A sógorok (németes szokás szerint) semmit sem bíznak a véletlenre, csaknem minden napra jutó évfordulóik között a bécsi Körút (a Ringstraße, rövid nevén: a Ring) 150. születésnapját jó előre beharangozzák világszerte. A bécsi idegenforgalmi hivatal (Wien Tourismus) munkatársai már jó ideje járják a világ jeles városait, Európában, Amerikában, Japánban is igyekeznek népszerűsíteni imádott Bécsüket, előkészítendő szeretett Ringstrasséjuk jubileumát. A minap a bécsi idegenforgalmárok ebből a célból jártak nálunk, abban a városban, ahol – legyünk büszkék! – két körútunk is van fővárosunk szívében. (Legyünk megengedők is: a Ringen kívül Bécsnek van Gürtelje is: a Ringstrasse tartja a fejet, a Gürtel a város hasát-derekát öleli…)
Aki nem tudná, most értesülhet róla: a bécsi Ring a várostervezés egyik mesterműve, jó fél évszázadon át építették, és mára – ezt állítják a lokálpatrióták – a világ legszebb bulvárja, az Unesco is fölvette a világörökségi listájára… Ferenc József császár (parancsnak beillő) kívánságára kezdték el tervezni, építeni azután, hogy az uralkodó szavai – „Ez az én akaratom…“ – 1857. december 20-án megjelentek a máig létező hivatalos lapban, a Wiener Zeitungban. Az évszázadokig meglehetősen kis területű Bécs (miközben egy világbirodalom hatalmi központja volt) eléggé elhatárolódott a falai előtt elszórt településektől. A császár okosan döntött, amikor az 5300 méter kerületű gyűrű, az (1857-re emlékeztető?) átlagosan 57 méter széles körút megépítéséről döntött, ami az idők folyamán végül is nem elválasztója, hanem összekötője lett a Burg (az uralkodói és hatalmi székhely) és az elővárosokká, majd kerületekké előlépett Bécs körüli településekkel.
Mindössze nyolc évvel az uralkodói parancs/óhaj elhangzása után, 1865. május 1-jén (a hagyományosan szociáldemokrata Bécsben ez a nap évtizedek óta kettős ünnepnek számít) a Burg bejárata előtt a császár és a szépséges császárné (a magyarok szeretetett Sisije) fölavatta a Ringstrassét, amely akkorra, persze, még nem készült el teljes hosszában, ám már lehetett ünnepelni. Attól a naptól kezdve Bécs központja nem csupán az arisztokrata-udvari társaság irigyelt élettere, hanem a nagypolgárság lakótere is lett. Nem utolsósorban a zsidó polgárságé, amely miután sikeresen kivívta „teljesjogúságát”, cserébe megépíttette a Ring pompás épületeit, exkluzív szalonjaiba invitálta nem csupán az arisztokratákat, hanem a kor jeles művészeit, íróit is.
Időközben elkészültek a császárság reprezentációs építményei, az Új Burg, a természet- és művészettörténeti múzeum, az állami operaház, a nemzeti színházként működő Burgtheater, a parlament, a városháza, az egyetem. Meg a két tucatnál is több kávéház, közte az emblematikus Café Landtmann, ahol a nap minden órájában lehet találkozni valamilyen hírességgel, művésszel, miniszterrel, életművésszel és „partylöwével” egyaránt. A Ring építésével párhuzamosan a bécsi zenei és képzőművészeti élet is virágzott: alkotott a Strauß-dinasztia meg Lehár Ferenc, Gustav Mahler és Arnold Schönberg… Az osztrák főváros ismerői a Ringstrasse-építés idejére teszik a kort, amikor Bécs a világ zenei fővárosává lépett elő.
A kor legnevesebb építészeit foglalkoztatták a bécsi Körút megteremtésekor: Theophil von Hansen, Heinrich von Ferstel, Gottfried Semper, Carl von Hasenauer fantáziáját, ízlését, igényességét dicsérik a középületek, paloták, parkok – a historizmus jegyében, miáltal föllelhetők a reneszánsz, a barokk és a gótika elemei – 19. századi megfogalmazásban és funkcióban. Mindeközben ne feledkezzünk meg azokról az ezrekről se, akik szorgalmukkal a tervrajzokat megfogható valósággá változtatták, a cseh és morva téglagyári munkásokról (külön szót alkottak rájuk: „Ziegelbehm”), a dél-bécsi téglagyárak fél-rabszolgáiról…
Kanyarodjunk csak vissza 1857 decemberéhez, amikor Ferenc József elrendelte a Bécset övező erődítmények lerombolását! (Magyar vonatkozás, hasonlóság: Győr is azután kezdett lendületes terjeszkedésbe, amikor lebontották az évszázadokig végvár bástyáit…)
A bécsi várfalak előtti térséget, a katonai gyakorlatozásra használt „glacis” helyén jelölte ki az uralkodó a körút vonalát. A Habsburg-birodalom székhelye, az uralkodói rezidencia és a (köztük magyar!) nemesi palotákkal ékes belvárost néhány év alatt összeépítették a kispolgári-paraszti elővárossal. A bécsi idegenvezetők fontosnak tartják megemlíteni, hogy a Ringstraße építésének megkezdése utáni évtizedben a császárváros lakossága mintegy harmadával gyarapodott, és 1890-re meghaladta az egymilliót. A Ringstraße kiépítésének legnagyobb érdeme, hogy a monarchia feudális császári rezidenciavárosából európai nagyváros született.
A Ring 150. születésnapját beharangozó bécsi idegenforgalmi szakemberek a többi között elmondták: a védelmet szolgáló épületek lerombolása által felszabadult – összesen 2,4 millió négyzetméter, azaz 300 futballpályányi – területet zseniális ötlettől vezérelvén, magánszemélyeknek adták el, hogy finanszírozhassák a középületek megépítését is. (A Ringstraße palotáit olyan családok építtették, mint az Ukrajnából származó Ephrussi bankárcsalád, a prágai tehetős zsidó polgárságot képviselő Epstein família és a romániai nagykereskedő Todesco család.) Ha az újdonsült ingatlantulajdonosok öt éven belül befejezték az építkezést, a továbbiakban 30 évig nem kellett adót fizetniük.
Az 1858-tól számított mesebeli hetedik évben, a Ring jó részének felépültével, 1865. május 1-jén a császári pár hivatalosan megnyitotta a bécsi bulvárt.
A Ringről bővebben itt olvashat kattintás után; a tájékoztatót a bécsi idegenforgalmi hivatal, a Wien Tourismus munkatársai állították össze.
Könyv a 150 éves bécsi Ringről
Könyv a 150 éves bécsi Ringről(Tudósítónktól) A WienTourismus munkatársai Budapesten jártukkor bemutatták az „1865, 2015. / 150 Jahre Wiener Ringstraße” című jubileumi kötetet, amelyet a Ring fennállásának 150. évfordulója alkalmából jelentettek meg 12 ország nemzetközileg ismert írójának a bécsi Körúttal kapcsolatos esszéivel.
A szerzők anyanyelvén és német fordításban megjelent művek írói: Sibylle Berg (Svájc), Timothy Bonyhady (Ausztrália), Dalos György (Magyarország), J. Sydney Jones (USA), Kakuta Mitsuyo (Japán), Radek Knapp (Lengyelország), Nicola Lecca (Olaszország), Eva Menasse (Németország), Vivien Shotwell (Kanada), Vlagyimir Szorokin / Владимир Сорокин (Oroszország), Michael Stavarič (Csehország), Marlene Streeruwitz (Ausztria) és Vladimir Vertlib / Владимир Вертлиб (Oroszország).
„A bécsi Ringstraßén 150 év várostörténelme érhető tetten – mondja Norbert Kettner, a WienTourismus igazgatója – a különleges körút magában hordozza Bécs eszenciáját”. A „Ringen” mindent felfedezhetnek a városba látogatók, amit Bécs nemzetközileg képvisel: a császári múltat az egykori császári rezidenciával, a Hofburggal, a zenei és művészeti metropolist az állami operaházzal és a szépművészeti múzeummal, a különleges kulináris kínálatot a hagyományőrző kávéházakkal, valamint a zöld területek és a nagyváros együttélését a körút mentén található számtalan parknak köszönhetően. Dalos György írta a könyv magyar nyelvű szövegét „Az én két körutom” címmel. A többszörösen kitüntetett magyar író és történész jelenleg Berlinben él.
