Magyarország egyértelmű példa arra, hogy az uniós pénzek könnyen kötnek ki a szervezett bűnözés, oligarchák vagy bizonyos politikusok rokonságának zsebében – idézi a Die Welt az Európai Parlament Államháztartási Ellenőrzési Bizottsága elnökét. A CSU-s európai parlamenti képviselő, Monika Hohlmeier éppen erre hivatkozással, a kedvezőtlen tapasztalatok miatt mondja azt, hogy nagyon is észnél kell lenni, hiszen az idén kezdődnek a milliárdos kifizetések a gazdaságok helyreállítására felállított alapból.
Márpedig három éve a magyaroknál és a görögöknél a pályázatok 40%-ára csupán egyetlen jelentkező volt, a lengyeleknél és a cseheknél pedig még rosszabb az arány: 50 százalék. Ily módon a szakértő szerint igen nagy a kockázata annak, hogy a támogatások egy részét „eltérítik”, és egyes kormányok nem a célnak megfelelően használják fel őket. Ideértve, hogy bűnözők és a hatalom csókosai nyúlnak le közösségi pénzeket.
Sajnálatosnak nevezte, hogy az Európai Bizottságnak nem áll rendelkezésére megfelelő ellenőrzési mechanizmus, mert általában csak 3-5 év után végezhet szúrópróbaszerű vizsgálatokat, az meg túl késő. Így nagyon nehéz képet kapni, hogy kik is a végső kedvezményezettek és mennyit kaptak pontosan. Következésképpen a számvevők gyakorta kénytelenek az érintett tagállamok adataira hagyatkozni. A politikus szerint digitalizálni kellene a nyilvántartást, és akkor csökkenne a rendszerszintűvé vált csalások lehetősége.
„Ha egy tagállam úgy dönt, mint a lengyelek, hogy tudniillik nem fogadja el az európai jogrendet, akkor ott már nincs mit tenni”. Ezt az Európai Bíróságnak az a főtanácsnoka mondta, aki nemrégiben a jogállami mechanizmus ellen benyújtott magyar és lengyel panasz elutasítását javasolta az EU legfelsőbb bíróságának – olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.
A 62 éves francia Jean Richard de la Tour szerint a válságot politikai eszközökkel kellene rendezni Budapesttel és Varsóval, ám a Bizottság éppen azért fordult a luxemburgi testülethez, mert elakadt az ügyben. A 7-es paragrafus alapján folyó eljárás tapodtat sem haladt előre. Az eljárás annyiban rendben van, hogy az EU Bírósága hivatalból ügyel a jogi normák megtartására, csakhogy a lengyelek már az egész rendszert kérdőjelezik meg. Így a közösségi jog őre is tehetetlen velük szemben.
A bíróság tagjai elismerik, hogy a magyar és lengyel konfliktus új szintet képvisel. Marek Safjan, az ítélőszék lengyel tagja, aki odahaza volt az alkotmánybíróság elnöke, még előtte pedig a Szolidaritás nevében segített kidolgozni a jogrendszer megreformálásának tervét, nagy szomorúsággal figyeli, ami országában folyik. Hiszen aláássák az igazságszolgáltatás függetlenségét, de mint mondja, azt a társadalomnak kell eldöntenie, milyen államban kíván élni.
A szakember azt mondta, hogy ha Magyar- és Lengyelország kétségbe vonja a közösségi jogot, illetve alapértékeket, akkor az az egész szövetséget érinti. Ha ugyanis nem sikerül szavatolni a jogállamiság elvét, akkor az EU végét jelenti. Ám ő is felveti, hogy kinek kellene rendet teremtenie: a jognak vagy a politikának?
Azt örvendetesnek tartja, hogy az Európai Bíróság egyértelmű üzeneteket küldött, de nem biztos, hogy ezek a megfelelő hatást fejtik ki. Az EUB ugyanakkor nem tudja kikényszeríteni, hogy eleget tegyenek az ítéleteinek. Azaz nem tudja ellátni jogvédő funkcióját.
Novák Katalin kulcsszerepet tölt be Orbán Viktor Fideszében, de most feladja eddigi funkcióit, hogy köztársasági elnök lehessen. És a miniszterelnök nem hagyott kétséget afelől, hogy meg fogják választani. Nem véletlenül: meglehetősen közel áll a vezérhez, hívő(bb) a hívők között – állapítja meg a francia Libération.
Eddigi posztján vesszőparipája a születések számának növelése volt, de ezen nem lehet csodálkozni, mert Magyarországon az 1980-as évek óta csökken a lélekszám. Csakhogy Novák nagyon is jobbos felfogással közelíti meg a kérdést, amit úgy szokott megfogalmazni: „Magyar gyerekeket akarunk, nem migránsokat”. A családtámogatások amúgy valamit javítottak a helyzeten, de a demográfiai hanyatlást nem tudták megfordítani.
Novák a fideszes populizmus kettős arcát testesíti meg: egyrészt osztogat a szavazópolgároknak, másrészt folyamatosan talál bűnbakokat. Így mindig is támogatta az LMBT-ellenes intézkedéseket.
Konzervatív körökben neve van. Európában az a feladata, hogy új szövetséget hozzon létre a PiS-szel, a Ligával, az Olaszország Fivéreivel, a Vox-xal és Le Pen Pártjával. Ezek a próbálkozások, amelyek igencsak gyakorivá váltak, miután a Fidesz otthagyta az EPP-t, nemzetközileg is láthatóvá tették.
Egyszerre anya, feleség, keresztény és hamarosan államfő, így tökéletes jelkép a jobboldal számára. Leplezi, hogy milyen kevés nő van a magyar politikában. Az ellenzék számára ugyanakkor nem jó hír, hogy nemsokára ő költözik be a Sándor-palotába. Novák ugyanis már megüzente, hogy ha a Fidesz netán veszít az urnáknál ő akkor az ellenállást választja.
Európában egész új lehetőségeket nyithat a közös politikára, ha idén Macron nyer, Orbán pedig veszít a hazai választásokon– írja a Süddeutsche Zeitung. – Úgy, ahogyan azt a francia elnök szorgalmazza az EU szuverenitásának jegyében. Paradox, hogy ehhez csak a végén tudta megnyerni Merkelt, amikor az újjáépítési alapot létrehozták, az új német vezetés viszont az Európai Egyesült Államok megteremtését tűzte ki távlati célul a kormányprogramban.
Ha az megvalósulna, az unió bizonyosan sokkal hatékonyabban tudná kezelni a válságokat, legyűrné a nacionalizmust, csakhogy az ötletre sok tagállamban úgy tekintenek, hogy az „elitista német kényszerképzet”. Márpedig sok esélye nincs, amióta a franciák és a hollandok 22 éve népszavazáson utasították el az „európai föderáció” gondolatát.
Az egyre szorosabb unió jelszava pedig nem okvetlenül jelenti azt, hogy új és újabb jogköröket kell átadni Brüsszelnek. Viszont a hat évvel ezelőtti német határnyitást sok ország úgy értelmezte: Berlin erkölcsi tanítómesterként a saját politikáját igyekszik rákényszeríteni másokra. A PiS akkoriban nem utolsósorban a német ellenségkép jóvoltából kerülhetett hatalomra. A nemzetállam azonban még sokáig alappont lesz sokak számára a földrészen.
A magyar és a francia választás a kontinens sorsáról dönt. Orbán már jelezte, hogy szembefordul az új német koalícióval, saját magát pedig a nemzeti identitás védelmezőjének tünteti fel a kampányban. A francia jobboldal ugyanilyen módon kelti a hangulatot Macron ellen. De ha minden jól végződik is a szavazóurnáknál, akkor sem lehet arra számítani, hogy kontinensen egyhamar kitör az általános lelkesedés az Európai Szövetségi Köztársaságért.
Tavaly sok jel utalt arra, hogy szorulnak vissza a demokráciák, ám pont ezért megsokszorozott erővel kell szembeszállni a jogállam ellenfeleivel – hangsúlyozza a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárja. Az amerikai Kongresszus ostroma, valamint a hanyatt-homlok végrehajtott afganisztáni kivonulás sokak szemében intő jel arra, hogy meggyengült az USA szerepe a világban. Így a Nyugat már nem annyira magabiztos, mint annak előtte. Ha valaki úgy gondolja, hogy afganisztáni távozás nem a fejlett világ veresége, az nézze csak meg a kabuli reptéren készült képeket, amelyek a kétségbeesésről tanúskodnak.
A bizonytalanság átcsap az új évre is. Vonatkozik ez főleg a rendszeres vitára Kínával, valamint az Oroszországgal kialakult viszályra. Hamarosan kiderül, sikerül-e Moszkvával modus vivendit találni, és nem lesz-e új rend Európában annak a Kremlnek az igényei szerint, amely odahaza egyre növeli az elnyomást. Végzetes lenne azonban megkérdőjelezni a kelet-európai államok szuverenitását.
De azt is meg kell akadályozni, hogy katonai konfliktus alakuljon ki Kínával. A nyugati társadalmak szinte mindenütt nyomás alatt vannak. Hogy az inga mennyire lendül vissza a szélsőjobb felé, azt meglát(hat)juk a francia elnökválasztáskor. Lehet azonban, hogy a demokrácia ellenállóbb, mint ahogy azt sokan vélik. Az ugyanakkor aggasztó, hogy ennyien kérdőjelezik meg, miközben a szabadság, a demokrácia és a jogállam olyan vívmány, amiről a diktatúrákban csak álmodni lehet.
Kelet-Európában politikai pártállástól függetlenül igen népszerű az atomenergia, a mozgatórugó szerepét e pillanatban Magyarország tölti be, a V4-ek soros elnökeként – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Orbán el tudta érni, hogy a francia elnök a múlt hónap közepén elmenjen a visegrádiak budapesti csúcstalálkozójára, ahol a házigazda azután azt hangoztatta, hogy az atomerőművek csökkentik a függést az orosz olaj- és gázszállításoktól.
Itt csak az a bökkenő, hogy pár nappal később ugyanő az orosz állami Roszatom főnökével Paks bővítéséről tárgyalt. Az is világos, hogy Macron látogatását eszközként használta. Nemrégiben a hatalomhoz közeli Mathias Corvinus Collegium egyik képviselője azt írta az egyik német lapban, hogy Párizs jól tenné, ha odafigyelne a stratégiai fontosságú Közép-Európára, amelytől Németország egyre jobban távolodik.
Hegedűs Dániel a Német Marshall-alapítványtól azt mondja, hogy Német- és Franciaország eltérően vélekedik ugyan az atomenergiáról, de sok kérdésben, így a jogállam megítélésében sokkal inkább azonos hullámhosszon van, mint Budapesttel és Varsóval, amely ez ügyben tengelyt akasztott az EU többi tagjával.
A The Times vezércikke szerint a Nyugatnak egyértelművé kell tennie Putyin számára, hogy súlyos árat fizet, ha lerohanja Ukrajnát. Hiszen Moszkva imperialista agresszióval fenyegeti a szomszédos országot, noha az senkivel szemben sem veszélyes katonailag. Az, hogy a Kreml mégis 100 ezer katonát vezényelt a közös határra, arról tanúskodik, hogy semmire sem tartja a szabályokra épülő nemzetközi rendet.
A Krím megszállásával egyoldalúan átírta az európai határokat. Közvetítők bevonásával azóta támadja az ukrán egységeket a Don-medencében. A viszály eddig hozzávetőleg 14 ezer emberéletet követelt, ám az orosz fél Kijevet vádolja népirtással az ukrán területen élő oroszok kapcsán. A helyzet azonban egészen más. A NATO csapatokat vont vissza a térségből, azaz semmiképpen sem lehet terjeszkedési szándékkal vádolni. Putyin viszont szeretné saját érdekövezetébe visszaszipkázni Ukrajnát, ezt azonban nem szabad megengedni neki.
Ha az oroszok elfoglalnák Ukrajnát, akkor egészen a lengyel, szlovák, magyar és román határig nyomulnak előre. A Nyugatnak nem lenne más választása, minthogy nagy egységeket irányítson Közép-Európába, válaszul az új hidegháborúra. Ám el kell téríteni az orosz államfőt az új terjeszkedési politikától. Nem szabad megvárni, amíg újabb lépéssel áll elő.
Ha Putyin nem visszakozik, Bidennek szélsebesen le kell szállítania a megígért fegyvereket az ukránoknak. Nem szabad hagyni továbbá, hogy a Kremlnek bárminemű illúziója legyen: kemény gazdasági megtorló intézkedések következnek válaszul. Amerikának – a szövetségesekkel az oldalán – meg kell mutatnia, hogy hasonlóan elszánt, mint a kommunizmus ellen volt a hidegháború idején.