(Szerző: Kárpáti Iván) Akkor fussunk neki még egyszer, így a választás után! Nem nagyon tudok mást mondani, mint két hete: Gyurcsány Ferencnek csöndesen vissza kellene vonulnia.
A vasárnapi bukás után azt fejtegette: új fejezet kezdődött a magyar politikában, meg kell győzniük a választókat arról, hogy a szociáldemokrata politikát érdemes megőrizni és támogatni.
Egyetértek.
Fontosnak tartom, hogy a baloldali értékeket Magyarországon hiteles és főleg sikeres emberek képviseljék. Még akkor is, ha erre amúgy nem nagy a kereslet mostanában.
Gyurcsány Ferenc viszont 2006 ősze óta menekül a saját sorsa elől. Mire számít? Mi a célja? Mit ígérhet? Hányszor kell felkenődnie az üvegplafonra, ami ráadásul egyre alacsonyabbra kerül? Legalább csinálhatna úgy, mint egy európai értelemben vett demokratikus párt vezetője, és egy ilyen kudarc után felajánlhatná a lemondását, gesztusként.
De nem.
Underwoodék, úgy látszik, nem léphetnek hátra. Másrészt ott van az a probléma, hogy a DK maga Gyurcsány Ferenc, ha ő megy, akkor mi marad? Szerencsére ezt a problémát nem nekem kell megoldanom.
Amúgy Horn Gábor, némileg oldott állapotban 2008-ban már egyszer összefoglalta a lényeget, és elég pontosan lefordította, hogy valójában mit üzennek a választók Gyurcsánynak. Akkor sem akarta megérteni.
