A veszélybe száműzve: menedékkérők visszaküldése Afganisztánba című jelentés olyan menedékkérők sokkoló eseteit mutatja be, akiket Norvégiából, Hollandiából, Német- és Svédországból küldtek vissza Afganisztánba, ahol aztán meghaltak, bombatámadásokban sérültek meg vagy folyamatos rettegésben élnek, mert üldözik őket szexuális irányultságuk vagy keresztény hitre áttérésük miatt.

„Azért, hogy még több embert toloncolhassak vissza, az európai kormányok felelőtlenül és jogellenesen járnak el. Nem vesznek tudomást az erőszakról és arról, hogy nincs biztonságos része az országnak, ezzel pedig az embereket a kínzás, az emberrablás, a halál és más jogsértések poklának teszik ki” – mondta Anna Shaei, az Amnesty International menekült és migráns jogokkal foglalkozó kutatója.

A visszatoloncoltak között vannak kísérő nélküli kiskorúak és olyan fiatal felnőttek is, akik még gyerekként menekültek Európába. Az Amnesty International olyanokkal készített interjút, akiket az ország általuk nem ismert területeire küldtek vissza dacára a rájuk leselkedő veszélyeknek.

„A visszaküldések durván sértik a nemzetközi jogot, és azonnal véget kell nekik vetni. Azok az európai országok, amelyek korábban megígérték, hogy mindent megtesznek az afgánok biztonságosabb jövőjéért, most szétzúzzák az álmaikat, és egy olyan országnak szolgáltatják ki őket, amely még annál is veszélyesebb, mint amikor elhagyták azt” – mondta Horia Mosadiq, az Amnesty International afganisztáni kutatója.

Minden eddiginél több embert küldenek vissza Európából Afganisztánba egy olyan időszakban, amikor az ENSZ jelentései szerint rekordmennyiségű civil hal meg.

A hivatalos uniós statisztika szerint 2015–16-ban 3290-ről 9460-ra nőtt az Afganisztánba visszaküldöttek száma. Eközben az afgán menedékkérők elismerési aránya a 2015. szeptemberi 68%-ról tavaly decemberre 33%-ra esett vissza.

Az ENSZ afganisztáni missziója (United Nations Assistance Mission in Afghanistan, UNAMA) jelentései szerint a civil áldozatok száma egyre nő az országban: 2016-ban 11 418 ember halt vagy sérült meg. A civilek elleni támadások mindennaposak, a legtöbb merényletet fegyveres csoportok, köztük a tálibok és az «iszlám állam» követik el. Az ENSZ-misszió ez év első felében 5243 civil áldozatot dokumentált.

Május 31-én Kabul történetének legsúlyosabb támadássorozatában százötvenen haltak és háromszázan sérültek meg, miután autóba rejtett bombák robbantak európai diplomáciai missziók közelében.

Az Amnesty kutatói személyes beszélgetések alkalmával szembesültek a ténnyel: családok vesztették el szeretteiket, vagy éppen csak túlélték a civilek elleni támadásokat, vagy állandó rettegésben élnek egy olyan országban, amelyet alig ismernek.

Sadeqa (nem a valódi neve) és családja 2015-ben menekült el Afganisztánból, miután férjét elrabolták, megverték és csak váltságdíjért cserébe voltak hajlandóak elengedni. Egy hónapig tartott veszélyes útjuk Norvégiába, ahol azt remélték, biztonságos jövő vár majd rájuk. A norvég hatóságok elutasították a menedékkérelmüket, és választás elé állították őket: vagy őrizetbe veszik őket a kitoloncolás előtt, vagy kapnak 10 700 eurót (nagyjából 3,3 millió forint), ha „önként” térnek vissza.

Pár hónappal a hazatérésük után Sadeqa férje eltűnt. Napokig semmit sem tudtak róla. Később kiderült, Hadit megölték. Sadeqa szerint az emberrablók ölhették meg, a nő pedig még a sírját sem meri meglátogatni.

A Farhadi családot szintén Norvégiából küldték vissza 2016 októberében. Egy hónappal később éppen a Bakir-ul Ulúm mecset mellett voltak, amikor felrobbantották. A támadásban legkevesebb 27 ember halt meg. A felelősséget az «iszlám állam» vállalta magára. A robbanás olyan erős volt, hogy az akkor kétéves Subhan Farhadi kirepült az anyja karjaiból, és megsérült. Amikor a család hazaérkezett, Subhan füléből vér folyt. Ma is fájlalja az egyik fülét.

Farid (nem a valódi neve) még gyerekként menekült el a családjával Afganisztánból. Először Iránba mentek, majd egyedül tovább utazott Norvégiába, ahol áttért a keresztény hitre. Május 17-én toloncolták vissza Kabulba – abba a városba, ahol 2016-ban az Afganisztánban elkövetett összes erőszakos cselekmény ötöde történt.

Farid egyáltalán nem emlékszik Afganisztánra. Rettegéssel telnek a napjai, mert egy olyan országban kénytelen élni, ahol a tálibok és más fegyveresen csoportok vadásznak az iszlám vallást elhagyókra. „Félek, semmit sem tudok Afganisztánról. Hova menjek? Nincs elég pénzem, hogy egyedül éljek, de a rokonaimhoz sem mehetek, mert látni fogják, hogy nem imádkozom velük” – mondta el az AI embereinek.

Azad (nem a valódi neve), aki szintén Iránban nőtt fel, a bátyjával Hollandiába menekült. Májusban tért vissza Afganisztánba. Azad meleg, és attól fél, ha ez kiderül, bántani fogják. Annyira rettegett Afganisztántól, hogy a kitoloncolása előtt öngyilkosságot kísérelt meg. „Heteroszexuális férfiként próbálok meg élni, de kezdek megőrülni. Különösen éjjelente félek, rettegek” – mondta az Amnesty kutatóinak.

Az európai országok legkésőbb akkor tudták meg, hogy Afganisztán veszélyes, amikor az EU aláírt egy egyezményt az afgán menedékkérők visszaküldéséről. A kiszivárgott dokumentumban az uniós ügynökségek elismerik, hogy Afganisztánban „egyre rosszabb a biztonsági helyzet és egyre több veszély leselkedik az emberekre” valamint „rekord mennyiségű terrorista támadás és civil áldozat van”. Mégis ragaszkodtak ahhoz, hogy „több mint 80 ezer ember visszaküldése válhat szükségessé a közeli jövőben.”

Bizonyítékok vannak arra, hogy ez a „szükség” valójában az afgán kormányra nehezedő nyomás volt. Ekil Hakimi afgán pénzügyminiszter a parlament előtt elismerte: „Ha Afganisztán nem működik együtt az uniós országokkal a menekültválság megoldásában, akkor kevesebb lehet az Afganisztánnak küldött segély.”

Egy bizalmas afgán forrásunk a megállapodást „méregkupához” hasonlította, amelyet az afgán kormánynak a segélyért cserébe kellett kiürítenie.

A Tízezer afgán menedékkérőt küldtek vissza a rettenetbe Európából bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„A háborúk és üldözések elől menekülő emberek orra előtt rendszeresen csapják be az ajtót a tehetős országok, mondván nem tudnak rajtuk segíteni. A Világgazdadági Fórum felmérése szerint ezzel a fiatalok nem értenek egyet, és kiábrándítónak tartják a kormányaik szívtelen hozzáállását” – mondta Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára.

„Csaknem két év telt azóta, hogy a világ megismerte a szíriai kisfiú, Alan Kurdi tragikus fotóját, a legtöbb ország mégsem hajlandó még a saját maga által vállalt elégtelen számú áttelepítésre vonatkozó vállalásnak sem eleget tenni. Eközben nagy esély van rá, hogy az idén halnak majd meg a legtöbben a Földközi-tengeren. De ennek nem kellene így lennie – túl gyakran a törvények és szabályozások állnak azoknak az elhivatott embereknek az útjába, akik segíteni szeretnének.”

Az Amnesty International tavaly az I Welcome kampánya keretében készített egy felmérést, amely szerint 5-ből 4 ember befogadná a menekülteket az országába. A mostani felmérés szerint a helyzet nem változott.

Arra a kérdésre, hogy mit kellene a kormányoknak tenniük a menekültekkel, a válaszadók több mint fele (55%) mondta azt, hogy „meg kellene próbálniuk munkát adni nekik”. Alig 3,5% volt azon a véleményen, hogy a menekülteket ki kellene toloncolni.

Az amerikai fiatalok 85%-a szeretné befogadni a menekülőket, ez 10%-os növekedés az egy évvel ezelőttihez képest.

„Ebből is látszik, hogy Donald Trump nem mond igazat, amikor a saját menekültellenes elképzeléseit az ország egészének véleményével azonosítja. Fantasztikus látni, hogy mennyi fiatal utasítja el ezt a mérgező retorikát, és teljesen nyilvánvaló, hogy mennyire fontos odafigyelni rájuk” – mondta Salil Shetty.

Az Amnesty International I Welcome világméretű kampánya továbbra is igyekszik minél több embert mozgósítani a menekülők védelméért. A kampány részeként az Amnesty és a Sofar Sounds szeptember 20-án a világ több mint 200 városában – köztük Budapesten – tart koncerteket a menekültekért. A Give a Home koncertsorozaton olyan előadók, mint Ed Sheeran lépnek fel menekült zenészekkel. A nemzetközi koncertektől eltérően Magyarországon nem lakáskoncertek lesznek, mert szeretnénk, ha minél több ember részesen lehetne az eseménynek. További részletek az eseményről.

Szeptember 20-án lesz egy éve annak, hogy a New York-i menekültcsúcson a világ vezetői képtelenek voltak felnőni a feladathoz, és drámaian kevés menekült befogadására tettek vállalásokat.

A A világ fiataljainak háromnegyede befogadná a menekülteket az országába bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Mintegy 65,5 millió ember élt az otthonától erőszakkal elszakítva szerte a világban 2016 végén, azaz hozzávetőleg 300 ezerrel több embernek volt szüksége nemzetközi oltalomra, mint egy esztendővel azelőtt – áll az UNHCR idei Global Trends című jelentésében, amelyben a szervezet évről évre áttekinti a világ menekültügyi helyzetét. Ez a 65,6 millió ember három csoportból áll össze.

Menekültek: 22,5 milliós lélekszáma nagyobb, mint valaha. Közülük 17,2 millióért felelős az ENSZ menekültügyi szervezete, a többiek palesztin menekültek, akikről az UNHCR testvérszervezete, az UNRWA gondoskodik. A szíriai háború 5,5 millió fővel továbbra is a világ legtöbb menekültet számkivetetté tevő konfliktusa, ám ha csak 2016-ot nézzük, a múlt évben Dél-Szudánt kényszerült elhagyni a legtöbb ember, miután tavaly júliusban tragikus módon összeomlott az egy évvel azelőtt megkezdődött békefolyamat. A fellángoló erőszak az év végéig 739 900 embert űzött el Dél-Szudánból, számuk mára elérte az 1,87 milliót!

Belső menekültek: akiket az erőszak elűzött az otthonukból, de a saját országukon belül találtak átmenetileg biztonságra. Az ő számuk 2016 végén 40,3 millióra rúgott, szemben az egy évvel azelőtti 40,8 millióval. A belső menekültek szempontjából tavaly Szíriában, Irakban, illetve Kolumbiában volt a legsúlyosabb a helyzet. Ugyanakkor ez a probléma világméretű, és az otthonukból világszerte elűzöttek csaknem kétharmada belső menekült.

Menedékkérők: akik elhagyták az országukat, és a menekülteket megillető nemzetközi oltalomban reménykednek. A menedékkérők száma 2016 végén 2,8 millió volt.

A legtöbb menedékkérelmet, 722 400-at tavaly Németországban adták be, csaknem másfélszeresét a 2015. évi 441 900-nak (2014: 173 100). Az Amerikai Egyesült Államokban 262 000, Olaszország 123 000 kérelmet tart nyilván. Törökország (78 600), Franciaország (78 400), Görögország (49 800) és Ausztria (39 900) hivatalnokai ugyancsak rengeteg menedékkérelem elbírásán dolgoznak.

Mérhetetlen emberi ára van világszerte a háborúknak és az üldöztetésnek: a világon élő minden 113. ember (65,6 millió menekült) él az otthonától erőszakkal elszakítva – ez több, mint a világ 21. legnépesebb országának, Nagy-Britanniának a lakossága.

„Akárhogy tekintjük is, elfogadhatatlan, hogy ennyi ember vált földönfutóvá. Az ő sorsuk minden eddiginél hangosabban kiált szolidaritásért és azért, hogy tegyük közös céllá a válságok megelőzését és rendezését, illetve annak az együttes szavatolását, hogy addig is, amíg ezeken a megoldásokon dolgozunk, a világ menekültjei, belső menekültjei és menedékkérői megfelelő oltalomban és gondoskodásban részesüljenek – hangsúlyozta Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa. – Többet kell tennünk ezekért az emberekért. Amikor a világ tele van konfliktusokkal, elszántságra és bátorságra van szükség, nem félelemre.”

A jelentés egyik fő megállapítása, hogy változatlanul igen sokan vannak azok, akik újonnan válnak menekültté. A 65,6 millióból 10,3 millió embert 2016-ban űzött el az otthonából az erőszak, közülük 6,9 millióan, azaz mintegy kétharmadnyian a saját hazájukon belül váltak belső menekültté. Három másodpercenként válik egy újabb ember menekültté – az pedig kevesebb idő, mint ami ahhoz kell, hogy valaki végigolvassa ezt a mondatot.

A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy egyesek számára 2016 javulást is hozott az életében: voltak az otthonukba hazatérő menekültek és belső menekültek, illetve akadtak, akiknek sikerült harmadik országokba áttelepülniük. Tavaly 37 ország összesen 189 300 menekültet fogadott be áttelepítés folytán. További mintegy félmillió menekültnek adatott meg, hogy visszatérjen a hazájába, illetve hozzávetőleg 6,5 millió belső menekült térhetett vissza a lakóhelyére – igaz, sokan egyáltalán nem ideális körülmények között tették ezt meg, és rendkívül bizonytalanok a kilátásaik.

Világszerte a menekültek többsége – 84 százaléka – a múlt év végén az alacsony vagy közepes jövedelmű országokban élt, ezen belül is minden harmadik (4,9 millió ember) a legkevésbé fejlett országokban talált menedékre. Ez a kiugró aránytalanság számos dologra rávilágít. Egyebek között arra, hogy változatlanul hiányzik a nemzetközi egyetértés a menekültek befogadását illetően, valamint arra, hogy a válságrégiókat milyen sok szegény ország veszi körül. Mindez egyben arra is rámutat, mekkora szükség van arra, hogy a menekültekről és az otthonukból az erőszak által elűzött többi emberről gondoskodó országok és közösségek számottevő forrásokhoz és támogatáshoz jussanak. Ha ez nem történik meg, az instabilitáshoz vezethet, negatívan hathat az életmentő humanitárius erőfeszítésekre, vagy akár másodlagos menekülthullámot is elindíthat.

Az érintettek számát tekintve változatlanul Szíriában vált a legtöbb ember menekültté, menedékkérővé, illetve belső menekültté – 12 millió, azaz az ország háború előtti lakosságának csaknem kétharmada. Ha a sok évtizedes palesztin menekülthelyzetet nem számoljuk, 2016 végén Kolumbiához (7,7 millió), illetve Afganisztánhoz (4,7 millió) volt köthető a világ második és harmadik legnagyobb menekült és belső menekült népessége. A sorban a harmadik Irak (4,2 millió), a negyedik pedig Dél-Szudán (3,3 millió). Ez utóbbi ország menekültjeinek és belső menekültjeinek a száma ma a leggyorsabban nő a világon.

A világ menekültjeinek fele gyerek. Azaz a gyerekek továbbra is aránytalanul sokat szenvednek, leginkább azért, mert ők különösen kiszolgáltatottak és sérülékenyek. Tragikus módon tavaly nem kevesebb mint 75 000 olyan menedékkérelmet regisztráltak szerte a világon, amelyet egyedül, felnőtt kísérők nélkül utazó, illetve a szüleiktől elszakított gyerekek nyújtottak be. Viszont, miként arra a jelentés is rámutat, ez a 75 000 alighanem jócskán elmarad a szüleik, felnőtt rokonaik nélkül menekülő gyerekek tényleges számától.

Az UNHCR úgy becsüli, hogy 2016 végén legalább 10 millió embernek nem volt állampolgársága, vagy fenyegette a hontalanság. A kormányok által összesített és az ENSZ menekültügyi szervezetének megküldött adat ennél jóval kevesebb, 75 országban mindössze 3,2 millió hontalan emberről szól.

A Global Trends jelentés a világ menekülthelyzetének statisztikai áttekintése, így 2016 számos meghatározó eseményére nem tér ki. Nem szól például arról, hogy a menekültekkel és menedékkérőkkel összefüggő kérdések sok országban egyre erősebben átpolitizáltak, hogy néhány régióban egyre súlyosabban korlátozzák a nemzetközi oltalomhoz való hozzáférés jogát és lehetőségét. Nem szól ugyanakkor néhány kedvező fejleményről sem. Így például a menekültekről és bevándorlókról 2016 szeptemberében rendezett történelmi csúcstalálkozókról, az azokat követő, a menekültügyben mérföldkövet jelentő New York-i Nyilatkozatról, a menekülthelyzetek kezelésébe a társadalom egészének bevonását szorgalmazó arról a megközelítésről, amely tavaly decemberben a Menekültekkel Kapcsolatos Átfogó Reagálási Keretrendszerben (Comprehensive Refugee Response Framework) megfogalmazódott, és a befogadó országoknak és az adományozó kormányoknak a menekültek iránti rendkívüli nagylelkűségéről.

Az UNHCR minden évben elkészíti a Global Trends jelentést a saját adataira, a Norvég Menekültügyi Tanács (NRC) Belső Menekülteket Figyelő Központja (Internal Displacement Monitoring Centre – IDMC) partnerszervezet adataira, illetve a kormányoktól kapott adatokra alapozva.

A Háborúk, erőszak, üldöztetés miatt minden eddiginél több a menekült bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.