A legtöbb vendég az idilli környezetben, az egykori Almásy kastély parkjában épített Várfürdő kedvéért keresi fel a várost. A kétezer méteres mélységből feltörő 72 fokos, alkali-hidrogén-karbonátos-kloridos gyógyvíz főként mozgásszervi és nőgyászati panaszokra, valamint műtétek utáni rehabilitációra hatásos. A gyógymedencék, a családi élményfürdő, az Aqua Palota és a szaunapark mindenki számára élvezetessé teszi a fürdőlátogatást – akár gyógyulásra, akár wellness-élményekre, akár önfeledt szórakozásra vágyik.
A belvárosi sétán tapasztaljuk: a holtágak hozzátartoznak a városképhez. Ám azt aligha gondolnánk, hogy a Fehér-Körös egykori mocsarainak helyén járunk. A honfoglalás korában már lakott vidéken az 1200-as években alakult ki említést érdemlő település, s a 15. században megépült az egyetlen, napjainkra is épségben fennmaradt síkvidéki gótikus téglavár. Ami várároknak látszhat, ám eredetileg a Körös medre volt. Nemcsak a vár eléréséhez, hanem a régióban való közlekedéshez is csónakot használtak valaha.
E kis Velencét a „zengő vizek városaként” említi egy középkori török oklevél, amely óriási hadi sikerként számol be a gyulai vár bevételéről. 1566-ban ugyanis hosszú, 63 napos ostrom után sikerült csak elfoglalnia Szulejmán seregének. Dzsámi, minaret is épült Gyulán, s a török időkben is (egészen 1950-ig) megőrizte közigazgatási központ státuszát a város. Az 1700-as évek elején szlovák, német, román lakosság betelepítése révén új életre kelt a környék, s az osztrák földbirtokos-várúr, HarruckernJános Györgybáró (németül Johann Georg Freiherr von Harruckern) (Schenskenfeld, 1664. március 25. – Bécs, 1742. április 28.) német származású magyar nagybirtokos tevékenysége nyomán gazdaságilag is felvirágzott. A Harruckern család a kultúratörténetben is nyomot hagyott: 1740-ben már kastélyszínházuk volt – előbb, mint Mária Terézia udvarában. E tradíció később faépületben működő nyári színházzal folytatódott. Messzire nyúlnak vissza tehát a várszínházi rendezvénysorozat gyökerei.
Időutazás részeseiként járjuk be a vármúzeumot: a lovagtermet, a fegyvergyűjteményt, a várúrnő 16-17. századi bútorokkal berendezett lakosztályát, a kápolnát, a török kort idéző szobákat, a kovácsműhelyt. Kivételes alkalmakkor a látogatók kóstolót kaphatnak a vár konyhájának középkori építésű kemencéjében sült lángosból. S ha már a gasztronómiai élvezeteknél tartunk: a híres kolbász- és a pálinkamanufaktúra termékei mellett a gyulaiak büszkesége a kézműves-cukrászda, ahol páratlan csemegék örvendeztetik meg az édesszájúakat.
Másféle ínyenceket is látogatásra biztatunk: az 1840-ben nyílt Százéves cukrászda ugyanis reformkori hangulata, korabeli berendezése és ipartörténeti kiállítása miatt is unikum. A száz évvel ezelőtti polgári létforma iránt érdeklődőknek érdemes vizitelniük a múzeumként működő Ladics-házban is.
A jellegzetes alföldi utcákat, virágos tereket járva, lépten-nyomon szobrokat, emléktáblákat láthatunk. Van is mire emlékezni, hiszen 1849-ben, a világosi tragédia után itt fegyverezték le a magyar honvédtiszteket, majd tíz tábornokot, akinek többsége magánházaknál volt elszállásolva, innen vittek Aradra, a kivégzésre. Gyulán született 1810-ben Erkel Ferenc, a Himnusz megzenésítője, emlékét múzeum és szobor is őrzi. Itt vált festővé Munkácsy Mihály, és ősei révén innen származott el évszázadokkal előbb Albrecht Dürer, a reneszánsz német festő is. Népdalokat gyűjtött itt Bartók Béla – hogy csak a legnagyobbakat említsük Gyula halhatatlanjai közül.
Jó tudni: rendezvényekről, fesztiválokról, múzeumokról és más látnivalókról, valamint a szálláshelyekről (diákszállóktól apartmanokon át a fürdővel összekapcsolt négycsillagos szállodáig terjed a skála) is lehet tájékozódni a visitgyula.com honlapon.
