A svájci Davosban a héten lesz a Világgazdasági Fórum, sztárpolitikusok és milliárdosok randevúja ez, az idén különösen izgalmas az amerikai politika és a feszült, konfliktusokkal teli nemzetközi helyzet miatt, ami most tényleg fokozódik…
1992-ben a svájci rádió és a svájci külügyminisztérium közös programjának köszönhetően kerültem Bernbe, az SRG-SRI-hez, a közszolgálati rádióhoz és tv-hez. Az 1989-90-es fordulat a svájciakat sem hagyta közömbösen, indítottak egy programot, hogy átképezzék a kelet-európai rádiósokat, tévéseket az ő fogalmaik szerinti közszolgálatra. Ez az én esetemben több éven keresztül zajlott, egészen 1998-ig visszajártam, de addigra már kiderült, hogy Magyarországon a politika nem akar svájci tipusú és finanszírozású közszolgálatot, de ez egy másik történet.
1992 januárjában érkeztem Bernbe, Daniel Pasche gondjaira bíztak bennünket, az idők folyamán jó barátok lettünk, de akkor még hivatalosabb volt a kapcsolat, így kissé elkomorult, amikor elővezettem, hogy szeretnék elmenni a davosi csúcsra, tudósítani. Nem volt boldog, mert szép kis összegbe kerülhetett az utam a svájci rádiónak, de megszervezte, így egy hétig a davosi varázshegyen lógathattam a lábam…
A díszvendég akkor Nelson Mandela volt, a fő esemény pedig a dél-afrikai rendszerváltás, pontosabban annak előkészítése, lebonyolítása, miközben Európában zajlott a balkáni háború…
Elképesztő volt a politikai-pénzügyi celebek felvonulása, és megjelentek a kelet-európaiak, köztük Adam Michnik, akivel néhány évvel korábban készítettem egy hosszú interjút. Michnik a lengyel értelmiségi ellenzék egyik szóvivője, a Gomulka, Gierek és Jaruzelski rendszerek heves bírálója volt, majd a Szolidaritás szakszervezetben és mozgalomban az egyik szószóló, Lech Walesa tanácsadója, akit évekre börtönbe zártak a rendkívüli állapot idején, szóval a kelet-európai változások jelképe. Neki sem volt túl sok ismerőse Davosban, így megörültünk egymásnak,.
Michnik, – akkor már a Gazeta Wyborcza főszerkesztője -, bemutatott Anatolij Szobcsaknak, a Leningrádból visszakeresztelt Szentpétervár polgármesterének. Michnik lelkes volt, imádta az akkori orosz vezetőket, – lehet, hogy némileg változott a véleménye azóta. Szobcsak mellett volt egy „táskahordozó”, mint kiderült Putyinnak hívták… A kis emberre nem koncentráltam, de nem figyelhetek mindenre és mindenkire, főleg akkor, amikor a szemem sarkából láttam, hogy érkezik Henry Kissinger…
Jöttek magyarok is, szép számban, szerettem volna Bokros Lajossal és Surányi Györggyel találkozni, de elkerültük egymást, viszont ott volt a Paribas leánybankjának budapesti vezetője, Medgyessy Péter, volt pénzügyminiszter.
Este egy magyar kolleginával együtt kezdtünk beszélgetni vele, a beszélgetés tárgya a 80-as évek magyar pénzügypolitikája volt, és a hangulat fokozódott, mert mondjuk úgy, hogy a felek nem mindenben értettek egyet, így rengeteg whiskyt kellett elfogyasztani ahhoz. hogy az álláspontok érthetőbbek legyenek.
A beszélgetés emlékezetes lehetett, mert évekkel később egy véletlen találkozásunkkor az akkor újra pénzügyminiszter Medgyessy Péter azt kérdezte, mikor megyünk újra whiskyzni Davosba? Amikor megint meghív a miniszter úr, – feleltem, de a meghívás elmaradt.
A képen frederik de Klerk Dél-Afrika korábbi, és Nelson Mandela, Dél-Afrika új vezetője 1992-ben, Davosban,.

