Ha Amerikában az 1970-es években rövid életű zenei divathullám volt is a diszkó-korszak, az európai szórakozóhelyeket hosszú időre bevette a műfaj. Elég volt hozzá egy lemezlovas, és sok csillogó bakelitkorong. Már Gloria Gaynor első dala is világsikerként „ült bele” milliók fülébe, és foglalta el 1974-ben a diszkó-slágerlista első helyét: a Never can say goodbye.

Amerikai álom-sztoriként kezdődött az övé: szegénységben élő hétgyermekes család, ahol a szép hang genetikailag adott. Aztán egy népszerű helyi banda koncertjén Gloria „leénekelte” a zenekart, és nem elhajtották, hanem maguk közé vették. Az egyik koncerten pedig épp ott volt egy híres impresszárió…

De az álom az első siker után – ez volt a – She’ll Be Sorry / Let Me Go Baby dalokat tartalmazó szóló kislemez 1965-ben – véget is ért volna, ha nem követi kemény, szívós munka és elképesztő akarás. A csúcsév, 1975, amikor „bemutatkozó” albumáról egyik dal a másik után lett sláger: Reach Out I’ll Be There, Honey Bee, Casanova Brown, Let’s Make a Deal.

A következő albumok ezt a kiugrást már nem tudták megismételni, de Gloria nem adta föl. Egy színpadi baleset következtében majdnem megbénult, úgyhogy a dal stúdiófelvételére, amely őt igazán világhírűvé tette, tolószékben vitette be magát. I will survive – hullámzott végig 1978-ban a glóbuszon az élni akarás dala – és lett az emancipált nők himnusza. Elnyerte a diszkóműfaj Grammy-díját is 1980-ban – ebből nincs is több a világon, az övé az első és az utolsó.

Az I Will Survive számos filmben is elhangzott, majd 2005-ben New York-ban felvették a Dance Music Hall of Fame-be, mint minden idők legnagyobb diszkóslágerét.

Nehéz megélni a diszkó- és a popműfajban, hogy a közönségnek mindig új nevek kellenek. Gloria Gaynor a kereszténységben talált útmutatást, és erről önéletrajzi könyveiben, televíziós fellépésein is szívesen beszél. Jótékonysági hozzájárulásaival gyermekkórházat és gyermeksegélyező alapítványt, gyógyászati intézményeket támogat, részt vesz a mellrák, illetve a párkapcsolati erőszak elleni küzdelemben, és számos állatvédő egyesület munkáját is segíti.

Visszatérése 1983-ban már a popműfaj jegyében történt – I Am What I am, Vagyok, aki vagyok, énekelte kitartóan Gloria Gaynor, és olyannyira túlélte a diszkó hanyatlását, hogy a koncertnaptárja ma is tele van. Megjárta a Broadwayt, szerepelt filmekben, tévéshow-kban, de igazán elemében akkor érzi magát, amikor élő koncerteken sugárzik felé a közönség szeretete.

A december 29-i budapesti koncert részvevői remény szerint igazi slágerparádé részesei lehetnek az Arénában: felcsendülnek az örökzöld klasszikusok is – a Can’t Take My Eyes Off Of You, a Barry White-tal közösen előadott You’re The First The Last My Everything, a Killing Me Soflty…