A felszínen maradva, ésszerűnek látszik, amit javasolnak. A Brexit után bizonyosan meg kell vitatni a „Hogyan tovább?”-ot. Sok ország azonban nem kívánja újraírni az alapszerződéseket. Veszélyesebb ugyanakkor a két vezető kulturális támadása az európai értékek ellen, amivel alátámasztják fellépésüket Brüsszellel szemben.
Ennek ékes példája a magyar népszavazás, amelynek kapcsán Orbán úgy állítja be ellenkezését a kvótával szemben, hogy Európa keresztény örökségét védi. A jelek szerint ő és Kaczynski is alkalmat lát az EU jelenlegi bajaiban, hogy nyomja a saját, konzervatív programját. Az illiberális demokrácia meghirdetése fenyegeti az unió alapvető normáit, vagyis a nyitottságot és türelmet.
Ha korlátozzák a szervezet jogkörét, akkor az megnehezíti Brüsszel számára, hogy cselekedjék, amikor olyan kihívások érik a demokráciát és a jogállamot, mint éppen Orbán és Kaczynski részéről. Mindketten igyekeznek megerősíteni hatalmukat, éspedig arra hivatkozva, hogy régi bajokat oldanak meg. Ám meggyengítették a média függetlenségét, lerombolták a fékeket és ellensúlyokat. A magyar politikus azon van, hogy a maradék eszközt is kivegye az EU kezéből, amikor ilyen problémákról van szó. Jelezte ugyanis, hogy minden szankciót megvétózna Varsó ellen. Az erősödő szélsőjobbos pártok hasznot húzhatnak a felvizezett unióból.
Csakhogy a két vezetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a saját nemzeti érdekeiknek ártanak, ha metsző bírálatuk miatt országuk viszonya megromlik a többi tagállammal. Már Csehország és Szlovákia is kezd elhatárolódni a másik két visegrádi szövetséges bizonyos radikális nyilatkozataitól. Budapest és Varsó elképesztően sokat profitált abból, hogy a rendszerváltás után bejutott egy sor nyugati szervezetbe. E klub tagjaként felelősen kell(ene) viselkedniük. Tartózkodniuk kell attól, hogy azokat az értékeket támadják, amelyek egy tucat országnak segítettek, hogy megszabaduljanak a kommunizmustól, és hogy 70 éve fennmaradjon a béke Európában.
A Bloomberg kommentárja szerint a nacionalista Kelet újjáalakíthatja az Európai Uniót. Különösen a bevándorlás ügyében kirobbant vita igencsak láthatóvá tette a törésvonalakat a szervezeten belül. A két erős ember, Orbán és Kaczynski nem csinál titkot abból, hogy tengelyt igyekszik létrehozni, kulturális ellenforradalmat indítana az EU-ban. Igazából három erőcsoport van az integráción belül. Az egyik központja Németország és magába foglalja a Benelux-államokat, valamint az északi és balti szövetségeseket. A déli csoportot idáig inkább csak a közös gazdasági gondok fűzték össze, de most próbálkoznak a politikai egység megteremtésével, Franciaországot is beleértve. Kaczynski és Orbán tegnap nem győzte dicsérni egymást, amiért nekimentek Brüsszelnek, illetve Németországnak. Odahaza mindketten erősítették az állam gazdasági szerepét, lesajnálják a liberális elveket, viszont támogatják a nemzeti önazonosságot, amit állítólag felvizez a bevándorlás.
Az unió jövőjéről alkotott képük épp olyan erős ideológiai program, mint egykor az alapító atyáké volt. Bővítést, európai hadsereget akarnak és szigorúan őriznék a külső határokat, ám nagyobb hatalmat adnának a tagállamok törvényhozásainak, illetve Brüsszel nem avatkozhatna bele a belügyekbe. Ily módon a keleti tagok nagyobb befolyáshoz jutnának az EU-n belül, miközben demokráciájuk jóval kevésbé fejlett, ám több a populista szavazójuk. Itt egy nacionalista, konzervatív erőről van szó, amely ugyanazt fújja, mint Moszkva, Kijev, valamint újabban, Szerbia, Horvátország és Bosznia.
A volt szocialista országok két évtized elteltével jöttek rá, hogy nekik erős nemzeti hagyományaik és érdekeik vannak. Nekik decentralizált Európa kell, amely nem túl barátságos az idegenekhez. Orbán és Kaczynski arra alapoz, hogy a britek kiválása után a régi tagok nem mernek rácsapni a kezükre. Az elképzelésük szerint az EU-ban az erőt az jelentené, ha valaki többé-kevésbé tetszése szerint képes irányítani a saját országát.
Azt ugyanakkor nem bánják, ha mások az egységet és összefogást szorgalmazzák, mert ők abból csak nyernek. A kis Magyarország tavaly kétszer annyi közösségi támogatást kapott, mint Hollandia. Orbán testvérének egyik cége pl. rendszeresen hozzájut uniós pénzekhez. Így azután a miniszterelnök nem akar kilépni az EU-ból, mint ahogy Kaczynski sem. Ám az még nem látható, hogy a populista keleten a nacionalizmus, illetve az unió régi értékei iránt érzett megvetés tartós jelenség lesz-e, vagy csupán átmeneti. De a magyar és a lengyel vezető pimaszságát nem szabad félvállról venni. Több nyugati politikus alighanem kénytelen lesz elgondolkodni azon, vajon a klubjukba belefér-e az új tagok radikálisabb víziója is?
Magyarországnak sikerül még az eddiginél is keményebben fellépnie a menekültekkel szemben – adja tudtul a Der Spiegel. Az óriásplakátokon gyűlölködő jelszavak olvashatók, a szerb határ mentén határvadászok ezrei járőröznek, vagyis az Orbán-féle kampány új mélypontot ért el, de hát jön a népszavazás. Az országot gyakorlatilag elborították a migránsellenes poszterek, éppen egy évvel azután, hogy elérte csúcspontját a menekültválság. A kormány már akkor is kérlelhetetlenül járt el. Napjainkban pedig olyan hisztérikus propaganda szintjére emeli fellépését, ami példátlan Európában. Az állami média naponta a migránsözönre figyelmeztet. A kampány arra szolgál, hogy a referendum előtt bedresszírozza a polgárokat. Közben az UNHCR illegálisnak tartja, hogy a magyar hatóságok kitoloncolják azokat az illegális határátlépőket, akiket a határtól számított 8 km-en belül fognak el.
Kovács Zoltán kormányszóvivő azzal indokolja az intézkedéseket, hogy a migráció együtt jár a terrorizmussal, azaz veszély. Azt azonban tagadja, hogy a népszavazás előfutár lenne a kilépéshez. Nagy Attila Tibor a Méltányosság Intézettől azt mondja, hogy Orbán csupán megerősítést szeretne belpolitikai kurzusához, egyben jelzést kíván küldeni Brüsszelnek. És reméli, hogy példáját más tagok is követik. Iványi Gábor, aki a közeli múltban hiába próbált meg segíteni a határkerítés túloldalán rekedt embereknek, mivel a magyar szervek nem engedték be, roppant fájdalmasnak nevezi, hogy a keresztény, demokratikus és európai értékek immár nem számítanak Magyarországon.
Szerbiában – a térségen belül ritka kivételként – még nincs határzár, ezért tízezrek várakoznak az országban, a balkáni menekülő úton – írja a Der Spiegel. A lakosságnak azonban lassan elege lesz a máshonnan származó emberekből, de a politikusok még nem beszélnek az idegengyűlölet nyelvén. A tél közeledtével ugyanakkor egyre kétségbeesettek a migránsok segítői, mivel az állam képtelen megbirkózni a feladattal. A tömegek egyre csak jönnek és jönnek, ám a magyar és a horvát határ jóformán hermetikusan le van zárva. A táborokból nincs elég, viszont túlzsúfoltak. Vucsics miniszterelnök idáig erényt kovácsolt a szükségből, és úgy mutatta be országát Nyugaton, mint ahol humánus a menekültpolitika. Persze a bolgár és a macedón határt nem könnyű ellenőrizni, Koszovó felől pedig az lép be, aki akar. A belgrádi menekültközpont vezetője úgy látja, hogy Szerbia szűk keresztmetszetet képez, és félő, hogy magára marad a gondjával. Azon kívül az ország nem készült fel arra, hogy segíteni tudjon, ha sok migráns érkezik. A tél pedig jön.
Orbán igyekszik kímélni Erdogant és a kétoldalú viszony továbbra is kivételezettnek számít, függetlenül attól, hogy Törökországban tisztogatás zajlik a hatalom által kijelölt ellenség soraiban – írja a francia Le Monde. Szijjártó Péter úttörő ankarai látogatása az együttműködés elmélyítését szolgálta. Kovács Zoltán szóvivő pedig arról beszélt: Európa számára az a legfontosabb, hogy a törököknek stabil kormányuk legyen, tekintettel a menekültválságra.
A hatóságok egyúttal felújítják a vitatott turáni elméletet, amely szerint közös gyökerekre tekint vissza a finnugor és a török nyelv. Egy egyetemi tanár azonban névtelenül azt mondta, hogy a történelem csupán ürügy a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére.
Urfi Péter, a Magyar Narancs újságírója azonban lát egy másik okot is, nevezetesen, hogy pénzügyi szálak fűzik össze Orbán vejét, valamint a török üzletembert, Adnan Polatot, aki otthonosan mozog ankarai kormánykörökben. Ily módon az új keletű bilaterális barátságba egyaránt belejátszik a család anyagi érdeke, valamint a politika.
Garázdaságért kívánják felelősségre vonni az egyik szélsőjobbos televízió operatőrnőjét, aki egy évvel ezelőtt megrúgott, illetve elgáncsolt több menekültet a szerb határon – tudósít a Yahoo. A tévésnő ellen nem gyűlölet-bűncselekmény, hanem a közrend megbontása a vád. Az ügyészek szerint előbbihez nincs elég bizonyíték. Meg nem is okozott súlyos sérülést. Ám miközben László Petrát legalább megvetik, addig a keményvonalas Orbán Viktor egyre ellenségesebb hozzáállást tanúsít a migránsokkal szemben, és továbbra is keresztbe tesz az uniónak, amely otthont próbál találni olyanoknak, akik az öt éve tartó polgárháború elől menekülnek. És a hivatalos magyar magatartás fölöttébb népszerű a lakosság körében. A kerítés megépítése után nagyot javult a miniszterelnök támogatottsága.
Csakhogy most Ausztria azzal fenyeget, hogy beperli Magyarországot, amiért az nem veszi vissza az elutasított menedékkérőket. Ám Orbán valószínűleg nem enged harc nélkül. A szavazók várhatóan elsöprő többséggel megszavazzák, hogy vigyék máshová a menekülteket.
Habár Szijjártó Péter szerint legutóbbi beszéde alkalmatlanná teszi tisztségére az ENSZ emberi jogi főbiztosát, a tekintélyes amerikai hetilap, a Time szó szerint közli Al-Husszein herceg nyilatkozatát, amely kikel a nyugati világ populistái, demagógjai és politikai fantasztái, köztük Orbán Viktor ellen.
