A birtokkoncentráció megállítását és az agrártámogatások elosztásának átalakítását sürgeti Ángyán József professzor, volt vidékfejlesztési államtitkár. Facebook-bejegyzésében az elmúlt kormányok agrárpolitikáját bírálta, és azt írta: a családi gazdálkodást, a szövetkezést és a minőségi élelmiszer-termelést előtérbe helyező változást vár a Tisza-kormánytól, bár az eddigi előjeleket nem tartja biztatónak.
Ángyán szerint a magyar mezőgazdaság átalakulásának meghatározó folyamata, hogy egyre kevesebb szereplő gazdálkodik egyre nagyobb területen. A professzor ezt a gazdálkodó családok visszaszorulásával kapcsolja össze, és úgy értékeli: a föld- és támogatáspolitika a kisebb gazdaságok megerősítése helyett a nagyobb agrárérdekeltségek helyzetét javította.
A gazdaságok számának csökkenését a Központi Statisztikai Hivatal friss adatai is mutatják. Az Agrárium 2026 felmérés szeptember 2-án közzétett előzetes eredményei szerint június 1-jén 163 ezer agrárgazdaság működött Magyarországon, 35 ezerrel, vagyis 17 százalékkal kevesebb, mint három évvel korábban. A visszaesés 2016-hoz képest 41 százalékos volt. (Központi Statisztikai Hivatal)
Ezzel párhuzamosan az egy gazdaságra jutó átlagos mezőgazdasági terület 2023 és 2026 között 18 százalékkal nőtt, és megközelítette a 33 hektárt. A KSH ezt a koncentráció erősödéseként írja le. A gazdaságok számának csökkenése ugyanakkor önmagában nem mutatja meg, hogy hány gazdálkodó család ment tönkre, illetve milyen okból szűntek meg vagy alakultak át az egyes gazdaságok.
A támogatások elosztását is kifogásolja
Ángyán bejegyzésének központi állítása, hogy a földhasználat koncentrációjával együtt az agrártámogatások is egy szűkebb gazdálkodói körnél összpontosulnak. A professzor által közölt arány szerint a gazdaságok felső tíz százalékához kerül az uniós agrárpénzek nyolcvan százaléka. Ezt elsősorban a területnagysághoz kapcsolódó támogatásokkal magyarázza.
Álláspontja szerint a közpénzből finanszírozott kifizetéseknek a kisebb gazdaságok versenyhátrányát kellene mérsékelniük, és a foglalkoztatásban, a környezet megőrzésében, valamint a minőségi élelmiszerek előállításában nyújtott teljesítményt kellene elismerniük. A támogatások célját a vidéki gazdaközösségek megerősítésében jelöli meg, nem pedig a nagy agrárvállalkozások nyereségének további növelésében.
Az uniós jövedelemtámogatások jelentős része valóban a művelt hektárokhoz kapcsolódik, de a kifizetésekhez jogosultsági, illetve környezeti és más gazdálkodási követelmények is tartoznak. Az Európai Bizottság tájékoztatása szerint a szabályok megsértése a támogatások csökkentésével járhat. A magyar támogatási rendszerben 2023-tól külön újraelosztó támogatás is működik: ennek meghirdetett célja a kis és közepes gazdaságok támogatása, az első hektárokra járó kiegészítő kifizetésekkel. Erre a közvetlen támogatási keret 14 százalékát irányozták elő.
A nagy területet használó vállalkozói érdekeltségek példájaként Ángyán Mészáros Lőrincet és Csányi Sándort említi. Bejegyzésében előbbi érdekeltségeihez 39 ezer, utóbbiéhoz 35 ezer hektárt kapcsol. A professzor szerint az ilyen méretű agrárérdekeltségek térnyerése eltér attól a családi gazdaságokra építő birtokpolitikai iránytól, amelyet a Fidesz–KDNP ellenzékben hirdetett.
Más agrár- és vidékpolitikát sürget
Ángyán nem kizárólag az Orbán-kormányok politikáját bírálja: a Gyurcsány-kormányokat is felelősnek tartja a kifogásolt folyamatokért. Értékelése szerint a nagyüzemi, befektetői érdekeket előtérbe helyező agrárpolitika több kormányzati cikluson át fennmaradt.
A professzor arra figyelmeztet, hogy e folyamat folytatása gazdasági, társadalmi, környezeti, élelmiszerbiztonsági és egészségügyi következményekkel járhat. Alternatívaként a családi gazdálkodásra, a szövetkezésre és a minőségi élelmiszer-termelésre építő, környezet- és tájgazdálkodási szempontokat érvényesítő stratégiát szorgalmaz. Ennek szükségességét a klímaváltozással, a vízháztartási problémákkal, az energetikai kihívásokkal és a sivatagosodás veszélyével is indokolja.
A változást most a Tisza-kormánytól várja, de bejegyzésében a remény mellett a kételyeit is megfogalmazza. „Ma még azonban reménykedem, hogy a Tisza-kormány megállítja ezt a folyamatot” – írja. Bejegyzését azzal zárja: „Az előjelek – bevallom – nem túl bíztatóak, de ma még másokkal együtt én is türelemmel várom a változást.
