A magyar népesség csökkenése súlyos gazdasági és szociális probléma az országnak, miközben a magyar fiatalok saját megnyilatkozásuk szerint gyerekbarátok, és a képzett rétegekben élők sokkal több gyermeket szeretnének, mint amennyi végül megszületik.
A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom egy bizonyos aspektusból felmérte, mi áll az alacsony születésszám hátterében. A filmben hat fiatal: három lány (Ninetta, Anna és Kinga) és három fiú Károly, András és Máté) vállalkozik arra, hogy megmutatja önmagát, és ezen keresztül ismerkedési szokásaikat, párkeresési próbálkozásaikat. Ám a tökéletes társ nem jön megrendelésre.
Kopp Krisztina és Skrabski Fruzsina tehát egyfajta megrendelésre rendezte meg reality show jelleggel a párkeresés első mozzanatait és helyszíneit. A kiválasztó beszélgetés után szereplőinket elviszik fodrászhoz, stylist-hoz, sminkeshez, hogy jobb benyomást keltsenek a most először látott másikakban. A helyszínek közül a leginkább sztereotip a diszkó, amely a legfelszínesebb ismerkedő hely, ugyanis csak ivásra, táncra, (rosszabb helyeken drogozásra) és pár felszínes mondatra alkalmas, beszélgetésre nem, viszont a mai fiatalság zöme épp ezt a bulizást gondolja legalkalmasabbnak arra, hogy barátot, barátnőt találjon. Hangsúlyozandó, hogy itt nem egyéjszakás kalandot keresőkről van szó, hanem házasságra, gyermekek vállalkozására elszánt 20-30 éves fiatalokról!
Mindenesetre a lányok zavarukban, vagy csak a hiányos illemtani ismereteik okán felszíneskedve elnevetgélik az egészet, a fiúk pedig megsértődve találnak egymásban egymást igazoló haverokra.
A következő alkalommal a Momentán Társulat színészeinek mintájára egyfajta rögtönzős párbeszéd játéknak vagyunk szemtanúi, ahol, akit kitapsolnak, át kell adja a helyét. Itt már van valami gyenge vonzalomféle, ahogy szereplőink kóstolgatják egymást. Következik egy teaházi búcsúhelyszín egy igen kínos momentummal: megjelenik egy anyakönyvvezető, hogy ő akkor most összead valakiket. Csakhogy ezekben az emberekben a felszínes ismeretségen és bizonytalan vonzalmakon túl nem ébredt fel a szikra egymás iránt, ezért még játékból se vállalkoznak erre a „házasságra”.
A következő blokkban a forgatókönyv szerint ismert személyiségek kerülnek elő: Székely András, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vezetője, dr. Almási Kitti pszichológus, és Gundel Takács Gábor televíziós műsorvezető, akik egyenként elbeszélgetnek szereplőinkkel arról, hogyan látták saját magukat a róluk egyenként levetített részekben? És jön az ön-szembenézés és önvizsgálat.
Hőseink végül is nem happy enddel zárják ezt a kalandot, de talán több tapasztalattal lépnek majd át a következő párkeresésükbe, ami sokkal fontosabb és reálisabb, mint ha dolga lett volna az anyakönyvvezetőnek
Mindebből látszik, hogy ez a célzatos dokumentumfilm leginkább valamiféle vitaindítónak alkalmas, ha netán kisebb párkereső közösségekben is levetítenék, nem csupán egyszer a tévében. Amit látunk, főleg arról szól, hogy a fiatalok nem tanultak meg egymással kapcsolatokat létesíteni, mert a buli nem az, ami hozzásegítené őket párjuk megtalálásához. Kicsit érintve van, hogy mindenki valamiféle elképzeléssel érkezik, amihez ragaszkodik, s nem a másik emberből indulnak ki, hanem a saját elképzelt ideálképből.
Pedig valószínű, ha minden rohanás, elkötelezettség nélkül ismerkedve időt hagynának egymás értékeinek jobb megismerésére, célravezetőbb volna a párkeresés. Sokan túlhaladottnak gondolják a régi tánc- és illemtanórákat, bizonyos értelemben azok is voltak, de nem lépett ennek a helyébe egy korszerűbb jólneveltség tanítása.
Az, hogy a meg nem született gyerekek megszülethessenek, számos olyan összetevőn is múlik, mint a családok anyagi és lakáshelyzete, a biztos egzisztenciát hosszútávon nyújtó munkahely, a felelősségvállalás egymás és a jövendő iránt, a megkomolyodottság – ezekre a film nem akar és bizonyára nem is tud kitérni. Holott ezek ugyancsak nem kihagyható elemek.
Mindezekkel együtt egy tisztességesen elkészített, 52 perces, jelenségábrázoló dokumentumfilmet láttunk a Becsengetünk Produkció Filmgyártó és Média Kft. égisze alatt. Aki teheti, nézze meg a jelzett időpontban a tévében, és ki-ki gondolja végig amit látott, hallott!
