(Strasbourg, LJ) Az Európai Parlament (EP) plenáris vitája a nők elleni szexuális erőszakról ezúttal nem a jogtechnikai részletek vitáját hozta, hanem nyílt politikai ütközetet. A „nem az nem” elv mögé felsorakozó többség világossá tette: az unió hitelessége múlik azon, hogy képes-e kimondani a beleegyezésen alapuló definíciót. „Elfogadhatatlan, hogy 2026-ban az EU egyes részein a nők még mindig nincsenek beleegyezésen alapuló jogi védelem alatt” – fogalmazott Evin Incir szociáldemokrata jelentéstevő, aki szerint „az igen az igen elvnek minden tagállamban ugyanazt kell jelentenie”.
Az EP azt szeretné elérni, hogy a Bizottság terjesszen elő jogszabályt az erőszak fogalmának meghatározására. Az Állampolgári Jogi, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által készített jelentés, amelyről hétfő délután vitáztak, a Parlament régóta fennálló álláspontjára épül, amely szerint a nemi erőszakkal kapcsolatos bírósági eljárásokban a hozzájárulás hiányának kell a központi elemnek lennie.
A támogatók érvelése szerint nem kulturális vagy ideológiai kérdésről van szó, hanem alapjogról – arról a minimumról, amit minden tagállamban garantálni kellene. Ezt erősítette a néppárti álláspont is, amely szerint „a beleegyezés hiánya nem értelmezhető ellenállás hiányaként”, vagyis a jelenlegi jogi megközelítés több helyen még mindig az áldozatokra tolja a bizonyítás terhét.
A jobboldali és szélsőjobboldali padsorokból viszont azonnal jött az ellenvélemény. Az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), valamint az Identitás és Demokrácia (ID) képviselői azt hangsúlyozták, hogy a büntetőjog nemzeti hatáskör, és Brüsszelnek nincs felhatalmazása ilyen mélységű beavatkozásra. Több felszólaló szerint a beleegyezés jogi definíciója könnyen bizonytalanná válhat, és akár a jogbiztonságot is alááshatja – ellenfeleik szerint viszont épp ez a retorika relativizálja az erőszak súlyát.
A háttérben egy régi konfliktus húzódik: 2024-ben már kikerült a beleegyezés-alapú erőszak-definíció az uniós szabályozásból, most a Parlament ezt próbálja politikai nyomással visszahozni. „Sok minden megváltozott azóta, hogy a Tanács elutasította a beleegyezés-alapú definíciót” – utalt erre Joanna Scheuring-Wielgus, a jelentés másik előadója.
A törésvonal így egyértelmű. Az egyik oldal szerint az EU nem hivatkozhat hatásköri korlátokra, ha alapjogokról van szó. A másik oldal viszont attól tart, hogy ez precedenst teremt, és újabb területeken nyitja meg az utat az uniós beavatkozás előtt. A vita végére nem született feloldás – csak az vált világossá, hogy ez a kérdés még messze nincs lezárva. Az előterjesztésről kedden szavaz a parlament.

