Két református lelkész, Csűrös András és Tar Zoltán a gyerekbántalmazások áldozatainak ajánlja fel lelkipásztori fizetéskiegészítését. Mint írják: egészen addig, amíg az egyházkerület jelenlegi vezetése hivatalban van. (A nyitó kép forrássa: hvg.hu.)

Ez világos beszéd. A pénzt a Dunamelléki Egyházkerület adja, amelynek Balog Zoltán a vezetője, az a Balog, aki régi ismerőseként és mentoraként az államfőnél lobbizott kegyelemért a pedofilmentegető számára, az a Balog, aki, szemben az ügy másik két szereplőjével, nem mondott le, talán azért sem, mert a saját egyháza ezt nem tartotta lelkiismereti ügynek. Hogy a talánokat folytassuk, Balog, az Index szerint előzetesen azt állította, hogy az egyházi vezetés több tagja kérte tőle a közbenjárást. K. Endre családja olyan jó, és olyan régi református.

Tegyük fel, hogy így volt, a róka fogta a csukát és viszont. Hogy Balog pökhendiségét ez alapozza-e meg, nem tudni, de az államfővel különleges kapcsolatban levő püspök Novákot úgy pöccinti le magáról, ahogy azt a NER-iskola legmagasabb szintjén tanítja maga a mester. A kegyelemről az elnök döntött, ez tehát az ő felelőssége, értelmezi a helyzetet a püspök, akinek ezzel több dolga nincs, viszont elismeri, hogy az ügyben hibázott. Bocsánatot azonban csak a reformátusoktól kér, az áldozatoktól azonban egyáltalán nem, talán mert katolikusok is akadhatnak köztük, pláne kereszteletlenek, akik amúgy is méltatlanok a figyelemre, tán a gondoskodásra is. Tegyük hozzá, az áldozatoktól Varga Judit sem kért bocsánatot, az ő magyarázkodása is csak arról szól, hogy némi habozás után követte az elnöki intenciót, bár a politikai felelősséget vállalja.

Az áldozatoktól egyedül Novák Katalin kért bocsánatot. Ez nem menti fel a kegyelemadás bűne alól, és a naivitását sem kell megsiratni egy régi szövetségessel kapcsolatban, de ettől még tény.

Az is tény, hogy a református egyházban e pillanatban két lelkész próbálja menteni a vezetés által elárult mundér becsületét. Csűrös András azt mondja, Isten előtti bűnbánattal, és az áldozatok iránti együtt érző szeretettel ajánlja fel a pénzt.

Nem tudni, hányan követik őket, nem tudni, hányan lesznek, akik úgy gondolják, talán mégsem az erkölcsi kussolás egy pap dolga, akkor sem, ha a szemük előtt éppen egy frissen hófehérre mosott püspöki lelkiismeretet lobogtat a szél a szárítókötélen.