A csábítás művészete című esten természetesen mindenki arról beszélt, mit jelent a csábítás. Dienes Angéla szerint az életben állandóan vannak csábítások, a csábítás maga a legbelső hangunk, az, ami szívünk legbelső vágya.
Csányi Vilmos, a tudós és a férfi szemével racionálisabb volt, amikor inkább az állatok világának szokásait idézte. Az állatok célratörők, nem kockáztatnak feleslegesen, kivéve azokat az állatokat, amelyeknél a párkapcsolat a cél és nem az utódlás. A nyári lúd például két hétig udvarol a nősténynek, és utána 15 évig élnek párkapcsolatban.
Mesélt egy emberekkel végzett kísérletről is: húszéveseket filmeztek úgy, hogy egymással tíz percet beszélgettek, s utána azt vizsgálták, vajon mikor dőlhetett el az bennük, hogy újra akarnak-e találkozni vagy sem. Az eredmény: minden az első tíz másodpercben dőlt el.
Szily Nóra is felidézett egy kutatást. Franciák azt vizsgálták, hogy egy kávézóba belépő nőre hogyan reagálnak az ott ülő férfiak. Amikor mosolyogva lépett be, kétszer több férfi figyelme fordult a nő felé, mint amikor mosolytalanul ült le.
Szó esett a monogámia és poligámia örök dilemmájáról is. Csányi szerint azok a fajok monogámok, amelyeknél a nőstény nem tudja egyedül gondozni az utódot. Az embernél a fejlődés mai szintjén nagyjából az a jellemző, hogy 4–5 évig tud monogám lenni, aztán újra monogám – valaki mással. Az etológus még azt is megkockáztatta, hogy „a sikeres nők férfiriasztóval vannak bekenve” – mert, hogy a női szerepek változtak, de a csábítás ősi eszközei nem változtak.
Úgy tűnt föl, a csábításról a legtöbbet Oldroyd Barbara tudta, mert az éneke, hangja, színészi és női megjelenése valóban sikert aratott a közönségnél.
