A magyar képzőművészek doyenjét, a 95 éves Szilárd Klárát is megigézte Szentendre, amikor fél évszázadnyi távollét után visszaköltözött szülőhazájába. Az év nagy részét városligeti otthonában éli, de tavasz végén már készülődik szentendrei kis házába. A nyaralás neki nem az édes semmittevés. Rendületlenül és lendülettel dolgozik, számára a munka életelixír. Most a Régi Művésztelep galériájának falain sorakoznak a Szentendre ihlette képei. A felfedezés öröme sugárzik róluk, annak ellenére, hogy ecsetjét nem az első rácsodálkozás vezette, noha betelni talán sosem tud a látvánnyal.
Pismányi teraszáról az óvárosra lát, ezt ma már éppúgy magáénak érzi, mint Jaffát, vagy Párizst, előző életének meghatározó helyszíneit, amelyek hangulatát éppúgy őrzik vásznai, mint a sokféle kultúrából táplálkozó Szentendréét.
P. Szabó Ernő művészettörténész így foglalta össze a látvány esszenciáját: „A legkülönbözőbb kivágásokban ábrázolja az épületek együttesét, aztán mind közelebb jut a városhoz, kiemel különböző részleteket, házcsoportokat, utca-, és térrészleteket, hogy azután a leggyakrabban használt eszköz, az akvarell után gouache-sal is megfesse a házak, templomok együttesét, a homlokzatok, tetők egymásra rakódó, időt, történelmet idéző rétegeit. Ha az akvarellek legtöbbjére az oldott, laza, könnyed kompozíció a jellemző, némelyik igazi „angol” akvarellnek mondható, akkor a gouache-ok tömör, leegyszerűsített kompozíciói mintha az architekturális térképzés törvényszerűségeit követné.
Azután még közelebb lép az épületekhez, a jellegzetes barokk kapukhoz, azok díszeihez, a faragott, kovácsoltvasból készített jellegzetes motívumokhoz. Akvarell és gouache után immár olajjal dolgozik, kiemel, pontosan körülír egyes részleteket, mégsem választja elő őket környezetüktől, hagyja az egészet érvényesülni, sőt, a látvány sűrítése, átírása során már-már korábbi műveihez hasonlóan új képi összefüggésrendszer részeként jeleníti meg őket. Ha Schaár Erzsébet kisplasztikái annak idején székek kapcsolatrendszerébe sűrítve interpretáltak élettörténeteket, akkor Szilárd Klára egymással kapcsolatba kerülő kapukon át beszél emberi kapcsolatokról, saját életének különböző szakaszairól. Lírai látomások és pontos leírások követik egymást, ötvöződnek, hoznak létre új minőséget ezeken a festményeken, s miközben a képek arról beszélnek, amit a kapuk előtt állva látunk, megsejtetik azt is, ami a kapuk mögött rejtezik, egy olyan teljesség lehetőségét, aminek az elérésére a festő – s képeinek a nézője is – alighanem egész élete során törekszik.”
(Szilárd Klára: Szentendre másképp című kiállítása augusztus 26-ig látogatható a MANK Galériában (Szentendre, Régi Művésztelep, Bogdányi út 54.)
