Giorgia Meloni olasz miniszterelnök közvetítést ajánlott az USA és Európa között a grönlandi válság ügyében, Donald Trump elnök vámfenyegetéseit „hibának” nevezve, és a vitát kommunikációs zavarként keretezve szöuli látogatása során. Trump 10%-os vámot jelentett be Dánia és hét másik európai ország ellen – amelyek június 1-jére 25%-ra emelkednek –, miután azok csapatokat küldtek Grönlandra a dán szuverenitás támogatására. Az érintett országok közös nyilatkozatban figyelmeztettek, a „veszélyes, lefelé tartó spirálra” Európa és azn USA kapcsolataiban.

A vámfenyegetés kritikát váltott ki Trump szövetségesei körében is, beleértve a francia Jordan Bardellát és a brit Nigel Farage-t, miközben Olaszország semleges pozíciója – mivel nem csatlakozott a katonai gyakorlathoz – Melonit lehetséges közvetítővé tette. Hab a tortán az elnök legújabb nyilatkozata, amely szerint ő már nem érzi magára nézve kötelezőnek a békés magatartást, miután tavaly nem kapta meg Norvégiától a Nobel-Békedíjat…

Szent-Iványi István külpolitikai szakértő, volt államtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani fejlemény a transzatlanti kapcsolatok egészét fenyegeti, és akár szét is zilálhatja. Szinte minden napra jut egy amerikai lépés, ami a transzatlanti kapcsolatokat veszélyezteti. Egyre inkább érzékelhető a kapcsolatok eróziója,.

Némi reménysugár a láthatáron a kétpárti amerikai szenátusi delegáció koppenhágai látogatása, és ők egyértelműen az elnök terveivel szemben foglaltak állást. A szenátusban elkészült egy törvényjavaslat is, amelyik megtíltaná a szövetségesek katonai fenyegetését és területeik annektálását. Ehhez máris csalakozott néhány befolyásos republikánus szenátor is.Közben Dánia sok városában és Grönlandon ma nagy tüntetések zajlottak, ahol a demonstrálók tiltakoztak Grönland tervezett amerikai bekebelezése ellen, írta a szakértő.

Mit tehet az Európai Unió?

Az úgynevezett „kereskedelmi páncélököl”, hivatalos nevén az Anti-Coercion Instrument (ACI), egy olyan törvény, amely lehetővé teszi az Európai Uniónak, hogy reagáljon a nem uniós országok gazdasági zsarolására.

Nagyon súlyos következményekkel fenyeget, ha ezek az országok megpróbálják ráerőltetni akaratukat az EU-ra vagy annak tagállamaira. Konkrétan azoknak az országoknak a kereskedelmi és befektetési intézkedéseit célozza meg, amelyek beavatkoznak az EU vagy tagállamai „jogszerű, szuverén döntéseibe”.

Ez a válasz számos kereskedelmi intézkedést magában foglalhat, például vámokat, import- és exportkorlátozásokat, a szolgáltatások kereskedelmének korlátozását, valamint a banki és tőkepiacokhoz való hozzáférés korlátozását. Végső soron ez lehetővé teszi az EU számára, hogy megakadályozza a legtöbb egységes piacra való belépést, miközben figyelmen kívül hagyja a meglévő nemzetközi szerződéseket. Ez azonban a legszélsőségesebb megoldás.