, a szintén néppárti osztrák Othmar Karas nyíltan bírálta Orbánt: „Megpróbál tüzeket gyújtogatni és lerombolni az EU kohézióját. Ez azt mutatja, hogy nem megbízható partner” – idézte szavait az Österreich című napilap.

A látogatás előtt felháborodását fejezte ki Orbán „rasszista kirohanásai” miatt a Nemzetközi Auschwitz Bizottság (IAK). Christoph Heubner alelnök azt az elvárást fogalmazta meg Nehammer kancellárnak, hogy csütörtökön mondja el Orbánnak, „hogyan értékelik az Európai Unión belül a rasszista kiruccanásait Európa múltjába és jövőjébe”.

Heubner rámutatott, hogy Nehammer az első európai vezető politikus, akinek lehetősége van Orbánnal beszélni az elhíresült beszédről. „Az Európai Unió jól teszi, ha továbbra is a lehető legnagyobb mértékben elhatárolódik Orbán rasszista alaphangjától, és világossá teszi a világ számára, hogy egy Orbán Viktornak nincs jövője Európában” – hangsúlyozta a holokauszt-túlélők szervezetének képviselője.

Ausztriában egyébként Orbánnak a háborúval kapcsolatos megjegyzései is felháborodást keltettek, főként az, hogy károsnak ítélte az európai szankciókat, és hogy szerinte Ukrajna soha nem nyerheti meg a háborút. Feltűnést keltett az is, hogy Orbán egyetlen szóval sem bírálta Vlagyimir Putyint.

A Füttykoncert fogadta Orbánt Bécsben – „lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam” bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Annak, hogy a visegrádiak csoportja, mint különálló entitás, az európai politikát illetően német szemüveggel nézve egyszerűen eltűnt a radarról, az az oka az EurActiv szerint, hogy a menekültügyi és a migrációs ügyek immár nem szerepelnek a hevesen vitatott, legégetőbb kérdéseket tartalmazó brüsszeli teendőlista élén. Ezzel együtt az EU legnagyobb része el is távolodott a befogadási politikától a V4 álláspontja felé, vagyis gyakorlatias megállapodásra törekednek a harmadik országokkal a rendezetlen bevándorlás csökkentése végett, továbbá elvetik a kötelező elosztási kvótákat. Mindennek eredményeként a migrációs ügy körül csökkent az uniós országok közötti szembenállás.

A hamburgi Die Welt interjút közöl Gulyás Gergellyel. A miniszterelnökséget vezető miniszter ebben úgy fogalmaz: teljesítik Manfred Weber azon kívánságát, hogy magyar részről ne kapjon támogatást az ő jelölése az Európai Bizottság elnöki posztjára. Gulyás szerint az Európai Néppárt többsége ellenzi az illegális migrációt – ebben nyilvánvalóan igaza van –, illetve a többség azt is vallja, hogy az országok saját maguk dönthessék el, akarják-e a legális migrációt.

Ez utóbbi állítás már erősen sántít, hiszen a szolidaritás elvének az érvényesítését a jobbközép Európai Néppárt is fennen hirdeti, azzal pedig igencsak nehéz lenne összeegyeztetni azt a szemlélet, hogy „ha te akarsz, fogadj be migránsokat, én nem”. Szóval Gulyás Gergely az interjúban lelkesen azonosul ezzel az általa feltételezett néppárti állásponttal, és mindezt a tolerancia jeleként értelmezi.

Szerinte a menekültpolitika uniós feladat ugyan, a migrációs politika azonban már nem, az a tagállamok illetékességébe tartozik. Úgy látja, van egy sor olyan tapasztalt európai néppárti politikus, kormányzati tapasztalattal is rendelkező, aki kész arra, hogy Weber helyett beüljön az unió központi végrehajtó testületének az elnöki székébe. Gulyás arról is beszél az interjúban, hogy véleménye szerint Magyarország tíz éven belül csatlakozhat az eurót használó országok övezetéhez.

A szászországi orvoshiány leküzdésére irányuló intézkedéscsomagról számolt be drezdai keltezéssel a dpa német hírügynökség, és a tudósítást átvették egyebek közt olyan nagy példányszámú, nem szászországi német lapok is, mint a már említett Die Welt vagy a müncheni Süddeutsche Zeitung. Miért érdekes mindez magyar szempontból? Azért, mert a cikkből kiderül, hogy a probléma orvoslását részben magyar együttműködésben tervezik. Az eddigi kétszeresére – húszról negyvenre – növelik ugyanis a magyarországi orvosképzés támogatott német nyelvű helyeinek a számát, és ennek a finanszírozását átvállalja Szászország.

„Donald Trump szerdán elhagyja partjainkat, de a trumpizmus velünk marad a következő hónapokban is, és nekünk tovább kell ellene küzdenünk” – írja a londoni The Guardian kommentátora az amerikai elnök nagy-britanniai látogatása kapcsán. Szerinte a trumpizmus támadás egyebek közt a nők, a kisebbségek és az éghajlatváltozással szembeni küzdelem ellen. „Brazíliától Magyarországig, Spanyolországtól Svédországig emelkedőben van a szélsőjobboldal, mégpedig Trump közvetlen bátorításával és legitimálásával” – olvasható a véleménycikkben, amelynek szerzője szerint brit földön is táptalaja van a trumpizmusnak.

Az amerikai elnök, valamint az ő személyesen felkent miniatűr másolata, Boris Johnson, ha ő lesz Theresa May miniszterelnök utódja, azzal az eshetőséggel fenyeget, hogy a Brüsszellel történő megállapodás nélküli brit távozás az unióból Nagy-Britanniát az Egyesült Államok hűbérbirtokává sorvasztja, ahol majd örömtüzeket gyújtanak a munkavállalói jogok, a fogyasztói jogok és a környezetvédelem ügyének elemésztése alkalmából – fogalmaz a kommentár. 

A Magyarországon képeznének orvosokat Szászországnak? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Már az Euronews is tudja: nem igaz Bajkai azon állítása, hogy senkinek sem kellene utcán töltenie az éjszakát, mert van elég hajléktalanszállás. A több mint 30 ezer otthontalanra ugyanis 11 ezer hely jut. A Menhely Alapítvány javaslatát is ismerteti a cikk: lakásokat kellene felújítania, bérelnie az államnak, és kormányzati támogatást nyújtania a lakbérekhez, hogy felszabaduljanak a szálláshelyek. A cikk gyanítja, az alaptörvény-módosítás valódi célja csupán kampányfogás az önkormányzati választás megnyerése végett.

Az iowai Steve King republikánus képviselő megosztotta egy neonáci tweet-üzenetét, és egyáltalán nem zavarja, még bocsánatot sem kér – írja a Vox magazin. A neonáci az a brit Mark Collett volt, aki azt állította, hogy a pornóipar tulajdonképpen zsidók összeesküvése a keresztény családok elpusztítására. S ki sem vergődött ebből a botrányból, amit egy másik követett: Európa felébredt, mert az olasz kormánynak volt mersze visszafordítani a menekültekkel teli hajót, s vajon Amerika is felébred? Mert itt lenne az ideje. A fehérek felsőbbrendűségét nyíltan hirdető konzervatív honatya a Vox megfogalmazása szerint dicséri a szélsőjobboldali magyar és olasz kormányt, sőt az osztrákot is, akik riadót fújtak a keresztény Európa megmentéséért. Nem erősségünk a diverzitás, fogalmaz a „csiripelő” az üzenetében, és idézi Orbán Viktort, aki szerint bizonyos kultúrák összekeveredése nem magasabb rendű életet fog hozni, hanem visszavet egy sokkal rosszabb minőségű társadalom irányába. Kingnek megtetszett Sebastian Kurz osztrák kancellár felszólítása is a német–olasz–osztrák-tengely létrehozására, hogy megállítsák az illegális migrációt. A cikk, és nem Steve King (!), a legnagyobb problémának azt látja, hogy Amerikában egyre hangosabb ugyanez a kórus, és mind több szavazót sikerül megnyerni a rasszista mozgalomnak.

A film erejéről ír a Voice of America (Amerika Hangja) az „Egy nő fogságban” című magyar alkotás kapcsán, ami most a Sheffield Doc Fesztiválon mérettetik meg. Tuza-Ritter Bernadett filmje nemcsak a modernkori kizsákmányolás és rabszolgatartás drámáját mutatja be, de kiderül: a film segített Marison, hogy megszökhessen fogva tartóitól, akik 10 éven át nemcsak elvették a fizetését, hanem napi 20 órán át dolgoztatták is. Megfosztották mindenétől, leginkább szabadságától és emberi méltóságától. Rendes ennivalót sem kapott, csak a maradékot dobták oda neki, a lányát sem láthatta. A gyárban keresett fizetését Etának, a háziasszonynak kellett odaadni. Mindez Magyarországon történt, s ezzel a filmmel sikerült felhívni a figyelmet arra a több mint 40 millió, rabszolgasorban élőre is, akinek élete rejtve maradt eddig sokunk előtt. Az amerikai Sundance-filmfesztiválon már sikert elért magyar film újabb és újabb fesztiválokon kerül a figyelem középpontjába.

A Magyarország Barátai Alapítvány gondozásában megjelenő Hungary Today is beszámolt az amerikai nagykövetség budapesti keltezésű Facebook-bejegyzéséről, amelyből megtudható: a jövő pénteken érkezik Budapestre az új amerikai nagykövet, David B. Cornstein, aki a magyar–amerikai barátság megerősítésén fog dolgozni.

A Kovácsolódik a német–osztrák–olasz tengely a migráció kezelésére? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Terézvárosnak ezen a pontján különösen elmélyült és komoly munka folyik: akik itt, az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségén (francia elnevezéséből – Collège européen de police – alkotott betűszóval: CEPOL) oktatnak és tanulnak, azok Európát, sőt, más földrészeket is szolgálják rend, biztonság, békesség tekintetében.

Bár fegyveres, rendvédelmi testületről van szó, egyenruhással nem volt alkalmam találkozni az Ó utca 27. alatti épületben. Az előírás szerinti biztonsági kapu túloldalán egy feltűnően csinos hölgy vár. Audrey Pariente sajtófőnök első kérdése, miközben főnökéhez kísér folyosók sokaságán át: milyen nyelven beszélhetünk, mert a magyart még nem sikerült tökéletesen megtanulnia, de választhatok: francia, angol, német között.

A főnök, azaz ügyvezető igazgató a szobájában fogad, elméletileg izgatottnak, egy kicsit szomorúnak kellene lennie, elvégre a búcsú óráit éli. Sok évtizedes hivatali pályafutásának a vége ez a nap: dr. Bánfi Ferenc (*1957) nyugalmazott rendőr-vezérőrnagy (a Szeged melletti Balástyáról indult „kisrendőrként”…) rövidesen átadja a CEPOL igazgatói posztot az utódának, a német Detlef Schrödernek.

# És most kezdődik a karrier egy újabb fejezete, elvégre ön az első és eddig egyetlen magyar, akit első számú vezetőnek választottak az Európai Unió biztonsági szervezetének e különösen fontos részlegét irányítandó. Ráadásul a szakmában fiatalnak számít, kezdődhet egy újabb kihívás, mondjuk, a diplomáciai pályán…

– Ki kell ábrándítanom: nincsen ilyen ambícióm. A döntés, a családommal együtt meghozott döntés úgy szól, hogy hivatalosan nyugállományba vonulok. Túl sok időt töltöttem hét gyermekemtől és három unokámtól távol. Megbeszéltük a feleségemmel: otthon maradok, ami nem jelenti azt, hogy semmit sem csinálok. A feleségemnek van egy magyar–filippino fúziós étterme a faluban, ahol élünk Nógrádban, a Cserhát lankái között, felújítottunk egy jó 250 esztendős vízi malmot a Bér patak oldalágán, amely mára, mint egyetlen, működő patakmalom, ipari műemlék lett. Van ott néhány, vendégházzá alakított parasztház, emellett a feleségem egy építőipari kisvállalkozást is alapított…

# Van tehát teendő otthon is…

– Éppen ezért a család körül maradok. A szakmából csak azt művelem tovább, ami a Közszolgálati Egyetemhez köt: a tavasztól kurzusom lesz vezetés a menedzsment nemzetközi-multikulturális környezetben témakörből – és erre alaposan föl kell készülnöm. Itt, a CEPOL-nál is lesz teendőm, a vezetőfejlesztő program megújítását vettük tervbe, és utódom jelezte, hogy számít a közreműködésemre.

# Sikerült jól összekevernie: dolgozik is, meg nem is, alighanem erre a legjobb kifejezés, hogy „szolgálaton kívül helyezi magát”, ellentétben a szabadnapos rendőrrel, aki bajt észlelvén, szolgálatba helyezi magát…

– Jómagam a magyar rendőrségtől már 2006-ban eljöttem, nem vagyok állományban, viszont emberi-szakmai kapcsolataim megmaradtak. Ez ma délben is kiderülhet, hiszen itt lesz a rendőrség egész vezérkara…

# A mai nap bizonnyal a számadásé, a mérlegkészítésé, az összegzésé is. Kérem, foglalja össze olvasóink számára pályafutásának állomásait, tapasztalatait!

– Amikor ezt a posztot, amelytől most elköszönök, megpályáztam, akkor hajszálon múlt a CEPOL sorsa; a megszüntetés fenyegette. Abban az időben az Európai Unió moldovai és ukrajnai határőrizeti segítségnyújtó misszióját (EUBAM) vezettem már ötödik éve. Kollégáimmal együtt részt vettünk a határigazgatás korszerűsítésében, beleértve a képzést, tanulmányutak szervezését, a harmonizálást az uniós szabványokkal és gyakorlatokkal, a határokon átnyúló együttműködést. Szerfölött összetett feladatcsomag volt, csak címszavakban: információcsere, közös határellenőrzési műveletek, bűnügyi nyomozások, vámügyek, rendőrség, biztonsági szolgálatok és ügyészségek… Végső soron a hozzájárulás transznisztriai konfliktus békés rendezéséhez a Dnyeszter Menti Köztársaságban. Elképesztően bonyolult körülmények alakultak ki ott a Szovjetunió fölbomlása után, bárki utána nézhet a történelemkönyvekben…

Ott is német helyettesem volt, Udo Burkholder, a német szövetségi határőrség utolsó felügyelője. Ő eleinte megpróbált lebeszélni a pályázásomról a CEPOL-hoz, mondván, úgyis megszüntetik. Erre azt válaszoltam: no-no, a döntéshozók nem számoltak velem! Izgalmas kihívásnak tartottam, és küzdöttem érte.

Amikor 2010. február 16-án megkezdtem a tevékenységemet a CEPOL-nál, minden erőmmel azért harcoltam, hogy maradjon meg az európai rendvédelmi képzés egy önálló intézmény részeként, továbbá világszínvonalú szervezetet hozzunk létre, tekintettel arra, hogy az Európai Uniónak politikai és gazdasági súlyánál fogva olyan intézményt kell teremtenie, amelyik akár a legjobb legyen a világon.

Akkor, 2010-ben a CEPOL még az angliai Bramshillben működött. Bementem az épületbe, és mondtam a portásnak, hogy én vagyok az új igazgató. Oké, volt a válasz, kezembe nyomott egy kulcsot, és közölte, hogy az első emeleten, balra, az utolsó ajtót nyitja, az az irodám. Ez volt a handover, az tisztségátadási ceremónia. Ebéd után összehívtam a munkatársaimat. Mintha temetésen lett volna a társaság, látszott valamennyin, a testület megszüntetésével számol. Közöltem: azért jöttem, hogy az európai rendőr-akadémiát életben tartsuk, világszínvonalú intézménnyé fejlesszük. Kétkedés fogadott. Közöltem, rajtatok a döntés felelőssége: veletek vagy nélkületek. Abból a csapatból mára csak nagyon kevesen maradtunk, az egyik a mostani helyettesem, aki holnaptól a pozíciómba lép: a német Detlef Schröder, az egyik legkiválóbb bűnügyi szakember.

A krónikához tartozik, hogy a britek 2012-ben kérték, keressen magának másik székhelyet a CEPOL. A magyar kormány vállalta a házigazda szerepét: 2014-től tíz évre befogadta az európai rendőr-akadémiát ebbe a pompásan fölújított műemlék épületbe. Hazajöttem, munkatársaim, az oktató gárda tagjai továbbra is Európa számos országából valók. Az elmúlt nyolc év alatt létrehoztunk egy olyan európai rendvédő-képző intézményt, amelyik tökéletesen integrálódott az európai biztonság szervezetébe. A társügynökségek között különösen nagy tekintélyűként ismernek bennünket, az európai uniós szerepvállalásunk – a biztonsági dimenziók változása révén – jócskán földészünk határain túlra, Kelet- és Délkelet-Európára, Észak-Afrikára is kiterjed. Mérvadó megállapítások szerint vezető szerepet töltünk be a rendvédelmi képzésben.

# Soroljon föl, kérem, néhány konkrét példát!

– Már az első napokban kiderült: az addiginál több embert kell még magasabb színvonalon képeznünk, és ki kell terjeszteni a földrajzi határainkat – a térség biztonságának a szolgálatában. Kilenc évvel ezelőtt, 2009-ben 2300-an vettek részt mindenekelőtt az Európai Unió országaiból CEPOL-képzéseken. Tavaly már húszezernél is többen. Megkilencszereződött a nálunk tanultak száma. A mennyiség egyáltalán nem ment a minőség rovására, felméréseink bizonyítják: 93–94 százalék a megelédettségi arány. Ne feledjük: Európa legjobb szakembereivel dolgozunk együtt.

# Hány magyar végzett eddig az akadémián?

– Évente 120–130-ra tehető a számuk. Természetesen nem csupán a fővárosból, hanem az egész országból küldik hozzánk a hallgatókat.

# Nyolcéves tevékenységéből mit tart a legfontosabbnak?

– A CEPOL Magyarországra helyezését, az akadémia új jogi kereteinek az elfogadtatását és nem utolsósorban a közös európai mesterképzést, az első, amelyet az EU-ban rendőrök számára hoztunk létre 13 ország 22 konzorciumi részvevőjével. Az első mesterdiplomákat tavaly októberben nyújtottuk át hallgatóinknak. Büszkék vagyunk arra, hogy elsőként itt, Magyarországon került sor az egyedülálló eseményre.

# Ön szerint milyen a jó európai rendőr?

– Mindenekelőtt az, aki szereti az embereket.

# Hm, ezt évtizedekig nem vettük észre…

– Attól függ, hogy mire képezik ki a rendőrt. Soha ne tegyen olyat, amit ő sem fogadna, viselne el másoktól, és mindent tegyen meg másokért, amit önmaga is elvárna, ha bajba jut, és másoktól elvár. Kimondani ennyire egyszerű, ám az elv érvényesítése a gyakorlatban korántsem ennyire az. Harminchat évi vezetői szolgálatomban sok népszerűtlen döntést is meg kellett hoznom, olyankor nagyon magányossá válik az ember. Ennek ellenére nyugodtan nézek a tükörbe: sosem vezérelt rosszindulat.

# Rendőrképzés: bele tartozik azt is, hogy kíméletesen bilincseljék meg a gyanúsítottat?

– Ilyesmivel mi már nem foglalkozunk; az a kiképzők dolga, és remélem, tanítványaik kellő belátással foglalkoznak a delikvensekkel. Itt megtörtént vagy megtörténhető esetekkel foglalkozunk elvi-elméleti szinten.

# Ha európai rendőri ügyekről esik szó, elsőként az Europolra gondol a kívülálló. Együttműködik az önök intézménye az Európai Unió bűnüldöző ügynökségével?

– Szívesen mondanám, hogy csupán elméleti, oktatási területen. Csakhogy ennél sokkal többről van szó. Közös képzésről: az elmélet és a gyakorlat okos párosításáról. Europolosok is tanulnak/tanítanak nálunk az unió számos országából. Elvégre alapvető követelmény az együttműködés, a közös célok összekötnek bennünket. Megtörtént eseteket dolgozunk föl – persze konkrét nevek, helyszínek megváltoztatásával – a tapasztalatok összegzésével és a meglévőnél hatékonyabb módszerek kimunkálásával.

Régi jó barátok: dr. Bánfi Ferenc és Rob Wainwright, az Europol első embere.

(Csak mellékesen: 2009-ben Bánfi Ferenc kétcsillagos rendőr tábornok is pályázott az Europol ügyvezető igazgatói tisztségére. Az ötvennégyből ketten, a brit Rob Wainwrighttal együtt, maradtak a legesélyesebbek között. „Mivel az igazgatót akkor még konszenzussal választották az EU szakminiszterei, a 27 szavazat 14–13 arányban oszlott meg kettőnk között, Rob javára. Akkor jómagam visszaléptem, miáltal kollégám megkapta a teljes egyetértést. Azóta is jó barátok vagyunk, kiválók a szakmai és emberi kapcsolataink.”)

 

# Váltsunk témát: bennünket, magyarokat különösen foglalkoztatnak jó ideje a különféle kis és nagy, a legmagasabb körökig hullámzó korrupciós ügyek. Segít-e az unió rendőr-akadémiája az ilyen esetek felgöngyölítésében, persze, nem cselekvő, hanem elméleti módon?

– Sok helyen dolgoztam az utóbbi évtizedekben: a Balkánon, Kelet-Európában, a Kaukázusban… Sehol sem tagadták a korrupció meglétét és azt sem, hogy minden törvényes eszközzel küzdeni kell ellene, vissza kell szorítani. Itt mi a korrupció megelőzésével foglalkozunk, etikai, elméleti vonatkozásaiban, büntetőügyek felderítésében természetesen nem veszünk részt, az ilyesmi nem tartozik a hatáskörünkbe. Ami viszont igen, az a rendőri etika körébe tartozó korrupció. Ennyi.

Amikor Ukrajnában dolgoztam az EU-misszó vezetőjeként, találkoztam Juscsenko akkori államfővel. Kérdezte a véleményemet országa korrupcióellenes stratégiájáról. Fölemlítettem neki, hogy Kijevnek hét stratégiája is van, egyiket a Világbank finanszírozta, a másikat az Európai Fejlesztési Bank és így tovább. Egy stratégia kellett volna, de azt végre is hajtani… Ukrajnai korszakomban az egyik legnagyobb oligarchaként tartottuk számom Porosenkót, a mostani elnököt. Tudtuk, ki ő, és a jelek szerint mára sem változott meg, és ezt mindazok tudják, akik irányítói a nemzetközi gazdaságnak. Hasonlóképpen Ukrajnához, a picinyke Moldovában sem lehet rendet tenni, mert bizonnyal nem is akarják, akarjuk…

# A másik fontos és időszerű európai ügy az illegális migráció. Milyen szerepet vállalnak az európai rendőrök a népvándorlás megfékezésében?

– Ez valóban a rendvédelem feladata, képzéseink egyik központi témája. Az illegális migráció szerfölött összetett: embercsempészet, emberkereskedelem, korrupció stb. Kollégáinknak alapvető szerepük és kötelezettségeik vannak e tekintetben: megelőzés, felderítés. És persze az igazságszolgáltatásnak is.

# Megfelelő eszköz-e ön szerint a kerítés az illegális migráció megfékezésére?

– Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, ennek ellenére: hány illegális határátlépés történt a kerítés előtt és mostanság? Kerítés egyébként nem pusztán nálunk van Európában; a példaként tekintett Nyugaton is építettek hasonlókat. Azt se feledjük, hogy a különféle korok kerítéseinek megvoltak, megvannak a maguk szerepei. Lehet őket bírálni és lehet egyetérteni a meglétükkel. Ötvenhatban a magyar menekültek például nem arról váltak híressé, hogy mentek tökön, paszulyon keresztül. Megengedhetetlen, hogy tízezrek tóduljanak át a határon, és nem tudható, hogy kik. Ebben a helyzetben nincs jobb megoldás, mint a kerítés. Leszögezem: nem vagyok egyetlen oldalnak, pártnak sem az elkötelezettje, miután komoly fenntartásaim vannak mindenféle politikai párttal szemben. Más lapra tartozik, és eldöntendő, hogy jöjjön-e vagy egyáltalán ne jöjjön migráns. Az viszont egyértelmű és az ország érdeke, hogy ellenőrzés nélkül senki se léphessen be.

# Sikerült minden körülmények között semlegesnek megmaradnia az uniós szolgálati közepette?

– Nem, elvégre magyar vagyok, és mindig segítettem a hazámnak, ez így normális. Mindig úgy cselekedtem, hogy az vállalható legyen.

# Kisrendőrből lett kétcsillagos rendőr tábornok. Feltételezhetően ez rengeteg lemondással, tanulással, családtól való távolléttel járt. Hogyan tudott kijönni önmagával?

– Nem sikerült. Helyesnek ítéltem meg a tanulás elsőségét, benne a tudás megszerzését és nem a diplomagyűjtést. Jeles eredménnyel végeztem el a rendőrtiszti főiskolát, színjelesen, summa cum laude a jogtudományi egyetemet. Mindezt a napi munka mellett. Az viszont nem volt helyes, hogy a családomat helyeztem a második helyre a munka után. Ennek következményei rányomták a bélyegüket a magánéletemre is.

Visszatérve a beszélgetésünk elejére: talán még nem késő, hogy fordítsak egyet a sorrenden, és mostantól a családot helyezzem mindenek elé. Visszaveszek a nagy hajtásból, hogy jusson elegendő idő a szeretteimre.

# Számít-e most, nyugállományba vonuláskor, egy különleges és egyedi aktív életpálya végén bármiféle kitüntetésre?

– Egy valamikor 23 éves őrmester nem kaphat a sorstól nagyobb jutalmat, mint hogy nyolc éven át vezethet egy európai uniós ügynökséget. Én voltam az első, egykori kommunista országból érkezett európai uniós misszióvezető. Ez az Európai Unió határtámogató missziója volt Ukrajnában és Moldovában. Megmutathattam, hogy tudok annyit, mint bárki más Európa nyugati feléből, talán még rugalmasabb is voltam, mint a kíváncsi és netán kétkedő kollégáim. Tucatszor minősítettek az utóbbi tizenkét év során, és egyetlen kritikai megjegyzéssel sem illettek. Kell ennél nagyobb elismerés?

Mellettem az utódom: Detlef Schröder (bal oldalt) a CEPOL budapesti központjának kulcsával, amelyet elődje, dr. Bánfi Ferenc adott át neki.

Mintegy nyolcvanan – nagykövetek, a magyar rendőrség legfelső vezetői, az EU Bizottság és Tanács képviselői – tisztelték meg nyugállományba vonulása alkalmából prof. h.c. dr. Bánfi Ferencet, az első magyart, aki nyolc éven át ügyvezető igazgatói tisztséget töltött be európai uniós ügynökségnél.

Videóportré dr. Bánfi Ferencről, 1. rész

Videóportré dr. Bánfi Ferencről, 2. rész

Az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL)

A Rendőr-akadémia európai módon – nem csupán európaiaknak bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.