Halló? Kivel beszélek? Maga az? Jó napot. Tudja, hányszor hívtam már? De mindig foglaltat jelzett.
Képzelje, láttam a tévében! Ki volt írva a neve: Hám Endre. Alatta meg az, hogy „Médium”. Én Erzsi néni vagyok. Tudja az az özvegyasszony, akitől megkérdezte, hogy kire szavazott áprilisban.

Endre! Ugye, hogy megmondtam az őszintét? Azt, hogy igen, én a Fideszre szavaztam. Nem tagadtam le, mint mostanában sokan. Arra szavaztam, meg a Viktorra. A 13. nyugdíj végett. Nem szégyellem, mert bizony nálam számít a pénz. Azért, mert sajnos nagyon alacsony a nyugdíjam.

Hogy kitől kaptam meg a telefonszámát? Hát azért van meg nekem, mert elmeséltem a szomszédasszony Terinek és az unokájának, hogy maga fölhívott és kikérdezett. Azt is elmeséltem, hogy láttam a tévében.

Endre! A hangjáról ismertem föl. Olyan szép, olyan búgó a hangja, mint amilyen az uramé volt. Szegényt elvitte a szíve.
A Sanyika azt mondta nekem akkor:
– Ha Erzsi nénit fölhívta az az ember, annak nyoma maradt a telefonjában. – És elkérte a mobilomat. Az uramtól örököltem, öreg Mokkiás jószág. Egy félóra múlva már hozta is vissza.
Csak meg kell nyomnom a 9-es gombot, az a Hám Endre. Úgy állította be nekem a Sanyi
gyerek, hogy az 1-es az orvos, a 2-es a lányomék Londonban, a 3-as a szomszédasszony Teri, a 4-es a Sanyika, aki sokat segít nekem, az 5-ös a Béla a vegyes boltból. A többire is van még valaki. A magáé lett a 9-es.
Hogy miért hívtam? Hát azért, mert lenne egy nagy kérésem. Nem baj? Ugye emlékszik, hogy a múltkor bevallottam: ötször szavaztam le a Fideszre. Arra szeretném kérni Endre: törölje a nevemet abból a rubrikából, ahová az van írva, hogy „Erzsi néni”! Megteszi? Áldja meg a jóisten.
Itt a faluban azt beszélik a népek, hogy a Tiszások bosszút akarnak állni, mert nem ők kapták az összes szavazatot. Hát semmi sem elég nekik? Azt mondják a népek: szégyenszemre matricákat fognak ragasztgatni a kapukra, megjelölik a lakók házát, akik leszavaztak a Viktorra. Aztán isten tudja, mi lesz. Fel fogják gyújtani a portát? Vagy megmérgezik a kutyát?
A Teri látta a tévében, hogy már el is vittek egy fideszest bilincsben, pedig állítólag ártatlan.

De honnan tudnák a bosszúállók, hogy ki szavazott a Fideszre? Hát én sejtem. Pont a maga listájából lesik ki, Endre, ha maga nem figyel oda, mert éppen elfordítja a fejét. Ezért kérem, hogy húzza ki a nevemet.
Máskülönben megjött a nyugdíj időben. Májusban és júniusban is. Szóval ez az új főnök, a Magyari gyerek mégsem olyan patás ördög, ahogyan a hírit keltették. Mondtam is a szomszédasszonynak:
– Idefigyelj Teri! Vedd már ki az imakönyvedből a Szűzanya mellől a Viktor képit. Őt már elküldték nyugdíjba.
Mert a szomszédasszony vagy húsz éve – hú, de nagyon beleszerelmesedett az Orbánba.
Lánykorában is ilyen rajongófajta volt! Igencsak tetszettek neki a legények. Az anyja meg sírt naphosszat, nehogy már fölcsinálják.
A Teri kivágta az újságból az Orbán fényképét, ahogyan éppen főzi a húsvéti sonkát üstben. Mert az ura is kötényt kötött a pocakjára, ugyanúgy készült az ünnepre, amikor még nagy volt a család. Na, nem tartom föl tovább, Endre.

Mondja, mivel hálálhatom meg, hogy teljesíti a kérésemet? Küldjek egy tölteni való tyúkot a Médiumközpontba? Csak akad valaki, aki megfőzi magának! Vagy küldjek inkább tojást? Nem tudja eldönteni? Hát, ha majd eldöntötte, hívjon föl, Endre. Megvan magának a számom, ugye? Na, isten áldja. Viszonthallásra.