Ez egy kis részlet Anne-Dauphine Julliand „Két kis lábnyom a homokban” című könyvéből, amely most jelent meg a Kossuth Kiadónál.
Akinek olyan hatalmas szerencséje van, hogy egészséges a gyereke, el sem tudja képzelni, miken megy keresztül egy olyan ember, olyan család, olyan gyerek, aki komoly beteg. El sem tudja képzelni a gyötrő küzdelmeket, félelmeket, kínlódásokat, harcot az életért. A gyerek életéért.
Ezt a heroikus küzdelmet lehet megismerni a könyvből – és közben örülni, nagyon örülni, hogy csak azok a kellemetlenségek vannak az életben, amelyek amúgy kijutnak mindenkinek, de amelyek meg sem közelítik az igazi nagy veszedelmet.
Ilyenkor lehet megtanulni, mennyire meg kell becsülni azt, ami van, azt, aki van, azokat, akik vannak.
