Tehát hogy súlyosan tévednek mindazok, akik úgy látták, hogy fel akarja számolni az olyan intézményeket, mint a szabad sajtó, a független bíróság, korlátozni igyekszik a vallásszabadságot és megpróbálja bebetonozni pártját a hatalomban. Védelmezői ezzel szemben azt állították, hogy csupán a szocializmus utolsó maradványait kívánja eltakarítani.
Most viszont Orbán kihúzta a talajt saját propagandistái lába alól, hiszen Tusványoson elhangzott nem mindennapi beszédében meghirdette szándékát, hogy az unió- és NATO-tag Magyarországot elfordítja a liberális demokráciától. Kitért a Nyugat gyengeségére, és olyan versenyt hirdetett, amelynek célja, hogy megtalálja azt az államot, amelyik a leginkább képes sikeressé tenni egy nemzetet.
Különösen maró volt az USA-val szemben, kijelentve, hogy Amerikai hatalma hanyatlik, mivel a liberális értékek jelenleg korrupciót, szexet és erőszakot jelentenek. Hogy miben áll az új, illiberális modell, arra nézve nem sokat árult el, de négy év után a magyarok túlságosan is jól tudják, hová akar kilyukadni: a szólásszabadság szigorú korlátozása, megkülönböztető jogszabályok a nem keresztények és a roma kisebbség ellen, állami irányítású gazdasági populizmus, amely gyanakodva tekint a magán- vagy a külföldi tőkére.
Valójában amit Orbán felvázol új, válság utáni modellként, az nem sokkal tér el attól az autoriter nacionalizmustól, amit csibészek és sarlatánok folytattak a 20. században, beleértve a 2. világháborús, nácibarát magyar rezsimet.
Ha van új elem a tusványosi állásfoglalásban, akkor az az, hogy Magyarország felkarolhatja az „illiberalizmust”, miközben az EU köztiszteletben álló tagja marad. Az uniós vezetőknek gyorsan lépniük kell, hogy megszabadítsák a vezetőt ettől a téveszmétől. Brüsszelnek, amely 20 milliárd dolláros támogatást ígért Magyarországnak a következő 7 évre, világossá kell tennie, hogy a tagállamok nem söpörhetik be a tagság előnyeit, ha közben megsértik szerződéses kötelezettségüket a szólásszabadság és a jogállamiság ügyében. Az Egyesült Államoknak pedig alacsonyabb szintre kell leszállítania a kapcsolatokat az Orbán-kabinettel. A magyar politikus kizárta magát a demokratikus Nyugatból és kormányát ennek megfelelően kell kezelni.
Hungary’s ‘illiberalism’ should not go unchallenged
By Editorial Board August 16
FOR FOUR years Hungarian Prime Minister Viktor Orban has been dispatching lobbyists and high-level envoys to Brussels and Washington to argue that his policies are misunderstood. Critics who claimed that he aimed to dismantle institutions such as free media and independent courts, limit freedom of religion and make his right-wing party invulnerable to electoral defeat were badly mistaken, Mr. Orban’s defenders claimed; all he was really doing was sweeping away the last vestiges of Hungary’s former communist regime.
Now Mr. Orban has pulled the rug out from under his own propagandists. In an extraordinary speech delivered July 26 before an ethnic Hungarian audience in neighboring Romania, Mr. Orban proclaimed his intention to turn Hungary, a member of both NATO and the European Union, into a state that “will undertake the odium of expressing that in character it is not of liberal nature.” Citing as models Singapore, China, India, Turkey and Russia, Mr. Orban added: “We have to abandon liberal methods and principles of organizing a society, as well as the liberal way to look at the world.”
The Hungarian leader traced his extraordinary conclusion to the global financial crisis, which he said had exposed the weakness of Western societies and mandated “a race to invent a state that is most capable of making a nation successful.” He was particularly scathing about the United States, claiming that “the strength of American soft power is deteriorating, because liberal values today incorporate corruption, sex and violence.”
What constitutes Mr. Orban’s new, illiberal model? The prime minister was vague, though he went out of his way to denounce private banks and nongovernmental organizations, and to praise “the English prime minister” for supposedly saying that “despite multiculturalism, Great Britain is a Christian country in heart.” In fact, after four years of Mr. Orban’s government, Hungarians know all too well what he has in mind: strict curbs on free expression, discriminatory laws aimed at non-Christians and the Roma minority and a state-directed economic populism that regards private or foreign capital with suspicion.
In reality, what Mr. Orban portrays as a new, post-crisis political model is little more than the same authoritarian nationalism practiced by thugs and charlatans throughout the 20th century — including Hungary’s pro-Nazi World War II regime. If there was an original idea in the July 26 speech, it was that Hungary could embrace “illiberalism” while remaining a member in good standing of the European Union.
E.U. leaders should move quickly to disabuse Mr. Orban of that conceit. The union, which has promised Hungary $20 billion in aid over the next seven years, must make clear that member nations cannot reap the benefits of membership while violating their treaty commitments to freedom of expression and the rule of law. The United States, too, should downgrade relations with Mr. Orban’s government. Mr. Orban has excluded himself from the democratic West; he and his government should be treated accordingly.
A mai teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!
