A Financial Timesnak írt kommentárjában (Comecon reborn) a londoni Kings College egyik professzora, Nick Butler kifejti, hogy Kelet-Európában újjáalakul a KGST, teljes nevén: Kölcsönös Gazdasági Segtség Tanácsa. A szerző, aki öt éven át a British Petrol stratégiai elnökhelyetteseként dolgozott, azzal indokolja véleményét, hogy az oroszok helyreállítják befolyásukat a térségben, csak éppen nem katonai, hanem gazdasági eszközökkel, azon belül is főleg az energiahordozók révén.
A két legékesebb példának azt hozza fel, hogy Moszkva előbb a maga oldalára állította Ukrajnát, majd rábeszélte Magyarországot, hogy az orosz technológiával bővítse Paksot. Az ügylethez az oroszok hitelt nyújtanak, nem tudható, milyen feltételekkel.
A világ közben nem figyel oda, és így a körülmények nem lehetnek kedvezőbbek, hogy visszaállítsák Oroszország hagyományos befolyási övezetét, amihez ideális eszköz az energiaszektor. Ukrajna és Magyarország nem az utolsó fejezet ebben a történetben, de az igazi népvándorlás akkor indul majd be keletről, ha az oroszok tovább nyomulnak előre – jósolja Nick Butler.
A Regnum orosz hírportál a paksi megállapodás lényegét abban látja, hogy ez az állami Roszatom első áttörése az uniós országok piacán, de lehet számítani arra, hogy a magyar példát követi Csehország. A magyar döntésben – háromévi fontolgatás után – az volt a fő elem, hogy a német áramszükségletek szempontjából az orosz ajánlat bizonyult a legmegfelelőbbnek. A magyar versenyképességet és növekedést ugyanis nem lehet helyreállítani a német vállalatok további magyarországi terjeszkedése nélkül és az energiát nekik szánják.
Az orosz hitel nagyfokú pénzügyi függőséget tételez fel, bár a politikusok az ellenkezőjét propagálják. A magyar fél azt reméli, hogy elkerülheti a brüsszeli szankciókat, noha az államközi megállapodás nem piaci alapokon született meg. Az ellenzék ugyanakkor kárörvendően szembesíti Orbánt és annak korábbi, oroszellenes kijelentéseit.
Az egyezség titokban, minden külső egyeztetés nélkül jött létre, ez azonban aligha teszi sérülékennyé a tervet. Magyarország ugyanis az IMF kiebrudalása után kialakult pénzügyi helyzetben csakis Moszkvához fordulhatott.
Magyar kommentárok ugyanakkor erős párhuzamot érzékelnek az orosz–ukrán megállapodással, amelyet az oroszok nagy sikerének minősítenek. Az elemzés úgy ítéli meg, hogy a szerződés jól beleilleszkedik Orbán választási kampányába. Ám az még nem világos, hogy a Déli Áramlat miatt a kormányfő mennyire hajlandó vállalni a viszályt Brüsszellel.
A cikk végkövetkeztetése az, hogy a fiatal demokraták képében megjelenő nacionalisták Kádár János nemzeti kommunistáinak útján haladnak. Orbán azonban saját, ellentmondásos retorikájának csapdájába esett, hiszen szavaiból az derül ki, hogy nem sok jót gondol az egykori Szovjetunióról, ám „a mi oroszaink jó oroszok, a tieitek rossz oroszok”. És mivel 200 ösztöndíjat ajánlott fel, szeptemberben a Grisák és Szásák indulnak a „magyar spájz” meghódítására.
A teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!