Huszonöt évvel ezelőtt ezen a napon, szeptember 11-én olyan esemény történt, amelyről ma már történelemkönyvekben olvasunk. De vannak olyan történelmi pillanatok, amelyek nem egyszerűen bekerülnek a történelembe, hanem beleégnek a kortárs ember emlékezetébe.

Ez egy ilyen nap volt. 2001. szeptember 11-én Budapesten, egy bajor gróf gazdasági tanácsadó és kommunikációs cégénél dolgoztam, és akkoriban többek között az E.ON nevű energiaszolgáltató számára készítettünk újságot és kommunikációs programokat. (Én azért dolgoztam ott, és nem a médiában, mert az akkori Fidesz kormány is elég durván lépett fel a nekik nem tetsző emberekkel szemben, még külföldre is megpróbált utánuk nyúlni– ezt a saját bőrömön tapasztaltam…)

Kora délután volt, amikor az egyik kolléganőm telefonált: „Kapcsoljátok be a tévét!” Bekapcsoltuk, és ott voltak előttünk a füstölgő tornyok. Nem tudtuk, hogy pontosan mi ez, de azt igen, hogy valami történt, amit nem fogunk elfelejteni.

És valóban: ennyi év után is megmaradt a legtöbb emberben, hogy hol volt szeptember 11-én, amikor megtudta, mi történt, mert egyetlen ilyen vagy hasonló pillanat képes személyes emlékké válni. Az a nap ugyanis teljesen megváltoztatta a világot. Az addigi, ha nem is felhőtlen, de valamennyire felszabadult világ egyszer csak újra elkezdett félni.

Az 1989–90-es változások után kialakult eufória – amely több mint egy évtizeden át meghatározta Európa nagy részének hangulatát egy csapásra eltűnt – persze a délszláv háború addig is velünk volt, a magyar határon.

Új korszak kezdődött. A biztonság, a terrorizmus, a háború, a geopolitikai konfliktusok kerültek a középpontba. Egyfajta állandó készenléti, sokszor hadiállapothoz hasonló gondolkodás kezdte uralni a világot.

A többségetek akkor még kisgyerek volt, vagy még meg sem született. Nektek nem azt a világot kell megértenetek, amelyben mi tanultuk az újságírást. Az alapokat meg kell ismerni, de amíg mi újságot írtunk, ti legtöbben már platformokra írjátok a történeteket. Mi azt tanultuk, hogyan működik a nyomtatott sajtó, a rádió és a televízió. Ti egyszerre találkoztok a hírportálokkal, a közösségi médiával, a podcastokkal, a videóval, a TikTokkal, az Instagrammal és két év óta a mesterséges intelligenciával. Mi megtanultuk, hogy egy újságíró kezében a toll, az írógép, később a számítógép a legfontosabb eszköz. Nektek az algoritmusokkal is meg kell küzdenetek.

Persze van valami, ami egyáltalán nem változott, ami az újságírás lényege. A kíváncsiság. A kérdezés képessége. A kételkedés. A tények ellenőrzése. A források tisztelete. Annak felismerése, hogy amit valaki állít, az még nem feltétlenül igaz. És mindenekelőtt: a valóság iránti felelősség.

Ma minden korábbinál könnyebb hírt előállítani. Egy telefon kamerája képes televíziós stábot helyettesíteni. Egy közösségi médiás bejegyzés percek alatt emberek millióihoz juthat el. A mesterséges intelligencia pedig pillanatok alatt képes szöveget, képet, hangot vagy videót létrehozni.

De éppen ezért ma talán minden korábbinál nehezebb hiteles újságírónak lenni. Mert amikor bárki képes tartalmat gyártani, akkor válik igazán fontossá az, aki képes megkülönböztetni a tartalmat az információtól, az információt a ténytől, a tényt pedig a manipulációtól.

Ezért van szükség rátok. Az újságírás ugyanis nem egyszerűen egy szakma. Az újságírás közszolgálat. Egy demokratikus társadalomban szükség van olyan emberekre, akik kérdeznek akkor is, amikor mások hallgatnak. Akik utánanéznek annak is, amit mindenki más készpénznek vesz. Akik képesek azt mondani: „Várj egy pillanatot. Ez valóban így történt?” És akik akkor is megpróbálják megmutatni a valóságot, amikor az kényelmetlen.

A Bálint György Újságíró Akadémia éppen ezért nem egyszerűen szakmai ismereteket akar átadni nektek. Meg akar tanítani benneteket gondolkodni, kérdezni, kételkedni és felelősen megszólalni.
Bálint György, akinek a nevét viseli, egy olyan korszak újságírója volt, amely egészen más technikai körülmények között működött, de a szakma legfontosabb alapelvei nem évülnek el

A jó újságíró mindenekelőtt ember. Figyel az emberekre. Empatikus, érdekli, mi történik velük. És ott van benne valamiféle makacs kíváncsiság a világ iránt.

Arra biztatlak benneteket, hogy ezt a kíváncsiságot soha ne veszítsétek el. Tanuljatok meg kamerával, mikrofonnal, telefonnal, mesterséges intelligenciával és minden új technológiával dolgozni. De közben ne felejtsétek el: az újságíró legfontosabb eszköze nem a telefonja, nem a számítógépe és nem az AI. A saját gondolkodása és saját tisztessége az, ami meghatározza.Sok sikert, sok kíváncsiságot, sok jó történetet – és mindenekelőtt: jó újságírást kívánok nektek! Köszönöm, hogy itt vagytok, jó tanulást, maradjatok kívácsiak!
László József