Kína sok helyről vehette az ötletet, leginkább persze Oroszországtól, ahol külföldi ügynökként, értsd: kémként kell bejegyeztetniük magukat az ilyen szervezeteknek. De hasonló jogszabályokat fogadott el vagy javasolt az utóbbi időkben pl. Magyarország, Egyiptom és India is. Az ok a többi közt a nyugati értékek, illetve befolyás elutasítása a posztkommunista és fejlődő államokban. Hiszen sok nagy nemzetközi társaság központja fejlett demokráciákban van és a nem annyira demokratikus rendszerek félnek, hogy ezek a csoportok táplálják az ellenállást uralmukkal szemben.

Az érintett külföldi szervezetek nagy többsége szolgáltatást nyújt, valamint erősíti a civil társadalmat, ami alapvető a hatékony kormányzáshoz és a közügyekben részt vállaló lakosság kialakulásához. Úgy tűnik föl, éppen ez az, amitől a kínai elnök tart.

A Budapesti Fesztiválzenekar két éve ad koncerteket zsinagógákban – a program erős jelzést küld a politikailag egyre nehezebb környezetben – kezdi írását a Neue Zürcher Zeitung. Fischer Iván és társulata szeretné ismét a lakosság emlékezetébe idézni a régi zsidó hagyományokat, hogy ezzel tegyen az önkéntelen, illetve a szándékos felejtés ellen, hogy erősödjék a történelmi tudat, valamint a régi imaházak elkerüljék az enyészetet.

Az elképzelés működik, de a vállalkozás lassan politikai tettnek számít, hiszen a zsidó közösségek panaszkodnak Európában: magyar testvéreik egyre inkább újból fenyegetve érzik magukat. Ugyanakkor az Orbán-kormány nagyon is készségesen elhallgatja az ország antiszemita történetét, továbbá nem vagy csak fél szívvel határolódik el a széles körben gennyedző Horthy-kultusztól. 

Fischer megerősíti, hogy valóban létezik egyfajta gyűlölethullám. Mint mondja, az ország a pusztulás felé tart, ő éppen a rettenetes fejlemények feltartóztatására határozta el a zsinagóga-koncerteket. 

Mindazonáltal a családját Berlinbe költöztette, mert nem akarja, hogy a gyerekei ilyen társadalmi légkörben nőjenek fel, valamint az iskolákban szembetalálkozzanak az elidegenítő történelem-szemlélettel.

Ő maga azonban nem szeretné cserben hagyni a budapestieket. Uniós jogászok a többi közt a polgári jogok korlátozására panaszkodnak. A kultúrában egy sor politikailag nem kedvelt opera-, illetve színházigazgatót lecseréltek kormány közeli figurákra. Fischer szerint azonban fesztiválzenekart becsüli a kormány. De ettől még nem tesz lakatot a szájára.

A hatalom, persze, másként látja a dolgokat. Tavaly pl. a kulturális tárca egyik munkatársa arról beszélt külföldi újságíróknak, hogy cenzúra nincsen, de az igazgatókat mindenütt leváltják, ha változik a politika. Továbbá: nem mindig megalapozott az olyan zsidó művészek személyes érzékenysége, mint Fischer vagy Schiff András. Szó sincs arról, hogy az általános iskolákban meghamisítanák a történelmet, a zsidó kultúra példátlan reneszánszát éli, azt pedig a statisztika cáfolja, hogy a rasszizmus családokat fenyegetne.

Ezt megerősíti Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) egyik alapítója, vezetője, az óbudai zsinagóga rabbija is, de hozzáteszi, hogy ismét szalonképessé vált az antiszemitizmus.

Valami rohad Európában – állapítja meg a francia Le Monde. Ausztriában a Szabadságpárt jelöltje nyerte az elnökválasztás első fordulóját, aki egy szélsőjobbos párt „barátságos” arcát mutatja, de az FPÖ továbbra is keményen idegengyűlölő, iszlámellenes és euroszkeptikus.

Szlovákiában a neonáci Kotleba pártja bejutott a parlamentbe. A földrész keleti részén minden a migránsokról szól.

Orbán Viktor, a vitatott nacionalista vezető két szóban foglalta össze politikáját: nulla menekült.

A helyzet olyan, hogy még a meggyőződéses Európa-barátok is meginognak. Az uniót még sohasem cibálták ennyire a kifelé tartó erők. Az elemzés azonban óv attól, hogy bárki az 1930-as évek eseményeinek megismétlődésével riogasson, bár nem szabad lebecsülni a veszélyt, sem pedig tagadni a régi, nacionalista reflexek feléledését.

Ám semmi sem születik meg azonnal, de addig sem szabad engedni a félelem zsarnokságának, amíg ki nem rajzolódik a kiút. Ezért kell minden polgárnak küzdenie. Sziszifuszi feladat lesz, de képzeljünk magunk elé egy boldog Sziszifuszt.

Ausztriában a menekültügy hasonló reflexekre hatott, mint másutt Európában, az ország mégis alapvetően különbözik keleti szomszédaitól – kezdi írását a Süddeutsche Zeitung. Vagyis: egyfelől igaz, hogy ha a politika nem akar semmit, nincs jövőképe, akkor csak azok kezére játszik, akik szerint Európa kudarcot vallott. Márpedig ez a civil társadalom elidegenedéséhez vezet, és sokkal mélyebb bizonytalanságra világít rá, mint amekkorát a migrációs válság önmagában indokolna.

Másfelől viszont hiába áll egy jobboldali populista az osztrák államfői hivatal küszöbén, nem igaz a párhuzam Magyar- vagy Lengyelországgal. Orbán Viktor és lengyel kollégája nem gazdasági, hanem rasszista alapon érvel. Abban az orbáni mondatban, amely szerint nem minden muzulmán terrorista, de minden terrorista muzulmán, tükröződik azoknak a szörnyű egyszerűsítőknek minden alávalósága, akik jelszavakkal uszítanak. Egy Orbánt nem választanának meg az osztrákok, mert túl kemény, túl veszélyes.

Viszont mivel Bécsben csődöt mondott a nagykoalíció, könnyű dolga van a Szabadságpártnak. Hofer a felszínen ártalmatlannak látszik, ám ha egy olyan jobboldali populista jut hatalomra, mint ő, az a veszély fenyeget, hogy egy másik köztársaság jön el. Az FPÖ-politikus azt ígéri, hogy enyhít a félelmeken, azonkívül a közvetlen demokráciát hirdeti. El tudja képzelni pl. hogy az osztrákok egy népszavazás után kiváljanak az unióból. Barátságos csomagolásban, a nemzeti önvédelem nevében adja el az idegengyűlöletet. És mintha a lakosság jó része csak arra várt volna, hogy ne kelljen politikailag korrektnek lennie. Boldogan búcsút int a nyitottságnak és a liberalizmusnak. A többiek pedig csak bámulnak, és azt kérdezik: ez még az ő országuk?