Az olaszországi, casertai királyi palota vezetősége váratlanul lemondta Valerij Gergijev karmester július 27-re tervezett fellépését, tekintettel arra, hogy a művész több mint éles kés a putyini háborús propaganda fiókjában.

Ez így is van, Gergijevet Navalnij özvegye egyenesen az orosz elnök bűntársának nevezte, az ember csak a hírben szereplő „váratlan” szót nem érti. Mit tudott meg a menedzsment „váratlanul” arról a Gergijevről, aki már 2022 elején ultimátumot kapott müncheni és New York-i koncertszervezőktől, hogy vagy abbahagyja az invázió dicsőítését, vagy felejtse el a meghívásokat?  Azóta eltelt három év, és a karmester nem szűnt meg elkövetni azt, amit nemcsak a magyar Btk. ismer, hogy tudniillik háborús bűnösségnek számít, ha valaki „a háborús hírverés szolgálatában jelentős szellemi munkát végez”. Készséggel elismerem, hogy ez nagyon tág fogalom, vissza is lehet élni vele, de Gergijev esetében a bűn több mint egyértelmű.

Akkor viszont mi változott meg 2022 tavasza óta, amiért 2025 júliusára Gergijev karmesteri erényei hirtelen felülmúlták a tömeggyilkos retorikáját? Ha nem ő, akkor nyilván a világ, konkrétan a casertai menedzsment változott meg, bár nem világos, miért, az olasz külügyminisztérium például teljesen egyetért a tiltással, amit egy online petícióban 16 ezren követelnek, köztük több Nobel-díjas is.

Mindeközben ne felejtsünk el valamit! Az invázió után orosz művészek tucatjainak mondták fel Nyugaton a fellépéseket, azoknak, akik nem határolódtak el a népirtással felérő putyini háborútól. Ebben, mondják sokan, lehetett a felháborodás keltette túlzás is. Hiszen ők csak hallgattak és félrenéztek… Hiszen a turné után haza kell menni, és szembenézni a börtönnel… Hiszen például Dmitrij Gluhovszkij írót azt Ukrajna melletti kiállásért távollétében nyolc évre ítélték.

Ám, szintén mindeközben, az invázió után lemondott Alekszej Ratmanszkij koregráfus a Bolsoj Színházban, amellyel a New York-i Metropolitan Opera felmondta az együttműködést. Felmondott Elena Kovalszkaja az Állami Színház igazgatója, valamint Mindaugas Karbauskis, a Majakovszkij Színház művészeti igazgatója. Petícióban tiltakoztak Szvetlana Alekszijevics 2015-i Nobel-díjas író, Vlagyimir Szorokin, Ludmilla Ulickaja, Dmitrij Bikov, Dmitrij Muratov írók, akinek jó része már külföldön, főleg Németországban él. Ne feledjük el azokat, akik nem mehettek el, mert nem voltak híresek, és nem volt pénzük, de tiltakoztak, tüntettek, úgy, hogy ennek tudták az árát. Ma börtönben ülnek.

A Gergijev-féle uszítók nincsenek többségben – nekik nincs miért megbocsájtani. A Szorokinok és a névtelen Szásák sincsenek többségben – nekik jár a tisztelet.

A félrenézők, a hallgatást választók vannak többségben, mindig is azok voltak. Mindig is sokféle sors, kényszer, gyávaság írta le, magyarázta a némaságukat, nem egynemű embermasszáról van tehát szó, amit csak úgy, egyénre lebonthatalan ítélkezéssel el lehetne intézni. Masszaként, tömegként azonban ismerjük a bajt, a kárt, amit okoz, ami árad belőle, ami igazolja a bűnt, ami toxikussá teszi a levegőt.

Ebben a bűzben élünk.