Amúgy mostanában, az önjelölt és közveszélyes diktátorok korában sokszor eszembe jut, hogy talán jobb világban élnénk, ha ifjúkorukban a zsebduce és az illuminátusokkal hadakozó Bajusz Marci szembesült volna azzal, hogy nem az ő kukurikuzásától kel fel a nap, akármekkora nagy szemétdombon kapirgálnak is.

A magyar oktatásügy valamiért hagyományosan vonzódik a falra festett szentenciákhoz. Nyilván jó páran úgy gondolják, ha felírják a falra, hogy légy jó, akkor a gyermek ezt mikndennap elolvassa és jó lesz – bármit is jelentsen ez. „Zsebkendőbe köhögj, tüsszögj!” és máris nem csulázik a földre.

Egy időben a napközis tanító nénik imádták kivágott betűkből felszögelni a falra, hogy „Ddolgozni csak pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes – József Attila”.

És azt csak később, nagyjából felnőtt korom küszöbén tudtam meg, hogy József A. nem volt tökkelütött, hogy effélét írt volna le, ugyanis nevezett rész így kezdődik: „Ne légy szeles, /Bár munkádon más keres-…” – ami kétségkívül árnyalta volna a világképemet, ha már a 2.b-ben szembesülök ezzel. Azóta is más keres rajtam.

Abban az átkos, pangó kádári világban a mi osztálytermünk falára azt szögeztük ki – mert akkor is valamit muszáj volt –, hogy „Nem a kakas szavára kezd viradni, De a kakas kiált, merthogy virad.„

Igen, így egy r-rel. A beérkező tanerők, amikor először szembesültek ezzel a luciferi idézettel (még jó, hogy tőle idéztünk, azért kis ellenállás szorult belénk), akkor gyorsan, határozottan és elég nagyképűen megjegyezték, hogy a virrad az két r és javítsuk ki iziben.

Csak az iskola kedvenc magyar tanárával Marilin nénivel fordult elő, hogy amikor elolvasta, bólintott, és csendesen megjegyezte, hogy mi milyen okosak vagyunk és tudjuk, hogy azért egy r-rel kell írni itt virrad szót, mert verstanilag Madách csak így tudta ezt megoldani.

Majd részletesen megbeszéltük, hogy az úgynevezett helyesírás – amiből én kis híján megbuktam – meglehetősen viszonylagos dolog. És a merev szabályoknak semmi értelmük nincs, hiszen az élet – s így a nyelv és a helyesírás is –változatosabb, mint egy merev szabály.

Akkor még akad idő arra, hogy egy tanár értelmes dolgot is mondjon a tanítványainak, már ha ő maga elég értelmes volt ahhoz, hogy ezt megtegye.

Az osztálytermi idézetet amúgy a diákok okos gyülekezete választotta ki, így szóba sem került, hogy Kádár-idézeteket helyezzünk el. Bár a menza állapotát ismerve a „a krumplileves legyen krumplileves” igazán találó lett volna.

Így aztán közmegegyezésre még egy feszes trikóba és forrónadrágba bújtatott Olivia Newton-John plakát is elhelyeztetett, ezzel kompromisszumot kötve a piramisosok s a ricsések között. (Boney M.- és Neoton-rajongó nem akadt a mi osztályunkban, elég jó, válogatott társaságnak számítottunk.)

Amúgy mostanában, az önjelölt és közveszélyes diktátorok korában sokszor eszembe jut, hogy talán jobb világban élnénk, ha ifjúkorukban a zsebduce és az illuminátusokkal hadakozó Bajusz Marci szembesült volna azzal, hogy nem az ő kukurikuzásától kel fel a nap, akármekkora nagy szemétdombon is kapirgálnak.