Jeles nap ez a mai az „Infovilág – a hiteles hírportál” történelmében és szerkesztőségünk közössége számára. Egyszerre a büszkeség és a búcsúzás napja. Büszkék vagyunk, lehetünk arra, hogy az internetes, az online újságírás egyik leghosszabb életű orgánuma lehetett a 2000-ben alapított „Infovilág”, amely ma éjfélkor, 16 esztendei folyamatos működés, frissülés után ezzel a 36 203. számú hírrel elköszön hűséges, napi 7500-8500-at számláló olvasótáborától. Azoktól, akik nem csupán rákattintottak az Infovilágra, hanem időztek is portálunkon, „lapozgatták”, olvasták is híreinket, tudósításainkat, riportjainkat, portréinkat, lapszemléinket. Nem hagyható említés nélkül, hogy egyetlen miniszternek (a szó, a tisztség eredeti jelentése: szolga!) bökte csupán a szemét, tudatlanságától indíttatva szeptemberben be is perelte érte az Infovilágot, azt követelvén, hogy «igazítsuk helyre» azt, amit a világ egyik legtekintélyesebb napilapja írt róla nem éppen dicséretképpen…

Tudjuk, mi, újságírók részesei, krónikásai vagyunk a történéseknek; a sajtó, ha tisztességes, a köz, a társadalom tájékoztató szolgálója, és – történelmi léptékkel mérve – nem percemberkék, pillanatnyi érdekek kiszolgálója. A hivatásunk iránti ez az elkötelezettség manapság különösen fontos. Az „Infovilág – a hiteles hírportál” alkotó közössége (szerzőink száma – a legkiválóbbakat, Ady Endrét, Petőfi Sándort, Kossuth Lajost említendő mindek előtt – 380-nál is több volt a 16 év alatt!) kezdettől ezt a szellemiséget és gyakorlatot igyekezett megvalósítani. Az már nem ezen a kis közösségen (értsd: Infovilágon!) múlott, hogy a legemberibb, legszebb, leginkább előre mutató törekvéseink nem mind válhattak valóra. Sokukat elsodorta a politikai önzés, ami ellen ma is nagyon sok (ám nem elegendő!) kollégánk igyekszik küzdeni – meglehetősen kevés sikerrel, ám annál nagyobb odaadással, reménnyel teli.

Kevesen tudják, legföljebb szakmabeliek, hogy tizenhat esztendővel ezelőtt azért alapíttatott az „Infovilág – a hiteles hírportál”, hogy életcélt, közlési lehetőséget, értelmes elfoglaltságot adjon mindazoknak, akik különféle okokból (nyugdíjazás, munkahely-megszűnés, tartós betegség stb.) kiszorultak azokról a helyekről, amelyek évtizedekig hivatásuk gyakorlásának színteréül (országos napilapok, MTI, tévé, rádió) szolgáltak. Most és itt, nyilvánosan talán az utolsó alkalommal és néhány óráig még élő fórumon köszönöm meg kollégáim szorgalmát és szakmai együttműködését. A köszönetnél többet ők – akik kezdettől, tehát tizenhat éven át INGYEN, hivatásszeretetből dolgoztak – sem kaphattak.

Most, hogy ezzel a közleménnyel véget ér a magyar online-sajtó tizenhat éven át létezett napilapjának a története, nem kívánjuk titkolni a megszűnés okát, az anyagiak hiányát. A szerkesztőségnek, miként szellemi, anyagi értéket előállító valamennyi szervezetnek, működési költségei vannak, még akkor is, ha a kollektíva ingyen dolgozik, viszont a telefonok, az internet, a szoftverek, a hardverek, a villany, a fűtés, a tárhely stb.) mind pénzbe kerülnek. Nincs az a tartalék, ami ne merülne ki egyszer. Nálunk elérkezett ez a pillanat.

A sajtóban van egy szakszó, amelyet lapzártakor szokott kijelenteni az ügyeletes szerkesztő: „Slussz van!” Most e sorok írója kénytelen szomorúan ezt írni: „Kollégák, slussz van!”

Több hír már nem fér bele a lapba. Ma, szombaton, a 2016. év 366., az időszámításunk kezdete utáni 736 331. napon, zárunk, bezárunk. Mindörökre.

Még akkor is, ha a slussz (a lap-, a műsor-, az adászárta) valamennyiünk számára évtizedekig a folytatás reményét is sugallta: órákon belül újra kezdjük, de (például a napilaposok) előbb még megvárjuk-megnézzük, amint jóval éjfél után a rotációs nyomdagép földübörög, hogy ontsa magából a legfrissebb lapszámot (amelyről ironikusan szoktuk megjegyezni: Nincs régebbi, mint egy most megjelent újság!). Aztán nem sokkal később újra azon munkálkodtunk, hogy újat, érdekeset, vonzót, a társadalmat szolgálót adjunk az olvasónak, hogy kielégíthessük közlési kényszerünket, ami egyik fontos, éltető forrása a hírlapíró-hivatásnak.

Ezúton kiemelten is köszönöm a bajai Greymatter Kft. és ügyvezetője, Borsódi Donát önzetlen szakmai segítségét az „Infovilág – a hiteles hírportál” iránt. Nélkülük már évekkel ezelőtt meg kellett volna írnunk ezeket az elköszönő sorokat.

A legnagyobb köszönet egyszer s mindenkorra újságíró kollégáimat illeti, akik lankadatlan szorgalommal, odaadással, szakmai tudással, elkötelezettséggel, hivatásszeretettel járultak hozzá a lap folyamatos megjelenéséhez, az olvasóközönség tájékoztatásához, megtartásához. Köszönet illeti lapunk hírforrásait is, akik szívesen osztották meg információikat az Infovilággal.

Kedves Olvasóink, köszönjük 16 évi hűségüket, érdeklődésüket; tartsák meg jó emlékezetükben az Infovilágot! Valamennyiüknek egészséges évtizedeket, alkotóerőt, a mostaninál sokkal jobb holnapokat, boldogságot kívánunk.

Barátsággal:

Kulcsár László

az „Infovilág – a hiteles hírportál” alapító felelős szerkesztője

Aranytoll-életműdíjas újságíró