A beszélgetésben Orbán Viktor kifejtette, hogy Európa szellemi válságban van. Részesedése zsugorodik a világ termelésében és kereskedelmében, míg a legnagyobb riválisoké nő. És a régi földrész csak nehezen vallja be, hogy erején felül költ társadalmi juttatásokra, a kormányok emiatt vesztik el egyik választást a másik után. A radikálisok nyomulása a mérsékelt politikusok bűne.

Seehofer bajor tartományi kormányfő teljesen egyetértett abban, hogy a radikalizmussal szemben a legnagyobb védelmet a jó politika nyújtja. Orbán azt várja az EU-tól, hogy ne mérjen kettős mércével. Minden államháztartásnak rendben kell lennie, egyetlen országot sem lehet a többiek pénzével kihúzni a bajból. És ha ezt már elérték, csak akkor lehet nekilátni a nagy, közös programoknak.

A miniszterelnök megismételte, hogy Magyarország számára jelenleg nemigen vonzó a belépés az euróövezetbe. Annál is inkább, mert a kívül maradt államok gazdasága jelenleg jobban fut, mint a zóna országainak szekere. Ebben a kérdésben a házigazda nem ért egyet a vendéggel. A magyar politikus viszont csak akkor tartja elképzelhetőnek a csatlakozást, ha az övezet stabil lesz és a kilátások kiszámíthatóak. Egyébként pedig azt szorgalmazza, hogy a döntéseket mindig a megfelelő szinten hozzák meg, ami szerinte a nemzetek mellett szól. De mint rámutatott, a tézis megfordítva is igaz: gyenge nemzetállamokból nem lehet jól működő Európa.

Orbán zseniális találmánynak tartja az uniót, mert anélkül nem lett volna lehetséges a német újraegyesítés, illetve megfordítva: a német egység visszafordíthatatlanná tette, hogy a kelet-európai államok a Nyugathoz tartoznak, szavatolta náluk a demokráciát. Egyébiránt reméli, hogy a britek nem lépnek ki az EU-ból. Számára a közösség eredeti formájában jelenti a demokráciát: a néptől, a nép által, a népért. És nem tart szükségesnek hozzábiggyeszteni bármiféle jelzőt. Gyanakodni kezd pl. ha liberális demokráciáról olvas, mert nem biztos hogy az nem vezet-e a nem demokratikus liberalizmushoz. Szerinte a demokráciát csakis a szabadsággal lehet összekapcsolni. 

A korrupcióval és a sajtószabadság korlátozásával kapcsolatos vádakra Orbán úgy felelt, hogy sajnos, a tények nem érdekelnek senkit. Hiszen a Bizottság egyetlen más tagállamot sem vizsgált alaposabban, mint a magyarokat, aminek az az oka, hogy „nekünk csak két éve lett alkotományunk”. Brüsszel kifogásainak mind az öt pontban eleget tettünk, ám a bírálók úgy tesznek, mintha még mindig nyitott kérdéseket feszegetnének.

Ami a korrupciót illeti, ott a nulla tolerancia híve, de nem ismer olyan államot, ahol ezt már elérték volna. Az amerikai kritikára válaszul vizsgálják a kapott tényeket. A miniszterelnök megjegyezte, hogy a választásokon eddig nyert is, veszített is, és ez így lesz a jövőben is. Ez számára a demokrácia problémája, mert a politika a haza szolgálatát jelenti, amit az ellenzékben is folytatni kell. Egy kudarc után az ember nem vált át a gazdaságra. 

Az ukrán válságról szólva, megállapította, hogy az azért különösen súlyos, mert az oroszok ragaszkodnak az ütközőövezethez és evégett szükség esetén a nemzetközi jogot is megszegik. Magyarország ebben a tekintetben a német külpolitikához igazodik. Jó, hogy a földrész közös választ keres, de arra fel kell készülnie, hogy a megoldás sok pénzbe, évi 20-30 milliárd euróba fog kerülni. Csak azt nem látja, honnan lehet ekkora összeget előkeríteni.

Arra kérdésre válaszul, hogy lehet-e bízni Putyinban, Orbán kiemelte, hogy a jogsértést nem szabad tudomásul venni, de az magyar érdek is, hogy stabil és független Ukrajna legyen közöttünk és Oroszország között. 

A kormányfő tagadta, hogy a kétharmados győzelemhez szükség lenne populizmusra. Szerinte a legnagyobb hiba az, ha az embereket fölülről kezelik. A legtöbben tisztában vannak az érdekeikkel, lehet velük ésszerűen beszélni, csak a megfelelő hangot kell eltalálni. Az állította, hogy a médiának van szüksége a populizmusra, hogy az olvasók vegyék a lapokat.

 
„Uralom a demokrácia álruhájában” címmel Ungváry Rudolf arra mutat rá az európai kérdésekkel foglalkozó Eutopia Magazine folyóiratban, hogy Magyarországon 2010 után olyan tekintélyuralmi rendszer jött létre, amelyet lehetetlen felismerni. A szokott jelzők, populista, illiberális stb. csupán a felszín megragadására alkalmasak. Kialakulásához főleg a magyar társadalom belső kulturális és politikai hagyományaira volt szükség, válaszul két nagy kihívásra: az ország 89 után megint szabad és független lett, illetve a liberális demokrácia az idők során elvesztette hitelét a tömegek szemében.

A politikai osztály kudarca szorosan összekapcsolódik a középosztály gyengeségével és a társadalom egészének fejletlenségével. Szabad, nyilvános vita híján ez a tradíció szintén képtelennek bizonyult arra, hogy életképes demokratikus elitet szüljön.
A 2010-ben létesült uralom rövid távú, visszafordíthatatlan eredményekhez vezetett. Nagyon nagy szerencse kellett volna ahhoz, hogy az ország elkerülje legrosszabb hagyományainak újabb felbukkanását. A mostani rezsim sokkal rosszabb, mint a Horthy-rendszer. Lopakodó folyamat eredményeként oda jutottunk, hogy megváltozott formában teremtődött meg az, ami nem formálódhatott ki a két háború közti időszak végén. A katalizátor ehhez a „család” volt, vagyis a zárt kollégiumi közösség, amelyet kezdetben – úgy tűnt föl – egy valami vezérel: hogy meggazdagodjék, felemelkedjék. Tagjai nem kapcsolódtak semmilyen ideológiához, a Fidesz automatikusan követte a liberalizmust. Vezérlő eszméjét részben a magyar történelmi jobb antidemokratikus hagyományaiból származtatta. Ideértve a hatalom és az erő imádatát, a mindenütt jelenlévő nemzeti sértettséget. Mindehhez járult az ellenségesség a versennyel és a kapitalizmussal szemben, amit megfejelt, hogy a népesség számottevő része antiszemita, cigányellenes érzelmeket táplál. A szocializmus befagyasztotta ez a helyzetet. Orbán köre rájött, hogy a szélsőjobb nem mutathatja meg nyíltan az igazi arcát, vagyis kerülő utat kell találni a demokrácia felszámolására.

Göbbels már 1928-ban kijelentette: a demokrácia fegyvertárához kell nyúlni. A hatalom megragadását nagyban elősegítette, hogy ’89 után jelentkezett a liberális demokrácia csaknem minden gyengesége, és előbb vagy utóbb aláásta a balliberális kormányokat. De a fejleményekért utóbbiak is felelősek voltak, mivel nem szakítottak gyökeresen a pártállami hagyományokkal. A NER sikere azonban döntően azon múlt, hogy sikerült teljesítenie a választók többségének igényét a tekintélyuralomra, a rendre és a biztonságra. A kétharmad birtokában végrehajtották a gleichschaltolást. Orbán nacionalista, Nyugat-ellenes nézeteket hangoztat, meghirdette az erő, a vér, és a magyarság ázsiai származását. Célul tűzte ki még „isten országának” megteremtését is. A keresztény lelkiségen át akarja szentesíteni a politikai hatalom kizárólagos birtoklását. Ily módon manipulálja a politikai analfabéták érzelmeit… 

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!