Az alábbi történet arról szól, hogy nem feltétlenül kell közpénzből milliárdokat fizetni a labdarúgó mérkőzések közvetítéséért, a körülmények alakulhatnak úgy, hogy a jogdíj nulla, azaz nulla forint.

1997-ben nekem jutott a feladat az MTV-ben, hogy a magyar válogatott jugoszlávok elleni katasztrofális szereplése után a sportközvetítésekért is felelős alelnökként alkudjak az MLSZ akkori főtitkárával, – dr. Páncsics volt az illető -, a jogdíjakról.

Akkor még létezett Jugoszlávia, és a jugó válogatottal játszott a magyar csapat a VB szereplésért. A kereskedelmi televíziók egymásra licitáltak a közvetítés megszerzéséért, az MTV-nek esélye sem volt… Aztán jött a katasztrófa: a jugoszlávok szó szerint lemosták a magyar csapatot az első meccsen, az első félidőben, így piszkosul bezuhant a nézettség, a visszavágóra már szinte senki sem volt kíváncsi, hiszen a magyar esélyek eltűntek.

Ezek után jött dr.Páncsics, hogy akkor vegyük meg jó pénzért a következő NBI-es szezon közvetítési jogait. Mondtam, hogy nekünk nem kellenek külön pénzért a meccsek, vigyék csak a kereskedelmiek – persze ők meg sírva engedték el a 7-1 és az 5-0 után a magyar focit.

Az akkori médiatörvény ugyanis megszabta, hogy a bármely órán belül számítottan 6 perc reklám mehet, a meccsek pedig a hosszabbítás miatt csúsztatták az időt, vagyis a veszteség nyilvánvaló volt, a pálya melletti reklámokért pedig csak akkor fizetett megfelelő a hirdető a kluboknak, ha látszott a felirat a közvetítésben is…

P.S: a jogdiíjmentesség nem tartott sokáig, engem rövid úton kitettek az MTV-ből, utána pedig már fizettek, mint a katonatiszt…:)