Július 5-én egy sor módosítás lépett hatályba: változott a menedékjogról, az államhatárról és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény. Az új szabályok értelmében a rendőrségnek joga van a menedékkérőket – akiket a határvonaltól vagy határjeltől számított 8 kilométeres sávon belül fogott el – az ország déli határának külső oldalán található tranzitzónákhoz vezetni. A „visszavezetést” minden esetben alkalmazni kell, kivéve, ha bűncselekmény elkövetésének gyanúja vetődik fel.

A hatóságok emberei a határzár külső oldalán található területre kísérik a menedékkérőket, ahol rendszeresen százak várakoznak embertelen körülmények között. A hatóságok csak naponta 15–20 embert engednek be a tranzitzónákba, ahol semmi sem garantálja, hogy menedéket kapnak. A friss törvénymódosítások lehetővé teszik a rendőrségnek, hogy „visszalökdössön” minden menedékkérőt, akit a határtól számított 8 km-es sávon belül találnak, megsértve ezzel a visszaküldés tilalmának elvét (non-refoulement) és a hozzá kapcsolódó eljárási garanciákat.

Mivel Magyarország megtagadja az azonnali hozzáférést a területéhez és menekülteljáráshoz, menekültek és menedékkérők válnak gyakran irreguláris migránssá Szerbiában, mivel letelik a rendelkezésükre álló – általában 72 órára kiadott – ideiglenes tartózkodási engedély. Ha úgy döntenek, hogy nem várakoznak tovább a tranzitzónák előtt (vagyis nem jutnak be a magyar menekültügyi rendszerbe), akkor pénzbüntetés és kitoloncolás vár rájuk Szerbiában az illegális tartózkodásért.

A múlt hónapok során a magyar hatóságok sorozatosan elmulasztották, hogy javítsanak az embertelen és megalázó körülményeken a tranzitzónák környékén, ahol gyakran akár 300 menedékkérő, köztük kisgyerekes családok, terhes és szoptató nők, orvosi ellátásra szorulók kényszerülnek várakozni napokon, néha heteken keresztül. A várakozás közben sem megbízható információt, sem a menekülteljáráshoz hozzáférést megkönnyítő segítséget nem kapnak. Az egyetlen, ami elérhető a számukra, egy vízcsap az egyes tranzitzónáknál és néhány humanitárius szervezet korlátozott segítsége. A hatóságok vaknak tettetik magukat az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és számos egyéb civil szervezet által is dokumentált helyzet kapcsán.

A tranzitzónákat tavaly hozták létre, hogy megakasszák és kontrollálják az országba érkező menekültek és menedékkérők áradatát. Azonban a gyakorlatban kiderült, hogy nem működnek hatékonyan. A hatóságok gyakorlata alapján csak napi 15–20 menedékkérelmet fogadnak be, annak ellenére, hogy általában százak várakoznak a kerítés másik oldalán, hogy benyújtsák kérelmeiket. Akiknek sikerül is bejutniuk, azok sem örülhetnek sokáig: nagy valószínűséggel a kérelmeiket elfogadhatatlannak találják majd, mivel a biztonságos harmadik országnak tartott Szerbia felől érkezik a menedékkérők nagy többsége.

Az, hogy a hatóságok mindent megtesznek, hogy fizikailag is korlátozzák a tranzitzónákhoz hozzáférést, megfejelve a biztonságos harmadik ország koncepciójának használatával a Szerbia felől érkezőkkel szemben, már eddig is azt jelentette, hogy Magyarországon a menekülteljáráshoz való hozzáférés minimális. Az új szabályok értelmében nagy a veszélye, hogy tömegével fognak embereket visszakényszeríteni, megsértve ezzel a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket, hacsak nem biztosítanak egy azonnal hozzáférhető, hatékony és egyéniesített menekülteljárást a tranzitzónákban.

Mióta 2015-ben bűncselekménnyé nyilvánították a határzár tiltott átlépését (illetve a határzár megrongálását és a határzárral kapcsolatos építési munkák akadályozását), több ezer menekültet és migránst ítéltek el, mert nem a tranzitzónákon keresztül léptek be az ország területére. Tavaly szeptember 15. és az idén június 26. között a szegedi járásbíróság – amely ezekkel az ügyekkel foglalkozik – 2843 olyan ügyet tárgyalt, ahol „migráns” volt a vádlott, közülük 2792 embert talált bűnösnek határzár tiltott átlépésében vagy megrongálásában. Az ítéletek többségében kiutasították őket Magyarország területéről, azonban három ember letöltendő, több mint negyven pedig felfüggesztett szabadságvesztést kapott.

Az Amnesty International elítéli az irreguláris határátlépés és ország területén tartózkodás bűncselekménnyé nyilvánítását, és azt aránytalan határőrizeti intézkedésnek tartja. A Menekültügyi Egyezmény alapján senkit sem szabadna büntetőjogi szankciókkal sújtani amiatt, hogy menedéket keresve nem szabályosan lépett át országhatárt.

Tizenegyen jelenleg is a szegedi bíróság előtt állnak tömegzavargás résztvevőjeként határzár tiltott átlépéséért. A valójában kirakatper célja, hogy bűnbakot csináljanak a menekültekből és menedékkérőkből. Egyiküket, Ahmed H.-t terrorcselekménnyel vádolják és azzal, hogy ő uszította a tömeget, hogy támadják meg Magyarországot. Mindannyian annak a nagyobb, menekültekből és migránsokból álló tömegben voltak, amely 2015. szeptember 16-án megrekedt Szerbia és Magyarország között, miután egy nappal előtte Magyarország lezárta déli határát Szerbiával.

Az ügyész szerint a vádlottak, köztük egy fél szemére vak, idős asszony és egy kerekesszékes szír férfi részt vettek a tömegzavargásban, amelynek az volt a célja, hogy jogellenesen lépjenek az ország területére, vagyis egy olyan bűncselekményt követtek el, amely egy nappal előbb lépett hatályba egy sor másik speciális intézkedéssel együtt a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” fennállása idején. Azután tartóztatták le őket, hogy állítólag részt vettek az összecsapásban a készenléti rendőrséggel és a terrorelhárítás embereivel, akiket a határon vetettek be.

A tárgyalóteremből származó beszámolók szerint semmilyen közvetlen bizonyíték nem állt rendelkezésre, amely alátámasztotta volna, hogy a vádlottak rendőrökre támadtak volna. A vádlottak elmondásai alapján ők jóhiszeműen léptek az ország területére: félreértették a helyzetet, mert azt hitték, hogy a kapukat megnyitották előttük – ami egyébként a gyakorlat volt a határ lezárásáig.

A „zavargás” napján az Amnesty International helyszínen lévő kutatói dokumentálták könnygáz és vízágyú bevetését, illetve a hatóság részéről túlzott erő alkalmazását is, ami sérülésekhez és családok szétszakításához vezettek, amikor a magyar rendőrség feloszlatta a határnál tüntető menekültek és migránsok csoportját. Máig nem került sor független vizsgálatra, amely a hatóságok részéről alkalmazott túlzott erőt és a nemzetközi emberi jogi szabályok egyéb megsértését vizsgálta volna, ahogyan azt a többi között az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa is kérte.

Ez év július 1-jén a szegedi bíróság meghozta elsőfokú ítéletét a tömegzavargásban érintett tíz vádlott ügyében. Mindet bűnösnek találta a bíróság és 1–3 év közötti – néhányat felfüggesztve – börtönbüntetéseket szabott ki. Az ügyészség és a védők is fellebbeztek az ítélet ellen.

Az Amnesty International nagyon komolyan aggódik amiatt, hogy a tizenegy ember ellen emelt vádak részben vagy egészben koholtak. A védelem és a tárgyalóteremben elhangzottakat rögzítő civil szervezetek, újságírók beszámolói azt mutatják, hogy egyáltalán nem sikerült bizonyítani sem az indítékot, sem pedig a vádlottak egyéni büntetőjogi felelősségét.

A terrorcselekmény elkövetésével gyanúsított Ahmed H. elleni eljárás még tart, az elsőfokú ítélet az ősszel várható. Az Amnesty International aggódik amiatt, hogy a magyar kormány nyomást gyakorol vagy befolyásolni próbálja az ügyészséget, és ezzel megsérti az igazságszolgáltatás függetlenségét azzal, hogy olyan közleményeket ad ki, amelyek közvetlen összefüggést sejtetnek a határon történtek és Ahmed H. szerepe között, illetve terrorizmus terjedéséért a migrációt teszik felelőssé.

A tisztességes eljáráshoz való jog garantálja az ártatlanság vélelmét addig, amíg valakiről be nem bizonyítják egy tisztességes tárgyaláson, hogy bűnös.

Magyarország elszántsága, hogy fittyet hányjon a menekültek és menedékkérők jogaival kapcsolatos felelősségére egyedül arra jó, hogy más útvonalakon próbálják meg az Európai Uniót elérni így pedig még valószínűbb, hogy embercsempészek és bűnszervezetek kezébe kerülnek.

Az Amnesty International aggódva figyeli, ahogy Magyarország semmibe veszi az ENSZ szervezeteinek és az emberi jogi szervezetek ajánlásait és továbbra is nemzetbiztonsági veszélyként kezeli a menekülteket és migránsokat. A szervezet fenntartja azt a véleményét, hogy a jelenlegi szabályok alapjaiban veszélyeztetik a jogállamiságot és az emberi jogok uniós helyzetét, mivel az elmúlt hat hónapban sem került sor semmilyen változtatásra a jogsértő helyzetek kapcsán.

Az Amnesty International ezért ismételten az Európai Bizottsághoz fordul, és arra kéri, vegyen igénybe minden, rendelkezésére álló eszközt, köztük az EU jogállamisági keretét, hogy Magyarország menekült és migrációs politikája végre megfeleljen a nemzetközi előírásoknak.