A program célja a fiatalok emberi jogi érzékenyítése mellett az volt, hogy a szegénység, a kirekesztettség, a rasszizmus és az előítéletesség problémáit tévhitek nélkül ismerhessék meg. A foglalkozások Budapest öt, továbbá Eger, Miskolc, Nagykálló, Nyíregyháza, Pécs 10 középiskolának egy-egy osztályában zajlottak le, több mint 400 fiatal részvételével. A kiválasztott iskolák között állami, egyházi és alapítványi fenntartású gimnáziumok és szakközépiskolák is voltak.

A tanulókkal 2015 szeptembere és 2016 áprilisa között öt alkalommal találkoztak a program munkatársai. A társadalmi kirekesztődés súlyos kérdéseit színházi, filmes és drámapedagógiai eszközökkel dolgozták fel közösen.

A programban részt vevő diákok korosztályuk átlagánál jobb körülmények között élő családokban élnek (jó négyötödüknek a szülei között volt diplomás), meglepő módon magas arányban (60%) számoltak be arról, hogy eddigi életükben érte őket hátrányos megkülönböztetés nézeteik, vallásuk, származásuk, életmódjuk miatt.

Ennek ellenére – kérdőíves adatfelvételeink szerint – mintegy harmaduk hajlamos volt elfogadni szélsőségesen kirekesztő nézeteket is (pl.: a romákat teljesen el kell különíteni a társadalom többi részétől, mert képtelenek az együttélésre).

A foglalkozásokon a fiatalok átélhették a kirekesztés, a szegénység feszültségeit, tájékozódhattak e társadalmi csoportok körülményeiről, és a foglalkozások által kínált interaktív formákban bizonyították: képesek a problémák árnyalt megítélésére, és nyitottak közös megoldási lehetőségek keresésére.

A program eredményeképpen két regionális központ (Nyíregyháza és Miskolc) alakult, ahol helyi szakemberek, drámapedagógusok és színészek közreműködésével a pályázat lezárulta után is folytatódhat ez a munka.

A program módszereiről és hatásáról készülő összefoglaló tanulmány május végén itt lesz elérhető. Ízelítőül néhány gondolat a diákok észrevételeiből:

# „Az utolsó előtti előadásra a legszélsőségesebb előítéletekkel rendelkezők is kinyitották a szemüket.” (alapítványi gimnázium)

# „Nekünk már kialakultak a nézeteink, ezt nem igazán lehet változtatni” (vidéki gimnázium)

# „Nem próbáltak meg minket lekezelően meggyőzni a nézeteikről” (fővárosi szakközépiskola)

# „Sokat fejlődött a felfogásom a más helyzetben élőkkel szemben.” (vidéki gimnázium)

# „Ha beszéltünk is róla, nem tudunk változtatni rajta.” (művészeti középiskola)

# „Az egészben az volt a legjobb, hogy éreztem: ez értünk és velünk történik, és érdekel titeket, hogy mit gondolunk.” (vidéki gimnázium)

# „Nem nagyon volt olyan, ami nem tetszett, talán csak az, amikor az osztály összeveszett” (vidéki gimnázium) # „Mindenki szabadon megmondhatta a véleményét” (budapesti gimnázium)

# „Számunkra a mélyszegénység bemutatása lehet hasznos, a szegényebb körzetekben viszont a reményt, a megoldásokat, kitörési lehetőségeket kéne inkább hangsúlyozni. A reményt.” (fővárosi gimnázium)

# „Engem zavart, hogy nem látom innen a következő lépcsőfokot. Én szerencsés vagyok, mert találtam egy önkéntes programot, aminek aktív tagja vagyok.” (budapesti gimnázium)