Tényleg: mi lesz utána? Ez a kérdés éppen annyira globális érvényű és méretű, mint a járvány, amelybőlkeletkezett. De csupán abból? Lehet-e az „után”-ról gondolkodni az „előtte” felfedezése nélkül? Lehet, de nem érdemes. Ebben a kiadó által felkért mind a 44 szerző egyetért.
Már az ötlet és megvalósításának tempója is elismerésre méltó, még inkább a felelős gondolkodásnak, a szorongást is őszintén vállaló 44-féle megközelítésnek ez az izgalmas keveréke. A kötetet írók szakmája, életkora, műveltsége, társadalmi felelősségtudata, gondolkodói etikája, ízlése, sőt stílusa – egy csokorban. Hosszan lehetne beszélni a remek olvasói élmény jellemzéseként Romsics Ignác csontszikár tényközlő stílusáról, Gábor György publicista-indulatokra való hajlamáról, Spiró György üdítő pesszimizmusba csomagolt realizmusáról, Lengyel Lászlónak a legracionálisabb narratíváján is átfénylő lírikusi attitűdjéről, de erre itt se hely, se szükség. Inkább – áthágva kissé a recenzió műfaji szabályait – néhány idézetet adok közre a könyvből.
Bozóki András: Átfedi egymást a valóság és annak társadalmi konstrukciója. A mostani járvány gyorsasága, láthatatlansága és globális kiterjedtsége páratlan. Attól a veszélytől, amit közvetlenül nem érzékelünk – mert színtelen, szagtalan, láthatatlan, de bármikor lecsaphat ránk –, jobban félünk. A gyorsaság és a kiterjedtség az elkerülhetetlenség érzetét kelti… Ahol a politikai lojalitás fontosabb szempont a szakértelemnél, ott a tudósokra, kutatókra, szakértőkre kockázatos jövő vár.
Csányi Vilmos: A szervezetek rendszere hihetetlenül sérülékeny. Példa erre a mostani járvány. Szakértők évtizedek óta jósolják a nagy pusztító járvány megjelenését, de az államok, a nagyvállalatok nem fordítanak erőforrásokat a megelőzésére, mert az csökkentené a profitjukat.
Falus András: …globális bizalmi válságot él át az egészségügy jelző- és végrehajtó rendszere.
Felcsuti Péter: …ezen a ponton belép az emberi természet, mint hibaforrás… Az egyik ilyen az értékrend/világlátás által determinált tévedés… azokat a kimeneteket szeretjük előre jelezni, amelyek bekövetkeztét kívánatosnak vagy az érdekeinkkel leginkább összhangban állónak tartjuk.
Gábor György: Számomra a legfontosabb tanulság, hogy semmilyen diktatúrával, kommunista és egyéb latorállammal nem lehet semmiféle együttműködés, még akkor sem, ha a projekt amúgy kedvező üzleti reményekkel kecsegtet. A másik, hogy a művelt Nyugat a történelemben és napjainkban is sűrűn megtapasztalt kínos és folyamatos precedenst teremtő politikai naivitása lélegzet-elállító.
Koltai Mihály: Van még a demokratikus politikának bármi esélye? A 2008-i válság lehetőség lett volna a tanulásra. A koronaválság egy hasonló lehetőség. A közösségi megoldásoké és az esélyteremtő államé kell legyen a főszerep, ha felesleges tömeges szenvedés nélkül akarjuk megérni a következő évtizedeket.
Ungváry Rudolf: A járványélmény „újszerűsége”, hogy mégis mennyire ki lehet szolgáltatva az ember a természeti tényezőknek. Ez újrateremti az ősi szorongást, elbizonytalanodást, melyet mintha mindenki elfelejteni látszott volna.
Bod Péter Ákos: Az elemzőt ne tartsa vissza, hogy nem tudja, mit hoz a jövő; nem is tudhatja. Csak a sarlatán vágja rá azonnal a választ, ezzel tanúsítva tudatlanságát… A krízis nem valami zavaró, szinte bosszantó baleset, nem is ránk mért égi büntetés, hanem a létünk velejárója.
Ferge Zsuzsa: A vírus csak láthatóvá tette, hogy sokan részlegesen vagy teljesen kirekesztődnek a piacról. Megtapasztaltuk, hogy a piaci verseny hatására milyen sok felesleges szükségletet találnak ki számunkra, amelyek kielégítése környezetpusztító, energiapocsékoló, veszélyezteti az utánunk következő generációk létfeltételeit.
Lányi András: A globalizációval kiteljesedő korszak fordulóponthoz érkezett, az út ettől kezdve folyvást lefelé visz… Ha továbbra sem leszünk képesek megérteni azt, amit tudunk, azaz erkölcsi gondolkodásunk nem éri utol a technológiánkat, akkor belátható időn belül eltűnnek bolygónkról az emberhez méltó élet elemi feltételei.
Lengyel László: Vajon a magyar életforma, ez a konfliktusos, idegengyűlölő, sértett és vádaskodó, súlyosan egyenlőtlen, szolidaritást és toleranciát elutasító, az univerzális és hazai kulturális hagyományokat romboló, bezárkózó modell vonzó-e kívül a világban, s belül, nekünk magyaroknak?
Pogátsa Zoltán: Jól kezelték a járványt a távol-keleti országok (Tajvan, Dél-Korea, Kína) rosszul egyes dél-európaiak (Spanyolország, Olaszország) és katasztrofálisan az angolszászok (USA, Nagy-Britannia). Azaz egyáltalán nem mindegy, hogy egy külső sokk milyen társadalmat ér.
Végel László: Figyelem a helyszíni közvetítést a szerbiai parlament üléséről: a kormánypártok képviselői szerint a szomszédos országokhoz képest Szerbia a legsikeresebb. Pontosan ezt hallom a magyar kormány képviselőitől is: védekezés hibátlan és tökéletes. A pandémia megszülte az eszményi politikusokat. Ez azonban nem számít meglepetésnek: egész életemet tévedhetetlen politikusok között éltem le.
Háy János: Az európai ember, akit majd szétvet az önteltség, aki nem győz nullahuszonnégyben pöffeszkedni, a lélegzetvételét is képes mobilvégre kapni s felpakolni a közösségi portálokra, ez az úgymond integrált én talán most visszavesz az arcából, gondolhatnánk, talán szembesül megint a kicsinységével, az esendőségével, s újra divatba jönnek az alázat és a puritán életmódok… De amint elmúlik a veszély, visszaáll a régi rend, the small isn’t beautiful, ezt még a kamaszlányok is tudják.
Kukorelly Endre: Omlik a szánalmas-mulatságos megmondtam, a megmondom, a nem-tudom-mégis-mondom. Előre bocsátja, úgymond, hogy nem jós, és már nyomja is: a tömeg ostoba, az elit korrupt, az értelmiség eladó, a döntéshozók korlátolt gazemberek, a jövő halott terep. A jövő sötét no future.
Varga Borbála Kincső: Egy biztos: történelmi idők szereplői lettünk, és ez minden aggodalmunk, félelmünk és feszültségünk ellenére izgalmas. „Kizökkent az idő; – ó kárhozat!” – vajon van esély, hogy mi nem szúrjuk el az előttünk járók után ugyanazt?
Babiczky Tibor: A gyűlölet lényege – a hatalom mellett – a zavar. A gyűlölet nem ismeri a bizalmat és nem ismeri a felelősséget. A gyűlölet nem ismer arcokat. Fajokat ismer, rasszt vagy csoportot… Az önismeret hiánya nem számol, hanem számon kér. Paradox módon azt kéri számon, amiben maga is a legbizonytalanabb: az önismeretet.
Csepeli György: A politikai, etnikai, vallási, kulturális választóvonalak mentén széttagolt emberiség utat vesztett… Kézzelfogható tapasztalata lett mindenkinek, hogy nincs hely, ahova elbújhat a leselkedő kór elől, nem lesz biztonságban, éljen bárhol. Az emberiség fennmaradásának nincs más útja, mint a globális politeia [köztársaság; melyben a tömeg, a sokaság gyakorolja a közjó érdekében a legfőbb hatalmat. – A szerk.], mely senkit sem rekeszt ki, melyben senki sem idegen.
Vámos Miklós: Lássák be, lehetetlenség, hogy a világ úgynevezett fejlettebb része dőzsöl, sok kézzel szórja a pénzt, míg másutt nincs mit enni, hiányzik az ivóvíz és a gyógyszer. Ez biztosan nem tartható így tovább. Azt hiszem, ez a lényeg.
Zilahi Anna: A jövőbeli társadalmainkról való gondolkodást ki kell egészíteni a természettel fenntartott viszony újraértékelésével.
Spiró György: Amit az Emberi Jogok Nyilatkozata óta nagy nehezen felépítettek az eleink, a 20. században is szépen rombolgatták, most pedig végleg lerombolhatják. Aki túléli, tapasztalni fogja, milyen a technikailag fejlett középkor.
Kissé elszomorít a könyv hátsó borítójának második sorában négy szó, amelyet megelőzően azt írják, hogy ehhez hasonló könyv még nem jelent meg Magyarországon – rendben van. Azt is írják, hogy „sehol a világon” – oké, hiszek nekik. De ez következik: „És nem is fog.” E (később sem meggyőzően indokolt) jóslat négy szava az aktuálpolitika pöffeszkedő retorikájára emlékeztet, és nem méltó a gondolatgazdag könyvhöz. Volna mire szerényebbnek lenni.
Vírus után a világ
*Összegyűjtötte, összeállította és szerkesztette: Kőrössi P. József és Zámbó Kristóf. Noran Libro Kiadó, Szépírók Társasága Kiadó, Budapest, 2020, 300 oldal. ISBN 978 963 517 1477
*
A könyv árbevételének 8 százalékát a kiadó a rendkívül nehéz helyzetben lévő családoknak utalja át az Oltalom Karitatív Egyesület számlájára.