Életem első rádiójegyzete csaknem ötven éve hangzott el, augusztus hatodikán. Hirosima városáról szólt, és azokról az emberi árnyékokról, amelyek az atombomba robbanása után keletkeztek. Árnyék a lépcsőn, árnyék a járdán. Hogy került oda egy ember árnyéka?
Van tudományos magyarázat: a robbanás során felszabaduló intenzív fény és hő hullámszerűen terjedt szét, az útjába kerülő tárgyak és emberek az energia és a fény elnyelésével leárnyékolták a mögöttük lévő tárgyakat, felületeket. A testek elnyelték a mérhetetlen energiát, amely elpusztította őket. Nyolcvan év óta csak az árnyak maradtak, hátborzongató mementóként. És ott van a katedrálisnak tűnő egykori kiállítási csarnok, a kupola acél csontváza, hogy emlékeztessen mindenkit a rettenetes pusztításra.
Sadako Sasaki mindössze kétéves volt, amikor az atombombát ledobták Hirosimára. Erős, sportos kislány, de 1955 januárjában lila foltok kezdtek terjedni a lábán. Az orvosok leukémiát állapítottak meg nála, amely az atomrobbanás utóhatásaként jelentkezett. 1955. február 21-én került kórházba azzal, hogy legjobb esetben is egy éve van hátra. 1955. augusztus 3-án Sadako legjobb barátnője meglátogatta a kórházban, és egy négyzet alakú aranyszínű papírból darut hajtogatott neki. Sadako először nem értette, hogy Chizuko miért csinálja ezt, de később barátnője elmondott egy történetet a papírmadarakról, azt hogy a legenda szerint aki ezer darut hajtogat, annak teljesül egy kívánsága.
Sadako végül több mint 1000 darut hajtogatott, mielőtt a betegség legyőzte,1955. október 25-én hunyt el, alig 12 évesen.
Barátai és osztálytársai elhatározták, hogy emléket állítanak neki és a többi atombomba-áldozat gyermeknek. Ennek eredménye lett a Gyermek Béke-emlékmű, amely 1958-ban épült meg Hirosimában. A szobor tetején egy bronz Sadako áll, kezében egy daruval. Az emlékmű körül azóta is minden évben több ezer hajtogatott darut helyeznek el gyerekek és felnőttek a világ minden tájáról – a béke, a remény és az ártatlanság szimbólumaként.
Manapság egyes politikusok igencsak könnyedén fenyegetődznek az atombombával, százezrek, milliók életét kioltani képes fegyverekkel. Fanatikusok, cinikusok, hatalomtechnikusok, de egyik sem tudja mit beszél. Egy hirosimai látogatás és némi gondolkodás nem ártana nekik.
