A háttérről annyit, hogy Magyarország 1994-ben megtiltotta a külföldiek számára a földvásárlást, ám a haszonbérleti szerződések formájában a következő két évben nyitva maradt egy jogi kiskapu. Ezt használta ki egy sor osztrák gazda, aki 99 évre szóló megállapodást kötött és egy összegben ki is fizette az árat a magyar tulajdonosnak. Ezeknek az egyezségeknek az érvényét szüntette meg három éve jóformán egyik pillanatról a másikra az Orbán-kormány, ami megterhelte a kétoldalú kapcsolatokat is.

A kitűnő bolgár elemző, Ivan Krasztev szerint Kelet-Európa retteg a britek kiválásától, de egyben kész is arra – olvasható a The New York Times-ban. Merthogy az unióban valószínűleg könnyebb lesz az élet a britek nélkül, csak éppen nem valószínű, hogy az EU túléli, ha a jövő csütörtökön a távozás hívei győznek. A szerző úgy látja, hogy az igazi tragédia ennélfogva a földrész középső és keleti felére vár. A régióra sajátos paradoxon a jellemző: egyrészt az itteni lakosság viszonyul a legbarátságosabban Brüsszelhez, másrészt viszont minden bizonnyal mi választjuk az leginkább összefogás-ellenes kormányokat.

A szófiai Liberális Stratégiai Központ vezetője úgy ítéli meg, hogy a kelet-európaiak azt szeretnék, ha fennmaradna a szervezet, hiszen ők az integráció legnagyobb haszonélvezői közé tartoznak, viszont a legnagyobb vesztesek lennének, ha szétesik az összefogás. De arra is felkészülnek, ha félremennek a dolgok. Nem azért szavaznak nacionalistákra, mert az unió végét akarják, hanem mert nem szeretnék, ha felkészületlenül érné őket, ha az EU netán kollektív öngyilkosságot követ el. Itt egyfajta szociális pszichológia érhető tetten: a keletiek a szocializmus bukása idején szerzett tapasztalatok miatt nem bíznak az intézmények rugalmasságában. Még akkor is, ha ez esetben két, teljesen különböző dologról van is szó. 

Hét szűk esztendő után Kelet-Európa a költekezésre áll rá, hogy a külföldi kereslet visszaesését a belső fogyasztás felfuttatásával ellensúlyozza – tudósít a Bloomberg. Csakhogy a deficit elengedése miatt aggódnak a nemzetközi partnerek és megugrottak az állampapírok hozamai. A Brexit lehetősége még inkább mutatja, hogy egyre mélyebb a választóvonal a földrész nyugati és keleti fele között.

Utóbbi nem kér a szervezet szigorából. Szembeszállt a német menekültpolitikával, a magyarok és a lengyelek pedig egyre-másra kapják a bírálatokat a demokrácia lebontásáért. A régió a lassuló növekedés láttán most kiengedi a költségvetési fékeket.

Egy brüsszeli elemző azt mondja azonban, hogy most sokkal kisebb az EU részéről a nyomás a deficitcél megtartása végett. Ráadásul egyre elfogadottabbá válik a populizmus, ami válasz az elhúzódó megszorításokra és a gazdasági bizonytalanságra.

Magyarország csökkentette az adókat, támogatja a lakásvásárlásokat, emeli az egészségügyi dolgozók bérét és növeli a családi adókedvezményeket, hogy gerjessze a növekedést.

Ám a befektetők és a hitelminősítők kezdenek felfigyelni a jelenségre. A magyar és az amerikai kötvények hozama között február óta nem volt olyan nagy a különbség, mint most. Az Erste Bank szakértője úgy látja, hogy ugyan a magyarok és lengyelek esetében a GDP-hez képest csökkent az államadósság aránya, de ez nem jelenti azt, hogy a két kormánynak túl nagy mozgáslehetősége volna. Mindenesetre nálunk a kabinet az előző két év folyamatos javulása után jövőre az államháztartás 2,4%-os hiányával számol. Csak éppen a várt fejlődést illetően nem válnak valóra a remények. Az első negyedévben romlottak az eredmények a magyaroknál, lengyeleknél és szlovákoknál. És ha megugrik a büdzsé hiánya, akkor fájdalmas lépések válhatnak szükségessé.

A Financial Times azt ajánlja Lengyelországnak, hogy legyen nagyon óvatos, ha valóban új vágányra akarja átállítani a gazdaságot. A szerkesztőségi állásfoglalás rámutat, hogy az ország eddig csak profitált a szabadpiacra épülő gazdaságpolitikából. Így viszont érthető riadalmat keltett a külföldi partnerek és befektetők körében, hogy a lengyel pénzügyminiszter meghirdette a búcsút a neoliberalizmustól. Attól tartanak ugyanis, hogy a nacionalizmus, az állami beavatkozás erősödésével Varsó megismétli azokat a hibákat, amelyeket Magyarország követett el, és pont olyan károkat okoz az üzleti légkörnek, valamint – a növekedésnek, mint a magyarok. A Jog és Igazságosság már több minden követte Budapest példáját az illiberális demokrácia felé. 

A pénzügyi tárca vezetője azt hangoztatta, hogy nem állítják vissza a központi tervezést, de mindenképpen csökkenteni igyekeznek a függést az idegen tőkétől. Ehhez erősíteni kívánják a hazai cégek versenyképességét, ami nem megy az állam fokozott szerepvállalása nélkül. Az tény – mutat rá a lap elemzése –, hogy egyes ágazatokban valóban erős a külföldi társaságok uralma, ám a válság idején a nemzetközi szervezeteknek kellett közbeavatkozniuk, nehogy a nyugati bankok tőkét vonjanak ki keletről. A lengyeleknek nem szabadna átvenniük a magyar modellt, mármint hogy a hazai tulajdonarány növelésére kiszorítsák a külföldieket. Magyarországon a különadók hatására összezuhant a hitelezés és a beruházás. Az újság szerint: ha Lengyelország rátér a nyílt nacionalizmus és állami beavatkozás útjára, leállhat az egész felzárkózási folyamat. Az pedig tragédia lenne az egész térség számára, amelyen belül a lengyelek a siker jelképének számítanak.