Minden generáció azt hiszi, hogy hivatva van átalakítani a világot. Az enyém azonban tudja, hogy nem fogja átalakítani. De feladata talán még nagyobb: abban áll, hogy megakadályozza a világ széthullását. (Albert Camus a Nobel-díj átvételekor)
1960. január 4-én hunyt el Albert Camus Nobel-díjas francia író és filozófus, az egzisztencializmus egyik meghatározó alakja. Kafkával szemben Camus nagy regényírói újítása, hogy elvont közölnivalóját nem az elvontságok birodalmában teremti meg. Hanem eleven élettel telített, földközeli regény világban. Olvassuk párhuzamosan A per és a Közöny szövegét: az egyik a fantasztikus absztrakció regényképe, a másik a minden elemében hiteles valóságé. Kafkánál – mint közismert -nem létezik valóságos, megjelölhető tér, A per a bárhol és a mindenütt lidércnyomásos közege. A Közöny világa földrajzilag konkrét, pontosan tudjuk, hogy Algírban tartózkodunk, a gyilkosság a Földközi-tenger partján történik és így tovább. A részletek aprólékos hitele csak fokozza az ábrázolt világ lényegének abszurditását. (Hegedüs Géza)
*
Albert Camus talán leghíresebb regénye L’étranger címmel (Az idegen) a 20. század derekán, 1942-ben látott először napvilágot. Népszerűségét mutatja, hogy mintegy negyven nyelvre fordították le, 1967-ben, Luchino Visconti rendezésében film is készült belőle. Témája a camus-i filozófia alapélménye: az abszurd.
A mű egy Meursault nevű algíri francia hivatalnokról szól, aki elkövet egy gyilkosságot, el is ítélik miatta. Meursault büntetése halál, a regény pedig a büntetés előtti börtönnapjait tárgyalja. A végkifejlet nem kétséges, a tanulság azonban meghökkentő. Miközben ugyanis Meursault ellen emberölés vádjával jogos eljárás folyik, egyúttal koncepciós per áldozata is. Ha ugyanis az öncélú gyilkosságot elkövető tettest beszámíthatatlannak nyilvánítanák, megmenekülhetne a fővesztéstől. A bírák azonban végső soron a meursault-i mentalitást, az abszurd emberi mivoltot büntetik. Feláldozzák Meursault-t azért, hogy ne kelljen szembenézniük saját létük abszurditásával.
*
„Demokrata végül is az, aki elfogadja, hogy ellenfelének igaza lehet, következésképpen hagyja őt megnyilatkozni, és kész elgondolkodni érvein. Amikor pártok és emberek annyira meggyőzve érzik magukat a saját igazukról, hogy készek erőnek erejével befogni a nekik ellentmondók száját, nincs többé demokrácia.” (Albert Camus)
*
„Az ostobaság mindig rendületlen, s erre rá is jön az ember, ha nem gondolna mindig önmagára.” (Albert Camus)
*
Camus 1951-ben A lázadó ember című írásában leszámolt a kommunizmussal és a totalitárius diktatúrákkal, magára vonva a baloldali értelmiség ellenérzését. A baloldali értékek mellett azonban kitartott, két kiáltványban is kiállt az 1956-os magyar forradalom mellett. Harmadik, remek technikai megoldásokban bővelkedő regényét, a világ erkölcsi önelégültségét iróniával szemlélő A bukást (1956) sokan félreértették, ezt novelláinak sikere és az 1957-ben neki ítélt Nobel-díj sem tudta vele feledtetni. Camus a kitüntetést biztatásnak vette, úgy érezte, még pályája kezdetén áll, ám már nem sok adatott neki: 47 éves korában, 1960. január 4-én autóbalesetben életét vesztette.
1994-ben megjelent Az első ember című befejezetlen regénye, a kéziratot abban az autóban találták, amelyben az író halálos balesetet szenvedett. (ujszo.com)
*
„Az ember természetesen mindig megkísérelheti, hogy elfordul a nyilvánvaló igazságtól, eltakarhatja a szemét, de az igazság oly szörnyű erős, hogy végül mindent legyőz.”
*
„A közjó az egyesek jólétéből áll.”
(Albert Camus)
*
„A rossz, mely a világon van, csaknem mindig a tudatlanságból ered, s a jóindulat, ha nem felvilágosult, ugyanannyi kárt okozhat, mint a gonoszság. Az emberek inkább jók, mint rosszak, s tulajdonképpen nem is ez itt a kérdés. Azonban nemigen ismerik – és ezt nevezzük erénynek avagy bűnnek – a legkétségbeejtőbb bűnt: a tudatlanságot, mely azt hiszi, mindent tud, s ezért feljogosítja magát arra, hogy öljön. A gyilkosnak vak a lelke, márpedig nincs igazi jóság és valódi szeretet a lehető legteljesebb tisztánlátás nélkül.” (Albert Camus: A pestis)

