A Time hetilap szerint csak az idő mutatja meg, hogy a brit népszavazás eredménye ébresztő vagy netán halálharang volt az unió számára. Abban még a frakciózó tagok is egyetértenek, hogy elkerülhetetlenek a reformok, ha meg akarják menteni a szervezetet, csak a hogyan teljesen bizonytalan.

Ezúttal nem lehet a szőnyeg alá söpörni a problémát, hogy azután minden a régi mederben menjen tovább, hiszen mint Stefan Lehne, a Carnegie Europe kutatója mondja, az már önmagában hatalmas csapás, hogy az EU 2. legnagyobb gazdasága és az egyik legfőbb katonai hatalom távozik. Ezt csak tetézi, hogy a világ legsikeresebb integrációja hirtelen rückvercbe kapcsol.

A 27-ek most a pánik lecsillapításán dolgoznak, de tudják, hogy az euro-szkeptikus pártok mindenütt megerősödnek, részben az euro-övezet válsága, részben a menekülthullám miatt.

Az összefogás híveinek meg kell találniuk azt a mondandót, ami ellensúlyozza a populisták nacionalista vízióját. Csakhogy Michael Leigh, a German Marshall Alapítvány szakértője arra számít, hogy jó pár tagállam a jövőben a britek példáját követve, az együttműködés konkrét előnyeire pályázik és nem érdekli a szinte ideologikus menetelés az Európa-ház felépítése felé. Márpedig ez akadályozza a közös célok kitűzését, de jó pár területen az együttes munkát is.

A belső ellentétek jól kirajzolódtak, amikor Magyarország és Szlovákia bejelentette, hogy nem kér a muzulmán menekültekből. A kelet–nyugati megosztottság gyakran beárnyékolja azt is, hogy milyen választ adjanak az orosz agresszióra.  

A Brexit után a Bizottságot és Junckert támadja Kelet-Európa, irányváltást követelve Brüsszeltől – állapítja meg a Financial Times. A térség államai szerint részben az unió vezetése a felelős a brit népszavazás eredményéért, illetve azért, hogy mindenütt erősödik az euro-szkepticizmus. A lengyel külügyminiszter pl. kifejtette, hogy meneszteni kellene a brüsszeli gárda egy részét, és azután új politikusoknak, illetve szakértőknek kellene kidolgozniuk a javaslatokat Nagy-Britannia, valamint Európa számára. A cseh diplomácia vezetője pedig egyenesen arról beszélt, hogy Juncker nem a megfelelő ember erre a feladatra.

Félő, hogy az ügy csak tovább mélyíti az ellentéteket a bizottság és néhány keleti tagállam között, miután a magyarok, a lengyelek és mások tavaly visszautasították, hogy menekülteket fogadjanak be. Majd zokon vették az emiatt kapott nyugati bírálatokat.

A keletiek jó ideje gyanakodva figyelik Junckert, feltételezik, hogy a német, francia, Benelux-érdekeket helyezi előtérbe, és hogy a mélyebb integrációt szorgalmazza. A lengyelek most jelezték, hogy korlátozni kívánják a bizottság jogkörét. Vagyis az alapszerződés módosításával a legfőbb felhatalmazást az Európai Tanácsnak adnák.

A The Economist kutatási részlege úgy véli, hogy a visegrádi országok nem akarnak olyan népszavazást a maguk részéről, mint amilyen a brit volt, viszont az unió átalakítása mellett vannak. Azaz ellenállnak a további központosításnak, ugyanakkor a bevándorlás visszaszorítására sürgetik a külső határok megerősítését és mindenképpen igyekeznek megőrizni polgáraik jogait az Egyesült Királyságban.

Ami Magyarországot illeti, az elemzés úgy ítéli meg, hogy továbbra is központi téma marad a migráció. Az őszi referendum beleilleszkedik abba a vonalba, hogy az euro-szkeptikus kormány megkérdőjelezi az unió döntéshozatali rendszerét és a nemzeti érdekeket a szervezeten belüli szolidaritás elé helyezi. Ám a magyar vezetés alighanem sajnálni fogja a britek kiválását. Egyfelől azért, mivel az ország az uniós támogatások egyik legnagyobb haszonélvezői közé tartozik, csak éppen a jövőben várhatóan kevesebbet kap. Másfelől igyekszik megőrizni a szigetországban dolgozó magyarok státuszát. Ha ugyanis sokan térnének haza, az súlyos foglalkoztatási gondokat okozna, márpedig itt több százezer emberről van szó.

Mindkét tényező jócskán súlyosbítaná a meglévő bajokat, és aláásná a hatalom népszerűségét. A Brexit igazi hatása mindazonáltal csak a következő kormányt sújtaná teljes erővel.

A Die Welt pirruszi győzelemnek nevezi a brit referendum kimenetelét Közép-Európa szempontjából. A visegrádi államok megerősítve látják EU-ellenes irányvonalukat, csak éppen félnek a német reakciótól. Orbán Viktor úgy állította be az eredményt, mintha az a személyes győzelme lett volna a migrációs politika miatt. Az első pillantásra úgy is látszik, hogy neki jó, ha mennek a britek. A V4-ek már eddig is akadályozták a közös megoldást a menekültválságban és mivel most az unió jövője minden eddiginél bizonytalanabb, akár eljöhetett az ő idejük. Pröhle Gergely azt mondja, ha továbbra is összefognak, az eddiginél jóval nagyobb lehet a befolyásuk Brüsszelben.

Egy német bennfentes szerint ha Schäuble belügyminiszter is azt emlegeti, hogy több mozgási lehetőséget kell hagyni az egyes államoknak, akkor afelé haladnak a dolgok, amit Orbán akar, ti. a gazdasági kooperációra összpontosítani, esetleg a védelemre, a többit pedig nem kell annyira erőltetni.

Ám ez nem ilyen egyszerű, emiatt egyre idegesebb az Orbán-tábor. A politikus egyik tanácsadója már hetekkel ezelőtt azt hangoztatta, hogy a Brexit miatt nem ígérkezik könnyűnek az ősz. Várhatóan megerősödik ugyanis Berlin befolyásam és a németek kísértésbe eshetnek, hogy keményebben nekimenjenek az EU-t bíráló, nacionalista kormányoknak. Merkel már szólt, hogy senki se próbálkozzék kiscsoportos megoldással és a visegrádiak találva érezhetik magukat. A britek zavarórepülésétől megszabadulva, Németország könnyebben kiállhat az integráció elmélyítése mellett, amit Kelet-Európa elutasít. Így most Budapest reménykedik, de egyben tart a németek túlzott befolyásától.

Gazdasági veszteség és politikai profit. Így foglalja össze az osztrák Der Standard a brit távozás következményeit Közép-Európa szemszögéből. A németek és a franciák tegnap igyekeztek eloszlatni a V4-ek legrosszabb félelmeit a Brexit kapcsán. Kaczynski támadta ugyan elődjét, Tuskot, de azt közölte, hogy nem tervez szavazást az ország kilépéséről. Hasonlóképpen nyilatkozott Orbán Viktor is. Mindazonáltal a magyar kormány szeretne hasznot húzni a szigetországi döntésből: igyekszik magához csábítani az Egyesült Királyságból távozó cégek egy részét.