(Tóth Gergely/ujnepszabadsag.hu) Hallotta már, hogy Ukrajnában a háború helyett békére van szükség? És azt, hogy a magyar kormány hiába számít a nemzetközi békefront élharcosának, amikor szembekerültünk a nyugati imperialistákkal, akik az Amerikai Egyesült Államok hadianyag-gyárosainak és bankárainak vezetésével világuralomra törnek. Ezek a bankárok, tőkések egy harmadik világháborút azért is szeretnének, mert az eddigi világháborúk mérhetetlen hasznot hoztak nekik. Mi szilárdan kitartottunk és kitartunk a béke frontján. (A nyitó kép forrása:Szilvási hagyaték / Fortepan)

Na, tessék, sikerült egy 1949-i Rákosi-beszédet bemásolnom a cikkszerkesztőbe, pedig a böngészőben egy lappal jobbra ott figyel Orbán Viktor balatonfüredi frakcióülésről „kiszivárgott” aktuális üzenete, ami szerint szembekerültünk a háborúpárti nemzetközi érdekcsoportokkal, a háborúpárti amerikai kormányzattal, a háborúpárti brüsszeli bürokratákkal, akik Soros György vezetésével progresszív-liberális világuralomra törnek. Ezek a nemzetközi spekulánsok a közép-európai országokat is feláldoznák egy proxyháborúban, és azért állnak a béke útjába, mert a háborús időkben haszonra akarnak szert tenni. Azonban a magyar kormány kész megvédeni a békepárti álláspontot a Biden-adminisztrációval és Brüsszellel szemben.

A „béke” már 1949-ben is fantasztikus politikai szlogennek számított, különösen, ha a rendszer minden egyes ellenfelét be lehetett tuszkolni a túloldalra, a háborús uszítók csapatába. A békéből persze nem Rákosi Mátyás kreált politikai terméket, hanem Sztálin fő ideológusa, Andrej Alekszandrovics Zsdanov, aki a szovjet blokkot „béketáborként” különböztette meg az agresszív, imperialista nyugati országoktól. A zsdanovi szlogen jegyében azután a negyvenes évek végén sorra bukkantak fel a béketábor permutációi: a csak a politikában lehetséges oximoronként tündöklő békeharc, a béketanács, a békebizottság, a békepap és békefront (amin, ugye, „Hazánk nem rés, hanem erős bástya”).

Ez a fajta béke, mint politikai szlogen, sem 1949-ben, sem 2023-ban nem a háború lezárását jelentette, hanem – clausewitzi közhelyet kifacsarva – a háború folytatását más eszközökkel. A szovjet vezetésű béketábornak nem voltak erkölcsi aggályai, ha a béketankokban ülő békeharcosokat Kelet-Németország vagy Magyarország vagy Csehszlovákia ellen kellett küldeni, 2023 békeharcosainak pedig úgy látszik, nincsenek aggályai, ha Oroszországot Ukrajna területének 20 százalékával kellene kifizetni.