Irgalmatlanul mély a szörnyűségek kútja. Olyannyira, hogy ilyen mélyre nem nagyon mernek ásni a mai történészek, nem beszélve a történelemtanárokról. Mintha kínos volna ma a nyilasok rémtetteiről beszélni, vagy számon kérni aljas cselekedeteiket, talán azért, mert annak idején a kommunisták már megtették ezt, és ez manapság önmagában gyanús. Pedig ezeket a borzalmakat soha, semmi – mások bűne sem – menti.
Ha mostanában sétálunk a XII. kerületi Maros utcai rendelőintézet felé, talán nem is sejtjük, milyen iszonyú mészárlás, kínzás, rablás zajlott itt 1945 elején. Ha több száz ember leöldöklése a legkülönfélébb módon megtörténhetett ebben a szép, budai utcában, akkor nincs olyan bűn a Földön, ami ne történhetne meg bármikor. Ha nem vigyázunk…
Budán 1944–45 telén egy sor mészárlás történt zsidó létesítményekben. Az egyik tömeggyilkosság helye a Maros utca 16. szám alatti kórház, a másiké a Városmajor utca 64-66. alatti Bíró Dániel Ortodox Szanatórium és Kórház volt. Embereket öltek meg a nyilasok az Alma utca 2. szám alatti szeretetházban is. A Városmajor utca 37-ben működött nyilasház (ma egy telefonközpont parkolója), illetve a Németvölgyi út 5. szám alatti villaépület – akkor nyilas parancsnokság – szintén kivégzések helyszíne volt. Az áldozatokat megkínozták, megbecstelenítették, verték, de előbb még kifosztották, hiszen a zsidók javainak az elrablása volt az egyik legfontosabb cél, az irigység csak tüzelte a féktelen gyűlöletet.
A képen: gyilkosok és áldozataik az exhumáláskor.
Budán 1944–45 telén egy sor mészárlás történt zsidó létesítményekben. Az egyik tömeggyilkosság helye a Maros utca 16. szám alatti kórház, a másiké a Városmajor utca 64-66. alatti Bíró Dániel Ortodox Szanatórium és Kórház volt. Embereket öltek meg a nyilasok az Alma utca 2. szám alatti szeretetházban is. A Városmajor utca 37-ben működött nyilasház (ma egy telefonközpont parkolója), illetve a Németvölgyi út 5. szám alatti villaépület – akkor nyilas parancsnokság – szintén kivégzések helyszíne volt. Az áldozatokat megkínozták, megbecstelenítették, verték, de előbb még kifosztották, hiszen a zsidók javainak az elrablása volt az egyik legfontosabb cél, az irigység csak tüzelte a féktelen gyűlöletet.Január 10-én délután csendes megemlékezésre gyűltek itt össze azok, akik fontosnak tartják, hogy a több száz zsidó áldozat nevét legalább felolvassák. 1945 januárjában a budai nyilasok Kun András, avagy a Kun páter névre hallgató szörnyeteg vezérletével itt követték el több száz zsidó állampolgár elleni brutális tettüket, és vették el életüket szörnyű körülmények között.
A mai, januári estén elsősorban a XII. kerület Maros utca 16/b. alatti rendelőintézet (akkor kórház) meggyilkolt orvosaira, nővéreire és betegeire emlékeztek; jelen voltak az 1945 januárjában szintén megtámadott XII. kerületi, Alma utcai ortodox zsidó szeretetotthon vezetői is.
A Maros utcai zsidókórház betegeit 1945. január 12-én gyilkolta meg egy nyilas pártszolgálatos csoport. A kivégzésekre döntően a kórház kertjében – feltehetően a telek északi szegélyén húzódó tűzfalnál – került sor. A vérengzésnek – Ék Sándornak, a szovjet csapatokkal hazatérő sajtótisztnek (később Munkácsy- és Kossuth-díjas, Érdemes Művész festő, grafikus) köszönhetően – nagy volt a visszhangja. Ék az exhumálást úgy fényképeztette a Mafirt fotóriportereivel (1945 áprilisában), hogy az összefogdosott XII. kerületi nyilasokkal végignézette a holttestek azonosítását. A tömegsírok feltárásáról filmfelvétel és fotók százai tanúskodnak. A megölt áldozatokra ma emléktábla figyelmeztet az épületben. A házban orvosi rendelő működik.