A 2013. évi költségvetés hiánya alatt maradt a 3%-os hiánycélnak, amely alapvető kritériuma, hogy ne kerüljön az ország ismét túlzott deficit eljárás alá. A tavalyi költségvetésről készült beszámoló alapján az is látszik, hogy ez jó részben az önkormányzatoknak köszönhető, amelyek többlettel zárták az évet.

Ha csak a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat és a társadalombiztosítási alapokat néznék, akkor a pénzforgalmi hiány 3,2% lenne. Azaz kellettek az önkormányzatok ahhoz, hogy ne sodródjék újra az ország a szégyenpadra.

Az eredeti terv szerint, amit a 2013-i költségvetés is rögzített, 15 milliárd forint hiánynak kellett volna lennie az év végére a teljes önkormányzati szektort nézve. Ezzel szemben 112,8 milliárd forintos többlettel zártak. Ennek okát a bevételi oldalon találjuk, mivel a kiadásokat tekintve teljesült az eredeti szándék.

Ha mélyebben megnézzük az adatokat, akkor látszik: a kormány 100 milliárd forinttal többet adott a településeknek, mint tervezte. Ebből tetemes összeget tett ki az 5000-nél kevesebb lakosú települések adósságának az átvállalása, valamint az év közbeni külön támogatások (ezek egyszeri, főleg politikai mérlegelésen alapuló pénzek voltak). Ugyancsak a tervezetthez képest többletbevétel jött az önkormányzati vagyontárgyak értékesítéséből (+30 milliárd forint), és az Európai Uniótól kapott támogatások is 50 milliárd forinttal nagyobb mértékben „érkeztek meg” a településekre, mint ahogy várták előzetesen. Furcsa módon, az Európai Uniótól kapott pénzek és a tervezetnél nagyobb kiárusítás segítették a magyar kormányt ahhoz, hogy 3% alatti legyen a pénzforgalmi hiánya a költségvetésnek.

A múlt négyéves ciklus egyik eredménye, hogy alapvetően megváltoztak a tulajdonosi viszonyok a közoktatásban, a kulturális intézményeknél és a szociális és gyermekvédelmi területen. A központi kormányzat magához vonta ezen intézményeket, és ezzel megszűnt a települések ilyen jellegű kötelező feladata is.

A négy évet összehasonlítva az látszik, hogy 2010-ben a települési önkormányzatok bevételei (finanszírozási műveletek nélkül) 3173 milliárd forintot tettek ki, 2013 végén már „csak” 2448 milliárd forint volt. Ez a 30%-os csökkenés nem magyarázható csupán az intézmények állami kézbe vételével. Számításaink szerint ez ugyanis 440–460 milliárd forintra rúg. Azaz 200–300 milliárd forintot apránként kivett az állam az önkormányzatok zsebéből. Ez nem azt jelenti ugyan, hogy veszteségesek lennének a települések, mivel a hitelfelvételi tilalom miatt nem tudnak többet költeni, mint amekkora bevételük van, hanem a minőségből voltak kénytelenek engedni.

Két területen látunk komolyabb problémákat az önkormányzatok kiadásait tekintve. Egyrészt 50 milliárd forinttal csökkentek 2010-hez képest a felhalmozási és tőke jellegű kiadások, ami azt jelenti, hogy fejlődésre nem képesek oly mértékben a települések, mint annak előtte. Természetesen ezt némileg lehet magyarázni azzal, hogy a közoktatási és egyéb intézmények átvételével a felújítási kötelezettség, érdekeltség sem olyan nagy a települések számára. Azaz ebbe nem fektetnek pénzt.

Ennél komolyabb problémának látjuk, hogy 2010-ben még 164 milliárd forintot költöttek a települések társadalom- és szociálpolitikai juttatásokra és pénzbeli támogatásra, a múlt évre ez az összeg 127 milliárd forintra csökkent. Azaz: a települések kénytelenek voltak a szociális büdzséjük ezen részét 23%-kal csökkenteni.

A számok azt mutatják, hogy a települési önkormányzatoktól nem csupán azokat a forrásokat vették el, amelyek például a közoktatási feladatok ellátáshoz kellettek nekik, hanem nagymértékben vontak ki egyéb forrásokat is. Ez pedig egyértelműen a szociális rendszeren volt érezhető. Egy kistelepülés esetében, ahol a helyi adóbevételek minimálisak, az állami normatíva nem elegendő szociális segélyre. Marad a közmunka, ami lassan életformává válik, és kiszolgáltatottságot okoz.

 

A magyar gazdaság megítélése javult, de még a sereghajtók között vagyunk

Az Ipsos nemzetközi felmérése szerint az idei évben az emberek átlagosan 39 százaléka minősíti jónak hazája gazdasági teljesítményét. A pozitívan értékelők aránya tavaly 37 százalék volt, tehát a gazdasági közhangulat egy hajszállal kedvezőbbé vált.

A magyar lakosság véleménye ennél sokkal nagyobb mértékben javult: 2013 eleje és vége között 6-ról 17 százalékra emelkedett az ország gazdasági helyzetéről kedvezően nyilatkozók aránya, majd az idén, hullámzásokat követően, tovább nőtt. Megszokott módon, a választások hónapjában ugrott magasra, 24 százalékra a hazai gazdasági viszonyokat sikeresesnek értékelők aránya.

A jelenlegi gazdasági helyzetet kedvezően értékelők aránya az egyes országok lakossága körében

Májusban, júniusban már korántsem voltak ennyire optimisták a magyarok: 17–18% tartotta jónak a nemzetgazdaság helyzetét. Azóta megint egy kis növekedés történt, s a nyár közepén 20 százaléknyian érzékeltek pozitív gazdasági folyamatokat hazánkban. A másfél éves javuló tendencia ellenére a 25 ország közérzeti rangsorában továbbra is az alsó régióban, a 21. helyen állunk – ezek a legfontosabb megállapításai annak a közvéleménykutatás-sorozatnak, amelyet az Ipsos készít 25 országban, 19 ezer személy megkérdezésével.

A gazdasági folyamatok lakossági megítélésére hosszú évek óta az állandóság jellemző, 2012-ben és 2013-ban is világszerte az emberek 37–37 százaléka értékelte kedvezően országa helyzetét. Az idén eddig az átlag 39 százalék, de azt még nem lehet eldönteni, hogy egy pozitív irányú gazdasági közhangulat-változás első jeleit tapasztaljuk-e vagy marad a régóta tartó stagnálás.

Az észak-amerikai és az európai földrész polgárainak a múlt egy évben valamivel kedvezőbb véleménye lett a gazdaság állapotáról, a latin-amerikaiakat a növekvő szkepszis jellemzi. A braziloknak és az argentinoknak nemcsak mostanában vált nyomasztóvá a hangulata, ez két és fél éve tartó tendencia eleinte még hattizedük érezte úgy, hogy jó irányban haladnak, most már csak kéttizedük.

Látványosan pozitív változások történtek az orosz lakosság véleményében az elmúlt időszakban. Tavaly 30 százalékuk minősítette kiválónak gazdaságuk állapotát, most ennél sokkal többen, 41 százaléknyian. Az európai országok közül a múlt esztendőben főleg a britek és a belgák véleménye javult: előbbieknél a tavalyi 21-ről a mostani 37 százalékra emelkedett a gazdaságuk működését jónak tartók aránya, az utóbbiaknál 30-ról 39 százalékra. A németek elégedettsége már azelőtt is magas fokú volt, ez még erősödött is: tavaly 67, idén 75 százalék értékelte sikeresnek gazdaságuk állapotát.

Összességében pozitívan alakult a magyar lakosság gazdasági közhangulata is, 2013-ban emelkedő tendenciát mutatott, az idén hullámzást. Tavaly átlagosan 11% vélekedett úgy, hogy az ország gazdasága helyes pályára talált, ebben az esztendőben 18 százalék. Ezzel az értékeléssel némileg javítottunk a ranglistán elfoglalt helyezésünkön. Az előző években csak egy-két országban voltak nálunk kritikusabbak az emberek, most négyet is magunk mögött hagytunk. A románok, a spanyolok, az olaszok és a franciák szubjektív értékelése is rosszabb, mint a miénk. Véleményüket, mint ahogy általában a gazdasági közhangulatot, nemcsak az objektív mutatók, hanem az ország, a saját életük relatív változása is lényegesen meghatározza.

 

A Világgazdasági Fórum versenyképességi indexe

Magyarország három helyet javítva, jelenleg a 60. legversenyképesebb ország a világon, derült ki a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) legfrissebb kutatásából, amelyben a Kopint-Tárki a genfi székhelyű intézet hazai partnere.

Magyarországnak ma már sokkal inkább Horvátország, Szlovákia és Bulgária a legnagyobb versenytársa, mintsem Lengyelország vagy Csehország. Hazánk leginkább technológiai felkészültségben tud kevesebbet nyújtani, mint az EU többi országa. Európai viszonylatban szintén gyenge az ország intézményi háttere.

Igen jó ugyanakkor – az új tagállamokhoz képest – a magyar infrastrukturális fejlettség, és az innováció területén is van némi előnye az országnak, és az exportpiacokhoz való hozzáférés is jobb, mint számos más régiós országban.

Összességében elmondható, hogy Magyarország versenyképessége csak enyhén növekedett, ugyanakkor több közép-európai országban is jelentős előrelépés volt az elmúlt években, így hazánk relatív pozíciója a régióban igazából nem javult.

A Világazdasági Fórum globális versenyképességi indexe, 2014; tessék kattintani!