A jelentés arról szól, hogyan támogatják az európai kormányok a líbiai parti őrség, a tábori őrök és a csempészek menekültek és menedékkérők bántalmazásra és kizsákmányolásra épülő rendszerét, megakadályozandó őket abban, hogy eljussanak Európába.

„Több százezer menekült és menedékkérő esett csapdába Líbiában. Ezek az emberek a hatóságok, milíciák, fegyveres csoportok és csempészek kényének-kedvének kiszolgáltatva élnek, akik egymással együttműködve próbálnak meg a szenvedéseik árán minél több pénzt keresni. Több tízezer embert tartanak fogva határozatlan ideig, túlzsúfolt idegenrendészeti táborokban, ahol rendszeresen bántalmazzák őket – jelentette ki John Dalhuisen, az Amnesty International európai igazgatója. – Az európai kormányok ezzel tökéletesen tisztában vannak, sőt, mivel aktívan támogatják is a líbiai hatóságokat, hogy megakadályozzák ezeknek az embereknek az Európába jutását, bűnrészesek is ezekben bűncselekményekben.”

A múlt év vége óta az EU tagállamai – elsősorban Olaszország – egy sor olyan intézkedést tett, amelynek célja a Líbiából a Földközi-tengeren keresztül Európába vezető migrációs útvonal lezárása, miközben egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mi történik a Líbiában rekedt emberekkel. Az országoknak a líbiai felekkel kötött megállapodásai három részből állnak.

Először: ígéretet tettek, hogy technikai segítséget biztosítanak a líbiai illegális migráció elleni hatóságnak (Libyan Department for Combatting Illegal Migration, DCIM). Ez a szerv felügyeli azokat a táborokat, amelyekben önkényesen és határozatlan időre bezárva tartják a menekülteket és menedékkérőket, és ahol rendszeresen súlyos jogsértések, köztük kínzás áldozatai lesznek.

Másodszor: képzések és felszerelések (például hajók), illetve egyéb technikai támogatások segítségével lehetővé tették a líbiai parti őrség számára, hogy a tengeren elfoghassa az embereket.

Harmadszor: alkut kötöttek a líbiai helyi hatóságokkal, törzsi vezetőkkel és fegyveres csoportokkal. Arra bátorítják őket, akadályozzák meg az emberek északra csempészését, és növeljék a déli határok ellenőrzését.

Az irreguláris határátlépés büntethetővé tétele, kiegészülve az emberkereskedelem áldozatai és a menedékkérők védelmét garantáló szabályok teljes hiányával, tömeges, önkényes és határozatlan ideig tartó fogva tartást eredményez.

A parti őrség által elfogott menekülteket és migránsokat a DCIM táboraiba viszik, ahol aztán rettenetes jogsértések várnak rájuk. Jelenleg mintegy 20 000 embert tartanak fogva a túlzsúfolt, embertelen helyeken. Az Amnesty International által megkérdezettek a hatóságok, az emberkereskedők, a fegyveres csoportok és milíciák által elkövetett kínzásokról, kényszermunkáról, zsarolásokról és kivégzésekről számoltak be.

Több tucatnyian mondták el a kizsákmányolás lélekölő folyamatát, amely az őrök, a csempészek és a parti őrség emberei összejátszásának az eredménye. Az őrök kínozzák őket, hogy így zsaroljanak ki tőlük pénzt. Ha tudnak fizetni, elengedik őket. Az is gyakori, hogy átadják őket a csempészeknek, akik aztán összejátszva a parti őrséggel átviszik őket a tengeren. A megállapodás egyik bizonyítéka, hogy a csempészek egyes hajókat jelzéssel látnak el, innen tudják a parti őrség emberei, hogy mely hajókat kell átengedniük. Olyan esetekről is tudni, amikor maga a parti őrség kísérte a menekülteket és migránsokat szállító hajókat a nemzetközi vizekhez.

Nem tudható pontosan, hogy a parti őrségtől hányan vesznek részt ebben, de az biztos, hogy 2016-ban és az idén a hatóság, az EU-tagországok segítségével, egyre több migránst szállít vissza Líbiába. Az idén eddig 19 452 embert fogtak el, vittek vissza és szállítottak a táborokba.

Egy gambiai férfit három hónapig tartottak fogva. Részletesen beszámolt az éhezésről és a verésekről: „Egy gumitömlővel ütöttek, pénzt akartak a szabadságomért cserébe. Miközben téged vernek, felhívják a családod, hogy küldjenek érted pénzt.” Miután a családja kifizette a váltságdíjat, Tripoliba vitte egy sofőr, ahol további pénzt kért tőle. „Addig nála kell maradnom, ameddig nem tudom kifizetni, különben elad.”

„A leggyorsabb megoldás a táborokban szenvedő emberek számára az lenne, ha a líbiai hatóságok hivatalosan elismernék az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) mandátumát, aláírnák a genfi menekültügyi egyezményt, és elfogadnának egy menedékjogról szóló törvényt. A migránsok automatikus őrizetbe vételét azonnal meg kell szüntetni, ilyenkor történik ugyanis a legtöbb bántalmazás” – mondta John Dalhuisen.

Közismert, hogy a líbiai parti őrség emberei összejátszanak a csempészekkel, illetve fenyegetik és erőszakot alkalmaznak a bajba jutott hajókon a menekültekkel és migránsokkal szemben.

Felvételek, képek és dokumentumok megvizsgálása után az Amnesty arra a következtetésre jutott, hogy Olaszország által a líbiai parti őrségnek 2017 áprilisában ajándékba adott hajó, a Ras Jadir részt vett egy 2017. november 6-án történt borzalmas balesetben, amikor a parti őrség gondatlansága miatt akár 50 ember is megfulladhatott.

A legalapvetőbb biztonsági előírásokra is fittyet hányva, a Ras Jadir 30 tengeri mérföldre a líbiai partoktól megközelített egy bajba jutott gumicsónakot. Mivel a parti őrség nem tudta a mentőcsónakját vízre bocsátani, a migránsoknak a hajó magas falán kellett felkapaszkodniuk, eközben számosan a vízbe estek.

Egy civil szervezet által működtetett, a közelben tartózkodó hajó, a Sea-Watch 3 akkor vízre bocsátotta saját mentőcsónakját, hogy kimentse a vízbe esetteket. A felvételeken jól látszik, hogy a Ras Jadir fedélzetéről éppen elkezdték dobálni a civilek csónakját, hogy elkergessék őket. A felvételeken az is látszik, hogy a Ras Jadir fedélzetére jutott embereket kötelekkel ütik, illetve, hogy többen megpróbálnak a hajóról a vízbe ugrani, hogy elérjék a civil szervezet mentőcsónakját. Miközben már előzőleg is dokumentálták a líbiai parti őrség hanyag és veszélyes műveleteit, ez az első eset, amikor egy európai ország által adományozott hajót használnak a bűncselekmény elkövetéséhez.

„Az európai kormányok egyértelművé tették a prioritásaikat, amikor anélkül, hogy elvárnák a líbiai hatóságoktól a jogsértések felszámolását, támogatják az emberek csapdába esését. Számukra a legfontosabb a földközi-tengeri útvonal lezárása, az pedig egyáltalán nem érdekli őket, hogy ezzel milyen szenvedést okoznak” – mondta John Dalhuisen.

„Az európai országoknak újra kell gondolniuk a Líbiával kötött migrációs megállapodásaikat, és lehetővé kell tenniük, hogy az emberek legális csatornák igénybevételével eljuthassanak Európába, például azzal, hogy áttelepítik emberek tízezreit. Követelniük kell, hogy a líbiai hatóságok vessenek véget az önkényes fogva tartásoknak, engedjék szabadon a táborokba zárt külföldieket, és engedjék az ENSZ-nek, hogy háborítatlanul végezhesse a munkáját.”

A Ras Jadirt Olaszország két ünnepség megtartása után adta át a líbiai hatóságoknak: először Gaeta kikötőjében 2017. április 21-én, majd Líbiában, az Abu Sittah kikötőben is átadták május 15-én. A hajó tökéletesen látszik az ünnepségeken készült felvételeken az olasz belügyminiszter, Marco Minniti társaságában.

2017. szeptember végére a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) 416 556 migránst azonosított Líbiában, akinek csaknem kétharmada a szub-szaharai régióból, harmada észak-afrikai országokból, 7%-a pedig Ázsiából és a Közel-Keletről származik. Az ENSZ december 1-jei adatai szerint 44 306 embert regisztráltak menekültként vagy menedékkérőként az országban. A valódi szám ennél minden kétséget kizáróan sokkal magasabb.

A AI: az európai országok bűnrészesek a líbiai horrorban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.