(Szerző: Selmeci János/klubadio.hu) Pedig még a matekból hármas Pisti sem költségvetési hiány idején akarna magának saját kormányzati negyedet és még milliárdosabb rokonokat, Viktornak viszont az sem elég, hogy a repülőgépekkel tud játszani, úgyhogy szénné adóztat minket továbbra is. (A nyitó képhez: Grimaszoló kisfiú: Magyarország 1940; Fortepan / Miklós Lajos)

Amikor az ember gyermeket vállal, elfogadja, hogy cselekedeteiért egy jó ideig felelős lesz; ha a gyerek valami kárt csinál, például kilyukasztja az óvoda összes labdáját, azt bizony a szülei fogják kifizetni, azért az örömért cserébe, amit a gyermekáldás egy életen át jelenthet.

A drága és ostoba magyar államot viszont nem én vállaltam, csak úgy kaptam a nyakamba, sőt a főnökük, a megrendelőjük vagyok elvileg, nem pedig az apjuk, szülőtársaimmal, a magyar adófizetőkkel mégis mi járulunk a kasszához minden baromsága után.

A miniszterelnök világjáró turnéja (ami amúgy szintén uniós eurómilliókba kerülhet, és szintén nekünk) kissé elterelte a figyelmet a hétfőn bejelentett 400 000 millió forintos megszorításról, amire azért van szükség, mert a kormány elszórta a pénzünket marhaságokra.

Nem véletlen, hogy a szülők havonta csak meghatározott összegű zsebpénzt adnak a gyereknek, azon felül, ha, mondjuk, jó jegyeket hoz haza, kaphat egy focicipőt vagy egy telefont, de egész biztosan nem repteret, és pláne nem vágunk hozzá egy végtelen keretű hitelkártyát, hogy telefon helyett telekommunikációs céget vegyen, majd átpasszolja a háromnegyedét egy haverjának, akit a sulis menzáról ismer.

A jövőre is gondoló szülők jól tudják, de még a legtöbb gyerek is meg tudja érteni, hogy a hatalmas, több százezer forintba kerülő Lego-csillaghajót nem akkor vesszük meg, amikor apu éppen munkanélküli, meg amúgy is fel kell újítani a lakást, a magyar állam viszont, tudjuk, kinek a jövőjére gondol, amikor 500 000 millióért vesz irodákat a haveroktól a tök üres kasszából.

Pedig még a matekból hármas Pisti sem költségvetési hiány idején akarna magának saját kormányzati negyedet és még milliárdosabb rokonokat, Viktornak viszont az sem elég, hogy a repülőgépekkel tud játszani, úgyhogy szénné adóztat minket továbbra is, kedves gyerekek, aki a legszebben mondja ki, hogy pénzügyi tranzakciós illeték, az ötös mellé egy csokit is kaphat, aki pedig elhiszi, hogy a cégek nem hárítják át az adót az emberekre, amikor nagy lesz, akár még államtitkárként is dolgozhat majd Márton bácsi minisztériumában.

A szülők tudják mit vállalnak, lehet, hogy Pisti csak hármas matekból, de a verseket gyönyörűen meg tudja tanulni, és egy kisebb legóval is megelégszik, Julcsi pedig még akkor is baromi aranyos volt, amikor éppen kilyukasztotta azokat a bizonyos labdákat.

Az ostoba és egyáltalán nem cuki magyar államot viszont szeretném örökbe adni.