Történelmi, földrajzi leírása szerint a középső Cserhátban meghúzódó kis falut az Orvos-, a Mogyorós- és a Benedek-hegy határolja, nevének eredete a „Zentech” személynév, amely (nem nehéz rájönni) szent életűt, vallásost jelent. A főként a múlt csaknem két évszázadban folyamatosan fogyatkozó népességű (napjainkban 357 lelkes) település apraja, nagyja hagyományosan ma is mélyen vallásos. Bizonyítja ezt a többi között az a gondoskodó szeretet és nem kevés áldozat, amellyel hozzájárultak az ország egyik legrégebbi, a 13. század első felében épült szentei templom felújításához. Gyönyörű lett, mindaz látható is, ami a hétszáz esztendővel ezelőtti hithű igyekezetből a számtalan viszontagság ellenére megmaradhatott…
A szenteiek teremtő szorgalma őrizte meg máig az ősi települést, teszi mostanság egyre vonzóbbá – a lelkiekben, fizikai mivoltában, értékgyarapító igyekezetében egyaránt gazdagodó, a nógrádi dombok óvó ölelésében megbúvó kis falut, amelynek egyik motorja a családi gazdaságot alapító-működtető, önmagát szerényen kistermelőnek aposztrofáló Maszlik Zoltán.
Az élete legjobb éveiben járó, kellő bölcsességgel, lendülettel és tetterővel bíró, lehetőségeit okosan (ki)használó gazda a ma már naponta 1500–2000 liter, frissen fejt tejre tett. Gyarapodása a klasszikus recept szerinti: nyereségét kezdettől, jó két évtized óta, folyamatosan „visszaforgatja”, hogy eredeti célját, a tej- és sajttermelő gazdaságot földdel, állattal optimális mértékűre növelhesse, és közben a kiváló minőségű, igazi (tehát nem „ultrapaszta”!) tejet sajtokká, túróvá, tejföllé, joghurttá földolgozza.
Kezdettől foglalkoztatja családjának valamennyi tagját a gazdaságban, amely az európai uniós tagság következtében beállott „tejválságot” is képes volt átvészelni azáltal, hogy mindenkor nevével, becsületével, tisztességgel szolgálta/szolgálja, szavatolta/szavatolja kínálatának egyenletesen magas minőségét. Nem engedett a nagy tejfeldolgozók és kereskedők csábításának, ha úgy hozta a sors, fogcsikorgatva és anyagi áldozattal is vállalta/vállalja falubéli, környékbeli vevőinek mozgóboltos kiszolgálását, és a néhány piaci boltocska ellátását – mindig friss, extra minőségű tehéntejjel (amely szavatoltan fölforralható, vastag, szíros föl védi a lábos tartalmát, pohárban megalszik, nem csupán papíron tartalmazza mindazokat a tápanyagokat, amelyek a tej sajátjai…), tejtermékkel.
Maszlikék számára nem okoz gondot a „kézműves” jelző értelmezése: csaknem két évtizeden át a család apraja, nagyja és segítőik ősi, paraszti gazda- és gazdaasszony-módszerekkel – hozzáértőn, két kezük szorgalmával – bántak az egyik legalapvetőbb élelmiszerrel, a tejjel, és készítettek belőle túrót, tejfölt, tejszínt, vajat, sajtokat. Csak mostanság következett be Maszlikéknál a nagy korszakváltás a feldolgozásban, amikor az Európai Unió a tagállamok vidéki gazdaságainak fejlesztését szolgáló közösségi kezdeményése, a LEADER (francia betűszó feloldása: Liaison Entre Actions pour le Developpement de l’Economie Rurale) sorra írta ki a pályázatait a gazdasági, társadalmi és környezeti problémák helyi megoldása, a fenntartható fejlődés végett. Azért, hogy az elszegényedő és elöregedő vidéki térségek további leszakadásának megállítsa, megtartsa, fölemelje az ott élőket, megakadályozza a fiatalság elvándorlását, munkahelyet teremtsen az aktív népesség számára.
A Magyar Sajtúthálózat első állomásának hivatalos fölavatása előtti órákban mutatta be újságíróknak Maszlik Zoltán kistermelő szentei gazdaságában – Kovács Lászlónak, a Sajtkészítők Egyesületének elnökének és Halmosi Györgynek, az Ipoly-menti Palócok Térségfejlesztési Egyesülete elnökének a társaságában a LEADER-pályázat eredményét, a több mint 37 millió forint értékű fejlesztést.
Ide kívánkozik az előzmény: a KKASE – Sajtkészítők Egyesülete 2010-ben fogalmazta meg a Magyar Sajtúthálózat-kezdeményezést; az anyagi források megszerzéséért tavaly sikerrel pályázott is a Völgy Vidék Sajtút és a Palóc Sajtút megvalósítása céljából.
Maszlik Zoltán ekként foglalta össze a szentei Palóc Sajtútállomás célját: szeretnék méltó módon bemutatni az érdeklődőknek a családi gazdaságban előállított tejtermékeket, mindenekelőtt pedig a (tehéngomolya, orda, ízesített félkemény és camamber jellegű) sajtokat.
Hasonló, tehát bemutató állomások évtizedek óta léteznek már Európa működőbb felében, Franciaországban, Svájcban, Ausztriában és másutt. Maszlik és még egy sor szakember is fölkeresett jó néhányat, hogy tapasztalatot gyűjtsön, és megtudakolja, hol vásárolhatók meg a leggazdaságosabban a legjobb gépek, felszerelések.
A szentei sajtútállomás központi része a bemutatóterem, a kóstolóhelyiség és a helyben előállított termékeket árusító boltocska, amelyben a palócvidék kistermelőinek portékáit kínálják, a tejtermékeken kívül elsősorban szörpöket, lekvárokat, mézet, népművészeti alkotásokat. A sajtútállomás(ok) különösen érdekesek lehetnek óvodások, iskolások számára: megismerkedhetnek az állatokkal, gondozóikkal, láthatják, miként készülnek a tejtermékek abban a „kisléptékű tejfeldolgozó üzemben”, amelyhez 35 millió forint európai uniós pályázati pénzt nyert a (házi)gazda, hogy megvásárolhassa a felszerelést, amelyet környezetbarát napelemek által szolgáltatott energia hajt.
Az Infovilág tudósítójának érdeklődésére adott válaszból kiderült, hogy miközben újra teret kap a tejfeldolgozás helyben, aközben új munkahelyek is létesülhetnek, miáltal gyarapodhat a családok bevétele. A hivatalosan szeptember 1-jén megnyíló sajtútállomás új látványossággal várja az immár csaknem három évtized óta a világörökség egyik pompás helyszínére, a közeli Hollókőre látogatókat is, akik aligha tudják majd megállni, hogy a tejfeldolgozással ismerkedés közben meg ne kóstolják a sok-sok finomságot és ne vásároljanak is belőle.A remény szerint néhány éven belül országos hálózattá kiépülő sajtútállomások (elsőként a szentei) célja a falusi és az agroturizmus fejlesztése is. Szentén máris várja a vendégeket a jól fölszerelt, kényelmes kis szálló a templommal átellenben.
Ha már Hollókő említtetett, ne feledjünk el röviden tudósítani az ottani változásokról sem. Az Európai Unió jó kétmilliárd forintos hozzájárulásával megkezdődött az Ófalu átalakítása.
Kicserélik, az eddiginél könnyebben járhatóvá teszik az utak burkolatát, csatornáznak, új látványosságokat, élő udvarokat hoznak létre – mondta el a többi között Szabó Csaba, a helység polgármestere. Hollókő hazánk egyetlen faluja, amely szerepel a világörökségi listán, nem kíván skanzenné dermedni, hanem élő, működő lakóhely szeretne maradni.
Ebből a célból az önkormányzat megfizethető bérű lakásokat bocsát a frissen betelepülők rendelkezésére. Kezd is fiatalodni a község: másfél évtizeddel ezelőtt mindössze hét, ma négyszer annyi kisiskolás tanul helyben.
A mintegy 370 lakosú helységet évente nyolcvanezren keresik föl, sokan ott is éjszakáznak. A legfrissebb hír szerint – a vendég-, üdülőház, a magánszállások és a turistaszállás mellé – belátható időn belül, magánbefektetésből megépül a minden igényt kielégítő wellness-hotel. A szécsényi országgyűlés jubileumi évében (2015 őszén) vadászünnepet is rendeznek, és végre a szerfölött mozgalmas múltú hollókői várat is valamennyi évszakban látogathatóvá alakítják – természetesen korhű módon.
