A Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság, érzékelvén a Visegrádi Csoport államainak ellenkezését, tegnap bejelentette: feladja a közös európai menekültügyi rendszer megreformálására vonatkozó tervét – írja az EurActiv című brüsszeli uniós hírportál.
Az elvben még ma is érvényes úgynevezett dublini szabályok hatalmas terheket rónak azokra az országokra, amelyek jellemző módon a menedéket kérők belépési pontjai az Európai Unióba. A szabályok ugyanis azt mondják ki, hogy abban az országban kell benyújtani a menedékkérelmet, ahol először az EU területére léptek, és oda kell a kérelmezőt visszaküldeni, ha más uniós országba megy át.
Dimitrisz Avramopulosz migrációs, belügyi és állampolgársági kérdésekben illetékes EU-biztos négy éven keresztül próbálta elfogadtatni a teherelosztást célzó, kötelező átköltöztetésre vonatkozó javaslatot, ám a Lengyelországból, Magyarországból, Csehországból és Szlovákiából álló államcsoport ennek ellenállt. Az EurActiv megjegyzi: az EU soros elnökségét jelenleg ellátó Ausztriának, amelynek a kormánykoalíciójában szélsőjobboldali párt is található, szintén nem fűlik a foga a menekültek okozta terhek elosztásához. Avramopulosz most – ismerteti a hírportál – a pragmatizmus jegyében azt javasolja, hogy a hét elemből álló menekültügyi reformcsomagból fogadják el azt az ötöt, amelynek a megítélése körül nincsenek viták. Ezek különböző intézményi, adatfeldolgozási, illetve joggaranciális kérdésekkel kapcsolatos tervezetek. A szorosabb értelemben vett menekültügyi eljárást, illetve magát a dublini rendszert megváltoztató javaslatot csupán önkéntes csatlakozásra kellene megnyitni a tagállamok előtt.
Az Európai Parlamentben képviselt Zöldek azonnal élesen bírálták Avramopulosz újabb indítványát. Szóvivőjük az EurActiv ismertetése szerint leszögezte: a csomag részekre bontása azt jelenti, hogy eltemetik a közös európai menekültpolitikát. A menedékkérők iránti felelősség megosztásáról való lemondással, az európai szolidaritás feladásával „Orbán Viktor és más jobboldali kormányok szeszélyeit elégítik ki” – hangoztatják az európai Zöldek.
Az Európai Újságírók Szövetsége (angol elnevezésének rövidítése: AEJ) nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy a magyar hatóságok holdingban fogják össze a jobboldali, kormányhű médiát. A terv a média-sokszínűség felszámolásával fenyeget – figyelmeztet a szakmai szervezet, amelynek közleményét ismerteti a Der Standard című bécsi lap, az APA osztrák hírügynökség jelentése alapján. A cikk arra is kitér, hogy a Riporterek Határok Nélkül elnevezésű szervezet már csak a 71. helyre sorolja Magyarországot a sajtószabadságot értékelő globális listáján.
És most lépjünk egy – de csak egy – lépéssel távolabb a napi politikától. A Los Angeles-i szövetségi bíróságnak kell döntenie Camille Pissarro impresszionista festő egyik mesterművének a sorsáról – írja a Bloomberg amerikai hírügynökség.
Az ügy a náci időkbe nyúlik vissza. A kép a Rue Saint-Honoré párizsi utcát ábrázolja eső után, úgy, ahogyan azt a művész a hotelszobájából látta, valamikor 1897-ben. A festményt Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza bárótól vásárolta meg a spanyol állam 1993-ban, 350 millió dollárért. Csakhogy arról a képről van szó, amelyet a náci hatóságok 1939-ben erőszakkal szereztek meg zsidó tulajdonosától, Lilly Cassirer Neubauertől, akit arra kényszerítettek, hogy 360 dollárnak megfelelő összegért adja el nekik, annak fejében, hogy elmenekülhessen Németországból, és elkerülje a haláltábort. A tényállás nem vitatott, az viszont igen, hogy a nácik által jogszerűtlenül megszerzett festmény későbbi megvásárlói, nevezetesen a szóban forgó báró, illetve a mostani birtokos, a madridi múzeum jóhiszemű volt-e, avagy tudatában volt annak, hogy jogszerűtlenül megszerzett képről van szó. A jogi csatározást az időközben elhunyt Claude Cassirer, Lilly unokája indította, 2005-ben.
A Cassirer család tulajdonába még 1898-ban, tehát mindössze egy esztendővel a keletkezése után került a festmény. Julius Cassirer ismert berlini iparmágnás vásárolta meg, és az ő menye volt Lilly, akinek a Pissarro-kép hátrahagyásával legalább sikerült élve kijutnia Németországból. Egyébként a nácik által diktált, vérlázítóan alacsony vételárat valójában meg sem kapta. A festmény évekkel a háború után, 1951-ben bukkant fel újra, amikor Münchenben egy amerikai műkereskedő – egykori katonai tolmács – megvásárolta. Két és fél évtizeddel később egy St. Louis-i műgyűjtő kínálta eladásra New Yorkban, és akkor vette meg Thyssen-Bornemisza, a holland születésű svájci állampolgár, aki apjától annak ipari birodalma, valamint műgyűjteményének egy része mellett – magyar eredetű bárói címét örökölte.