(Írta: Selmeci János) A következő években alakítani kellene még néhány ellenzéki pártot, amit aztán tudnánk sokat szidni, ha nem akarnak összefogni a már meglévő ellenzéki pártokkal, végül aztán összefognának, és az Összefogás, amiben most már aztán tényleg mindenki benne lenne, csak a nép maradna ki belőle véletlenül, szóval az Összefogás ismét vereséget szenvedne Orbán Viktortól.
De nem muszáj ezt újra eljátszani.
Amikor Orbán Viktor Volner János álnéven eldöntötte az ellenzék helyett, hogy közös listán fognak indulni, nem a politikai éleslátása hagyta cserben, nem is lett Népszava-publicisztikák olvasgatása közben az összefogás feltétlen híve, hanem úgy gondolta, hogy így könnyebben nyerhet, és igaza lett.
Ebből persze nem következik feltétlenül, hogy az összefogás önmagában rossz, talán a benne szereplők nem voltak elég meggyőzőek a választók számára, talán van jó és még annál jobb összefogás, és egy ennyire az ellenfélnek leejtő pálya mellett csak a legjobb összefogással lehet nyerni, de lehet, talán, esetleg, hogy mindenekelőtt pártokat kellene csinálni, amikre, még ha pártszövetség vagy szövetségek formájában is, de szavazni lehet.
Lehet, hogy az ellenzéki politikusok őszintén azt hitték, hogy a választók követelték ki az összefogást, amiben egyébként van igazság, elsősorban az, hogy ezek az ő már meglévő választóik voltak, még pontosabban a baloldalinak tartott pártok választói, akikről azt tudjuk még biztosan, hogy nincsenek elegen.
A többi választó pedig, akire szükség lenne Orbán Viktor leváltásához, úgy tűnik föl, pártokra akar szavazni, lehetőleg olyanokra, akik egyenként is többet tudnak 10 százaléknál, vagy ha nem is, nagyjából azt gondolják a világról, amit ők. Egy olyan összefogás, aminek a pártjai külön-külön sem tudnak elég szavazót megszólítani, sőt egyes pártoknak egyáltalán nincs is szavazójuk, arra lesz elég, amit múlt vasárnap sikerült összehozni.
Tetszettek volna inkább pártokat csinálni.
