Kanada az Európai Unióban? Elsőre viccnek hangzik. Másodikra provokációnak. Harmadikra már egészen komoly geopolitikai kérdésnek. Donald Trump Kanadát az Egyesült Államok 51. tagállamaként emlegeti, vámokkal támadja, Grönland megszerzéséről beszél. Ha Washington újra érdekszférákban és térképekben gondolkodik, mások miért ne tennék ugyanezt? Például Kanada.

A Spiegel egyik szerzője feltette az „egyszerű” kérdést: miért ne léphetne be Kanada az EU-ba? A rövid válasz: mert nem európai állam. Az EU-szerződés 49. cikke szerint csak „európai állam” kérheti felvételét az unióba. Csakhogy az nincs pontosan meghatározva, hogy mitől európai egy állam. Marokkót 1987-ben éppen azért utasították el, mert nem európai. Törökország viszont – területének döntő részével Ázsiában – évtizedeken át hivatalos tagjelölt lehetett. Vagyis a földrajz számít, de nem mindent dönt el.

Morfondíroztam, és továbbgondoltam a Spiegel szerzőjének ötletét, mert mi lenne, lehetne, ha Grönland egyszer – a saját lakosságának döntésével – valamilyen formában Kanadához csatlakozna? Földrajzilag ettől Kanada persze még nem válna európai országgá: Grönland is Észak-Amerikához tartozik. de politikailag rögtön más lenne a helyzet.

Grönland ma a Dán Királyság autonóm része. Lakói dán állampolgárok, tehát uniós polgárok. Maga Grönland pedig korábban már része volt az európai integrációnak: 1973-ban Dániával együtt belépett az akkori Európai Gazdasági Közösségbe, majd egy népszavazás után 1985-ben kilépett. Vagyis nem egyszerűen egy távoli sarkvidéki szigetről beszélünk, hanem egy területről, amelynek tényleges uniós múltja van.

Ha egyszer Kanada és Grönland közös állami keretbe kerülne, a mondat, hogy „Kanada nem európai”, már nem lenne olyan egyszerű. Nem biztos, hogy ez megnyitná az utat a tagság előtt. De megnyitná a vitát.

Mit nyerne Kanada?

Mindenekelőtt ellensúlyt az Egyesült Államokkal szemben. Kanada gazdaságilag erősen függ az USA-tól. Exportjának több mint 70 százaléka oda irányul. Ez nyugodt időben előny, vámháborúban viszont veszélyes kiszolgáltatottság. Egy szoros EU-kapcsolat mögé odakerülne Európa gazdasági súlya.
Washington többé nem egyszerűen egy negyvenmilliós szomszéddal tárgyalna, hanem egy több százmilliós politikai és gazdasági blokkal.

Kanada pedig nem érkezne üres kézzel. Energia, urán, kritikus nyersanyagok, hatalmas terület, stabil demokrácia, NATO-tagság, fejlett gazdaság. És persze az Arktisz. Kanada és Grönland együtt az északi-sarki térség egyik legfontosabb hatalmi központját alkotná. Ahogy olvad a jég, új hajózási útvonalak, nyersanyag-lelőhelyek és katonai konfliktusok nyílnak meg. Oroszország már ott van. Kína is készül. Egy Kanada–Grönland–EU tengely ebből a szempontból sem lenne jelentéktelen.

Egy komoly probléma

Ez pedig a vámhatár. Kanada és az Egyesült Államok gazdasága mélyen összenőtt. Autóipar, energia, mezőgazdaság, ellátási láncok naponta keresztezik a határt. Ha Kanada teljes EU-tag lenne, belépne az unió vámuniójába és közös kereskedelempolitikájába.
Ez azt jelentené, hogy az USA–Kanada határ egyben az EU külső vámhatára lenne. Ezért félrevezető az az érv, hogy Kanada majd egyszerűen „ír modellt” követhetne, vagyis EU-tag lenne Schengen nélkül. Schengen a személyek mozgásáról szól. A vámok és a kereskedelem más kérdés. Egy teljes kanadai EU-tagság alapjaiban rendezné át Észak-Amerika gazdaságát.

És Európa?

Európa egy gazdag, stabil, demokratikus országot kapna. Energiát, nyersanyagokat. Arktiszi jelenlétet. Geopolitikai súlyt. De van itt valami más is: egy kellemetlenül fontos kérdést.

Mi is valójában az Európai Unió? Földrajzi közösség? Európai államszövetség? Vagy a demokratikus országok politikai szövetsége? Mert ha Kanada beléphet, rögtön jön a következő kérdés. Miért ne Ausztrália? Miért ne Új-Zéland? És egyszer miért ne térhetne vissza Nagy-Britannia? Ekkor az EU már nem pusztán európai integráció lenne, hanem valami egészen más: több kontinensre kiterjedő demokratikus tömb.

Trump öngólja?

Az egész gondolatkísérlet legérdekesebb része Trump politikája. Trump logikája szerint a nagyhatalmaknak természetes érdekszférájuk van. Kanada Amerikától függ. Grönland stratégiailag fontos. Washington tehát nyomást gyakorolhat.

Csakhogy ugyanez visszafelé is működhet. Ha a világ újra nagy blokkokra oszlik, Kanada miért maradna egyedül egy sokkal erősebb szomszéd mellett? Miért ne keresne maga mögé egy másik nagy gazdasági és politikai közösséget? Lehet, hogy Kanada soha nem lesz EU-tag. Lehet, hogy Grönland soha nem csatlakozik Kanadához.

De ez valójában nem Kanadáról szól, hanem arról, hogy a XXI. században mit jelent Európa, és hogy az Európai Unió akar-e pusztán piac maradni – vagy geopolitikai szereplővé akar válni. Ha egyszer egy kanadai miniszterelnök valóban bekopogtatna Brüsszelbe, és mögötte ott lenne Grönland is, elő kellene venni a szerződéseket, és egy nagy térképet…
LJ