Születésének kétszázadik évfordulóján, 2006-ban Teleki Blanka grófnő és testvére, Emma egykori párizsi lakhelyén, a rue Vaugirard 37. számú házán emléktáblát helyezett el a Párizsi Magyar Intézet. (Nyitó képünkön:) A táblát Erdős André akkori magyar nagykövet és a Teleki család leszármazottja, Judit Teleki de Gérando avatta fel.
A Teleki család a XVI. századtól kiemelkedő szerepet játszott a magyar történelemben, s az erdélyi protestáns Teleki grófok a XVII. századtól részt is vettek az ország kormányzásában. A festő és író Teleki Blanka (1806–62), az európai nőnevelés előfutára 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni, a szabadságharc bukása után pedig részt vett forradalmárok rejtegetésében. Miután a rendőrség kezére jutott Teleki Blanka levelezése, 1851-ben Bécsben elfogták, és Pestre szállították. A haditörvényszék tízévi várfogságra ítélte; sok magyar sorstársához hasonlóan Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott, Szabadulása után öt évig élt húgánál a francia fővárosban, s a párizsi Montparnasse temetőben helyezték örök nyugalomra.
(Képeink forrása: wikipedia.org)
A szintén író és esszéista Emma idejében emigrált Franciaországba, ahol hozzáment Auguste de Gérando francia arisztokratához. Párizsi, Vaugirard utcai otthonuk a magyar és lengyel emigráció, valamint francia szimpatizánsaik találkozóhelyéül szolgált 1870-ig, amikor Emma és lánya visszatért Magyarországra.