Ma adták át a látogatóknak a Fővárosi Állat- és Növénykertben a felújított Nagytavat és Sziklakertet. A rekonstrukció által az állatkert két olyan kertrésze született újjá, amely történeti, illetve gyűjteményes kerti szempontból is kiemelkedő értéket képvisel, ráadásul természetes élőhelyként is szolgál.
A Nagy-tó víztömegét – elsősorban a meder mélyítésével – megnövelték, átalakították a vízáramlási rendszert, a vízgépészetet és a szűrőrendszert is. A tóba ömlő patakokkal kedvezően változtak a tó áramlási viszonyai, és a korszerű, kétkörös vízforgatással javult a víz minősége is. A meder új „agyagfeneket” kapott, amelynek érdekessége, hogy az igen jó minőségű agyag a Keleti pályaudvarnál zajló metróépítésből származik.
Újra működik a tóba ömlő egykori vízesés is. A százéves Kisszikla déli oldalán lezúduló víz nemcsak látványos,
hanem az oldott oxigéntartalom növelésével a tó vizének minőségére és a tóban élő állatok és növények számára is
jótékony hatású. Emellett a vízforgatás révén csökken a vízfelhasználás és az üzemeltetés energiahatékonysága is
kedvezőbb.
A tó partját az eddiginél sokkal természetesebb módon alakították ki. A külhonos, gyomosító fajokat kizárólag honos fa- és cserjefajok telepítésével váltották le, bemutatva a hazai vizes élőhelyekre jellemző természetes
növénytársulások jellegzetes növényeit. A változatos, part menti növényzet búvó- és fészkelő helyül szolgál az itt élő állatoknak, így különösen a tó nyugati partjánál a fákon fészkelő, mentett állatkerti madaraktól származó félvad
szürkegém- és kormorán-csapatoknak.
A rendszer szabályozását újonnan telepített meteorológiai és vízanalitikai mérőműszerek segítik. A mért adatokat nemcsak értékelik és tárolják, hanem az érdekesebbeket a tó közelében elhelyezett látogatói számítógépes terminálokon is megmutatják.
Az átalakító munkák után nagy örömmel vették ismét birtokba a tavat a halak, teknősök, pelikánok, ludak és récék
is, amelynek újonnan létesített parti kilátópontjairól, illetve megújult sétányáról lehet gyönyörködni a vízparti világ
nem mindennapi együttesének látványában.
A Nagy-tó szomszédságában található Sziklakert rekonstrukciója közben a sziklakerti jelleg erősítése volt a cél. A Sziklakert különböző részei egy-egy tipikus, a budai hegyekre jellemző élőhelyet idéznek fel, a meszes sziklakibúvástól a szurdokerdőig.
A Sziklakert nyugati részén ürömi márgából és budakalászi, édesvízi forrásmészkőből szélformálta sziklákra
emlékeztető, látványos „kőtornyokat” építettek. Az építést megelőzően a területről az értékes, védett növényeket
kimentették és részben az állatkert más részeire ültették át, részben később visszatelepítették őket.
A területre a főváros környezetében is uralkodó, az itt kialakítotthoz hasonló élőhelyeken előforduló, mészkedvelő
növénytársulások jellemző növényfajait telepítették be. A sziklák környezetében található nyílt- és zárt
sziklagyepekbe betelepített növények szinte mind eredeti, természetes élőhelyekről származnak, több esetben
építkezések révén megsemmisülésre ítélt területekről, mentési munka révén jutottak el az állatkertbe. A mentett
növén
yek közül hazánkban több védett, illetve veszélyeztetett fajnak számít, mint pl. a törpe nőszirom (Iris pumila).
A sziklakibúvást keleti irányban a hazai karszt-bokorerdőkre jellemző fa- és cserjefajok csoportja zárja, amelyet árnyasabb, párásabb mikroklímájú szurdokerdei környezetre emlékeztető növényvilág követ. Ennek meghatározó eleme a patak, amelynek felső szakaszát a hazai folyóvizek mentén előforduló védett struccpáfrányok tömege vesz körül. A vízfolyás feletti részen kora tavaszi hagymás növények sokaságában gyönyörködhetünk. A teljes beruházás összköltsége 314,6 millió forint; ebből 283 millió forint az uniós támogatás, a fennmaradó 31 milliót önrészként állta az állatkert állta.
A tóban és körülötte élő jellegzetes állatfajok:
Borzas gödény (Pelecanus crispus) Három méternél is hosszabb szárnyfesztávolságával a legnagyobb vízi madár. A
szintén itt élő, nagyszámú rózsás pelikántól a fejtetőn lévő, üstökszerűen meghosszabbodott, puha tollairól kapta.
Mocsári teknős (Emys orbicularis) Magyarország egyetlen őshonos teknőse. Félő, hogy élőhelyeiről kiszorítják az
úton-útfélen elhagyott, Észak-Amerikából származó hobbiállatok, a vörösfülű ékszerteknősök.
Szürke gém (Ardea cinerea) Az állatkerti Nagytó partján fészkelő, népes szürke gém kolónia egyedei mind az
Állatkertben keltek és egykor mentett, felgyógyított szülőmadaraktól származnak.
Könnyen felismerhető, szép növények:
Nyári tőzike (Leucojum aestivum) Ártéri ligeterdőkben és mocsárréteken él. Fehér, harang formájú virágai áprilistól
júliusig nyílnak. Védett!
Vesszős füzény (Lythrum virgatum) Mocsári és ártéri társulásokban fordul elő. Élénk lila színű virágait megnyúlt, laza
füzérekben július-augusztusban hozza.
Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) Tavak, állóvizek jellegzetes növénye. Levelei a víz felszínén lebegnek, pompás,
nagyméretű virágai júniustól szeptemberig virítanak. Védett!
A Sziklakertben megfigyelhető állatfajok:
Fali gyík (Podarcis muralis) Leggyakoribb hüllőfajunk nagyon kedveli a napsütést és a meleget, ezért általában forró
sziklákon, köveken láthatjuk mozdulatlanul napozni. Mint minden hazai hüllőfaj, a fali gyík is védett.
Nappali pávaszem (Inachis io) Az egyik legismertebb hazai lepkefajunk. A szárnyakat díszítő, kékes árnyalatú
szemfoltok alapján könnyen felismerhető.
Ökörszem (Troglodytes troglodytes) A Sziklakert fel-felbukkanó kis vendégei az énekes madarak. Külön öröm
megpillantani az alig 10 cm testnagyságú, sűrű aljnövényzetet (pl. páfrányost) kedvelő ökörszemet.
A Sziklakert könnyen felismerhető növényei:
Apró nőszirom (Iris pumila). Szárazabb, nyíltabb területeken előforduló, alacsony termetű növény. Nagyméretű, igen
mutatós virágai a lila, a sárga és a fehér különböző árnyalataiban, áprilisban pompáznak. Védett!
Tavaszi hérics (Adonis vernalis). Feltűnő sárga virágai március-május között helyenként nagy számban nyílnak.
Elsősorban napsütötte, szárazabb gyepekben él. Védett!
Nagy ezerjófű (Dictamnus albus). Nagy termetű, dekoratív rutaféle. Rózsaszín virágait hosszú fürtben
későtavasszal-nyár elején hozza. Száraz tölgyesek, cserjések, pusztagyepek növénye. Védett!